Nemrég a kisebbik lányommal egy verőfényes napon hazafelé beszaladtunk a kedvenc cukrászdánkba. Az épület előtt sokan fagyiztak, gyorsan megvettük neki is a gombócokat, és már tolattam is ki a parkolóból. Ám egyszer csak éles csikorgást hallottam, mint amikor fém gyűrődik. Úristen, belementem egy autóba?! De aztán láttam, hogy semmi nincs mögöttem. Ebben a pillanatban viszont teli torokból üvölteni kezdett egy férfi: mit képzel maga, meghúz egy autót, és el akar hajtani, mi?! Halálra váltan szálltam ki, míg a férfi tovább ordítozott, a cukrászda közönsége egy emberként meredt rám, én körbejártam a kocsinkat, de semmit nem láttam. És ebben a pillanatban újra felhangzott a rémes csikorgás: a szomszédos szerelvénybolt udvarán pakoltak fémeket, onnan jött a szörnyű hang.
A férfi végre befogta, úgy emlékszem, én ordítottam, kérjen elnézést, de ő persze egy szót se szólt, elfordult, ahogyan mindenki más is a parkolóban… Mint akit megvertek, úgy éreztem magam, sírt a lányom is. Tessék: egy vidám cukrászdai pillanat, 2022, Magyarország.
Ez a férfi meghallotta a hangot, látta, hogy egy nő tolat a parkolóban, és ordítani kezdett… Mert ha nő, csak hibás lehet, a nők ugyebár nem tudnak vezetni, és sorolhatnám az előítéleteket… Ha a férjem ült volna a volánnál, egy hangot nem szólt volna.
Az autóban mondtam a kislányomnak, na látod, ezért akarok inkább svéd nő lenni, vagy finn, vagy izlandi – ott nem történhet ilyen. Ezek az országok arról híresek – tények bizonyítják –, hogy jobb ott nőnek lenni, sokkal kevesebb az előítélet, az agresszió, több a tisztelet, a megbecsülés.
A lányaim sajnos elég jól ismerik ezt az állapotot, amikor elkezdek finnezni meg svédezni – ők erre csak forgatják a szemüket, már megint rájött anyára… Én meg rendre villámelőadásokat tartok nekik a skandináv országokról, ahol, mint a mesében, férfiak és nők egyformán értékesek.
A legboldogabb nemzet
Az ENSZ szerint a finnek a világ legboldogabb emberei. Az évenkénti felmérés nem arról szól, vajon kacag-e eleget a finn, mosolyog-e az izlandi, hanem pontos kritériumok alapján állítják fel a világ országainak sorrendjét, és az elsődleges kérdés: van-e mindenkinek esélye színvonalas oktatásra, egészségügyi ellátásra, jó munkára – röviden emberhez méltó életre. Izland és Svédország után pedig Finnországban a legjobb nőnek lenni a világon – a World Economy Forum éves, globális listája, a gender gap index alapján, melyen mi az uniós országok közül utolsó előttiek vagyunk, de megelőznek minket arab és afrikai országok is.
A finneknél egyenlő esélye van a nőknek és a férfiaknak jó oktatást, jó állást kapni és a gyerek születése után visszatérni a munkaerőpiacra – az apák szülési szabadsága is fél év. A párok közel egyenlően osztják el a házimunkát, egyenlően vesznek részt a politikai és gazdasági döntések meghozatalában.
Pedig nem kényeztette őket sem a történelem: hétszáz éven át tartoztak a svéd királysághoz, de mikor a svéd király háborút kezdett az oroszok ellen, elvesztette, és vele együtt a finneket is – száz év orosz uralom jött, bár autonóm terület maradtak. Alig száz éve függetlenek, kijutott nekik egy polgárháború és mindkét világháború.
A nemzet leginspirálóbb emberének választott Tarja Halonen – Finnország első női miniszterelnöke, aki 2000 és 2012 között volt hatalmon – így vall hazája sikerének okairól: „Megtanultunk erősnek, függetlennek lenni és keményen dolgozni – ez volt az egyetlen esélyünk, hogy megmaradjunk. Talán ilyen mostoha körülmények között könnyebb volt felismerni, hogy muszáj egyformán a nőkre és a férfiakra is támaszkodnunk ahhoz, hogy jól működjünk. A férjek kimentek halászni a fjordra – és gyakran odavesztek… Sokszor teljesen magukra hagyva, kőkeményen robotolva kellett az asszonyoknak életben tartaniuk több gyereket, egyben a családot. Nekik is köszönhetjük, hogy itt tartunk ma.”
