Az érdeklődésük hasonló a miénkhez, a tavalyi év legsikeresebb könyve ugyanis egy szakácskönyv volt, amelyet egy német séf és tévészakács, Steffen Henssler írt. A kötet villámgyorsan elkészíthető ételek receptjeit tartalmazza. A második legsikeresebb könyvet is feltehetőleg a nők olvasták többen, ez ugyanis pszichológiai témájú, és arról szól, hogyan győzzük le, oldjuk fel az elszenvedett sérelmeinket, hogy boldog párkapcsolatban élhessünk. A rájuk nehezedő nyomást ők mentális terhelésnek nevezik. Ez a logisztikai, érzelmi és szervező munkákat foglalja magában, amelyek szinte láthatatlanok, és amelyeket többségében náluk (ahogy nálunk is) nők végeznek. Patricia Cammarata pszichológus egy egész könyvet írt erről, amely magyarul is megjelent, Kiút a mentális terhek csapdájából címmel. A jelenséget mi is ismerjük, ha nem is tudtuk eddig megnevezni. A bevásárlólista elkészítésével lehetne talán legjobban szemléltetni, azzal, hogy hányféle gondolat és döntés előzi meg azt, amíg ez a lista elkészül. És akkor ezzel csak egyetlen elemet emeltünk ki a mentális terhek sokaságából.
Gyermek születik
Ezt a fajta terhelést leginkább a gyermekek megszületése után érzik a németek erőteljesnek, holott rengetegféle családi ellátás illeti meg őket a szülés után is.
A szülési szabadság például a gyermek születése előtt hat héttel kezdődik, amely a szülést követő nyolc hétig tart. A kórházi ellátás költségeit a biztosító fizeti az egészségügyi intézménynek, gondoskodnak az édesanyáról, az étkezéséről, a szükséges egészségügyi eszközökről, illetve az újszülöttről, aki ruhát kap, pelenkát, tisztálkodószereket, krémeket. A gyermek születése után tizenkét hónapig jár a mi gyedünkhöz hasonló ellátás azoknak, akik munkaviszonyban álltak valahol korábban, ami a fizetés 65 százaléka, ez maximálisan 1800 euró lehet. 300 euró (körülbelül 110 ezer forint) azonban akkor is jár mindenkinek, ha korábban nem volt fizetése. Két hónapig az apák is jogosultak ezt az ellátást igénybe venni, tehát ennyi ideig elképzelhető, hogy a gyerekkel mind a két szülő otthon van. Aki nem elégszik meg ezzel az összeggel, az elmehet részmunkaidőben dolgozni, de ennek maximális időtartama 32 óra lehet havonta. Ezenkívül jár még Kindergeld, ez a mi családi pótlékunkhoz hasonló, alanyi jogon járó ellátás, amely az első gyereknél 219 euró (körülbelül 81 ezer forint). Egyes tartományokban, például Bajorországban, ezenfelül úgynevezett Familiengeldet is kapnak a családok, amely a gyerekek harmadik születésnapjáig jár.
Állami bölcsőde és óvoda kevesebb működik Németországban, mint nálunk, és nagy a túljelentkezés – előfordul, különösen nagyvárosokban, hogy már a gyermek születésekor be kell jelentkezni ahhoz, hogy három év múlva felvegyék. Viszont a magánóvodák, családi bölcsődék árát sok önkormányzat részben finanszírozza, a maradékot pedig a családi ellátásokból bőven ki lehet gazdálkodni. A gyerek kétéves kora előtt is lehet dolgozni a minimálbér összegéig: ez most 400 euró. Minél nagyobb a fizetése valakinek, annál kevesebb óraszámban dolgozhat ezért az összegért. A családoknak itt is jár családi adókedvezmény, amit akkor veszít el az apa, ha az anya visszamegy dolgozni.
A támogatások közül ki lehet emelni a szülői szabadságot, amelyet a gyerek betegsége esetén vehet ki mind az anya, mind pedig az apa. Ez egy gyerek esetén tíz, két gyerek esetén húsz nap évente. Évente jár adó-visszatérítés is a gyerekek után, ha mind a két szülő dolgozik, akkor mind a kettőjüknek, ezt az összeget azonban igazoltan a gyerek képzésére, óvodára, iskolákra, könyvekre, tanszerekre kell fordítani. Nemcsak anyagi, hanem lelki segítséget is kaphatnak a szülők, ez az úgynevezett Mutter-Kind-Kur vagy Vater-Kind-Kur, amit szülők iskolájának nevezhetnénk.
Női kvóta az előrejutásért
2016 januárjától életbe lépett a női kvóta intézménye: a férfiak és nők egyenlő részvételéről szóló törvény 30 százalékos kvótát ír elő minden, tőzsdén jegyzett társaság felügyelőbizottságába. A német lapok rengeteg cikkben elemezték a témát: a legfőbb érv a kvóta mellett épp az volt, hogy az önkéntesség elve nem segített, nem sikerült áttörni az üvegplafont, az ellene szóló érvek között sokan említették a rátermettség kérdését, a szabad választás lehetőségét, és azt, hogy ezzel az a struktúra, ami a férfiakat juttatja előnyhöz, nem változik meg. A törvény bevezetése óta a hatások pozitívak: míg a törvény elfogadása előtt a nők átlagos aránya 21,9 százalék volt vezető pozíciókban, mostanra ez 32 százalékra emelkedett.
