Néhány napja megkerestük azt a magyar céget, ahol nulla energiás, nulla forint rezsijű házat fejlesztettek és gyártottak. Maga a fejlesztő is ilyenben lakik. A ház ellátja magát árammal, hővel, a tetőről felfogott víz aszályos időben is elég egy négytagú családnak. Szeretnének ilyen házat? Ne keressék, már nem kapható. Csak egy példa: csok nem vehető fel rá, mert annak feltétele a közművekre való csatlakozás. Amíg ilyen a szemlélet, vagy ekkora a figyelmetlenség, nehéz előrelépni, pedig hasonló házak tucatjainak kellene már jelen lenniük a piacon.
Ahhoz, hogy megértsük, mekkora a gáz, kezdjük azzal, miért nincs gáz, illetve miért ilyen drága. Pletser Tamás olaj- és gázipari elemző szerint nem egyedül az orosz–ukrán háború okozza a nehézségeket.
– Három oka is van a jelenlegi helyzetnek. Az első, hogy az energia- és nyersanyagpiacok ciklikusan működnek. Van egy időszak, amikor alacsony az ár, olyankor kevesebb a beruházás, ami elégtelen kínálathoz vezet. Ez áremelkedést eredményez, majd a magasabb árak hatására megindulnak a beruházások, ami megint kínálatbővülést eredményez, és így tovább. Látható, hogy az olajpiacon 2014-ig magas árak voltak, a gázpiacon pedig az elmúlt évtizedben végig alacsonyak. Tehát nem történt elég beruházás az iparágban, különösen a gáz esetében. Minderre a Covid okozta bizonytalanság is rátett egy lapáttal. A második okot én szekuláris oknak nevezem, azt jelenti, hogy egyfelől megindult egy zöldítési folyamat, ami az elején, a szél- és naperőművek megépítéséig nagy fosszilis igénnyel jár. Illetve a fejlődő térségekben úgy hárommilliárd ember most lép be bizonyos fogyasztási területekre, most vesz először autót, hűtőt, eszik több húst. A harmadik ok sem a háború, inkább a geopolitika szót használnám, ugyanis a szaúdi–iráni ellentét is okoz nehézségeket.
Látni, hogy az Európai Unió függetlenedni akar az orosz nyersanyagoktól, ám szakértőnk szerint hosszú távon a kapcsolat vissza fog állni, várhatóan nem a korábbi arányban. Oroszországé a világ harmadik legnagyobb gázkészlete, és a közelében van a világ legnagyobb gázpiaca, az EU, köztük kiépített infrastruktúra.
– Oroszország megbízható partner volt kereskedelmi szempontból, ám politikailag megbízhatatlanná vált, mert olyat tett, ami elfogadhatatlan a civilizált világban: megtámadott egy független országot. A piac abban bízik, hogy egy orosz rezsimváltást követően visszaállhat a korábbi gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolat – folytatja Pletser Tamás.
A magyar energiapolitika alapvetően az EU által meghatározott, a gáz és az áram tekintetében különösen nem lehet másról, mint egységes európai piacról beszélni. De az már nehezíti a helyzetünket, hogy a magyar fogyasztás aránytalanul nagy. Ebben az időszakban több szakember számolgatja, hogy ha az épületeink szigetelve lennének, mennyivel csökkenne a gázfogyasztásunk. Pletser Tamás szerint ez legalább mínusz húsz százalékot jelentene. Ha az ipari létesítmények is bevonhatók lennének, akkor a jelenlegi évi tízmilliárd köbméter gázfogyasztás hat-hétmilliárdra csökkenhetne.
– Szó esik a magyar gázkitermelés növeléséről, de ez rövid távon nem reális. Van a világban egy cseppfolyósgáz-forradalom, abból sokat lehetne behozni nem orosz területről, ebben még vannak lehetőségek – teszi hozzá a szakértő.
Egy kád meleg víz
A külföldi példák gyűjtögetése közben világossá vált, hogy míg nálunk a rezsicsökkentés nem ösztönözte az embereket, hogy spóroljanak az energiával, a holland, belga, osztrák családok döntéseiben az energiatakarékosság fontos szerepet játszik. Van, ahol éjjel 16-18 fokban alszanak, míg nálunk háztartások tömegeiben szabályozni sem lehet a hőmérsékletet. A napelem-telepítés körül sok a gond, az új lakóparkokban pedig szó sincs természetes árnyékolásról, szinte minden kínált lakás légkondicionáló berendezést tartalmaz. Városaink élhetetlenné válnak, mert alig maradnak bennük fák, amelyek egyedül képesek hűteni a levegőt. A klímavészhelyzet és az elszabaduló energiaárak egy sebezhető, felkészületlen, alacsony jövedelmű társadalomra szabadulnak rá.
Sokan most nézik meg alaposan a villanyszámlájukat, és gondolkodnak el, hogyan spórolhatnának. Energetikus szakembereket kerestünk, ők azt javasolják, minden háztartás nézze át a fogyasztását, főképpen azt, mit tud lefaragni a két legkomolyabb tételből, a fűtésből és a víz felmelegítésével kapcsolatos tevékenységekből. Ez ugyanis nem az a helyzet, amikor sok kicsi sokra megy. Senki ne higgye, hogy ha a telefontöltőt ezentúl használat után kihúzza, azzal jelentős megtakarítást ér el. (Azért persze húzza ki!) Ám ha csak egyszer teleengedünk egy nem nagy fürdőkádat meleg vízzel, ahhoz annyi energia kell, amennyit hat év alatt fogyaszt a bedugott telefontöltő. Egy kádfeltöltés – villanybojlerrel – körülbelül száz forint, és ha egy családban mindennap többen fürdenek kádban, az komoly tétel. A takarékos zuhanyozás a fürdés ötödét adja ki. A víz az az anyag, amelynek melegítése – a cseppfolyós ammóniát leszámítva – a legtöbb energiát igényli a világon.
Átlagos esetben messze a legnagyobb energiakiadás a fűtés. Az erre felhasznált energia valójában mind „pazarlás”, hiszen azt az energiát kell pótolnunk, ami a falszerkezeten, a nyílászárókon, födémen át távozik a környezetbe. Minden építőanyagnak van hőátbocsátási tényezője. Sok más mellett alapvetően az épületszerkezetek fizikai tulajdonságai és a szerkezetek mérete határozza meg a hőveszteséget, de a képlet fontos eleme az is, hogy mekkora a külső és belső hőmérséklet közti különbség. Ezekhez képest a világítás vagy a laptop használata kisebb tétel, bár, ha valahol éjjel-nappal megy a tévé, az azért jelentkezik a számlán.
