2001-et írunk, a Discovery One csillagközi utazásra indul. Az űrhajó öt utasa közül hárman hibernációban várják, hogy tizenkét évig tartó útjuk végére érjenek, és leszálljanak a Jupiter felszínén. Stanley Kubrik 1968-as alkotása, a 2001: Űrodüsszeia által előrevetített jövő szerint 2022-ben már legalább két évtizede magabiztosan kellene alkalmaznunk a hibernációs technológiát. Miközben a mozinézőknek már a szemük sem rebben, amikor a sci-fi-filmek szereplői olyan természetességgel használják a kriogén kamrát, mint mi a mosogatógépet, a krionikával foglalkozó kutatók egyelőre erősen törik a fejüket, hogyan ültessék gyakorlatba a fiktív elméletet. Mára annyit értek el, hogy állításuk szerint képesek az emberi testet, illetve agyat lefagyasztani és megőrizni mindaddig, amíg a jövő tudósai ki nem találják, hogyan hozhatnák vissza a hibernáltakat az életbe.

Valóra vált fikció

1967. január 12-én a Kaliforniai Egyetem hetvenhárom éves pszichológiaprofesszora, James Bedford eltávozott az élők sorából. Áttétes veserákban szenvedett. Nem sokkal a klinikai halál beállta után az első krionikai szervezet, a Life Extension Society, vagyis az Élethosszabbító Társaság munkatársai vették kezelésbe. Szervezetébe egy dimetil-szulfoxid nevű vegyületet fecskendeztek, testét lehűtötték, majd egy folyékony nitrogénnel teli tartályba fektették.

Bedford napjainkban az Alcor Élethosszabbító Alapítvány arizonai székhelyén várja, hogy gyógymódot találjanak a betegségre, amelybe ötvenöt évvel ezelőtt belehalt, de az esélyei nem túl jók. A rajta alkalmazott és mára elavultnak tekintett eljárás igencsak megviselte. Az orra és több bordája eltört, és szinte egészen biztos, hogy az agya sem úszta meg károsodás nélkül a procedúrát.

A hibernációs technológia viszont folyamatosan fejlődik. A Bedford nyomdokaiba lépők ma már egy úgynevezett vitrifikáción, azaz egy olyan fagyasztási folyamaton esnek át, amely – a kutatók elmondása szerint – károsodás nélkül konzerválja a testet. A krionika azonban továbbra is gyerekcipőben jár, csupán kísérleti orvosi eljárás. A holttestek korszerű lefagyasztásánál és tárolásánál egyelőre az Alcor sem ígér többet, a hozzájuk jelentkezők sorsát a jövő tudósaira bízzák. Becsléseik szerint a tudománynak még ötven-kétszáz évre van szüksége ahhoz, hogy képes legyen visszahozni a hibernációs eljáráson átesetteket az élők sorába. Ennek ellenére meglepően sokan jelentkeznek a világon működő öt kironikai intézet programjaira.

Élet a halál után

Az Alcor arizonai központjában ipari bortartályokra emlékeztető fémhordók sorakoznak, felettük sűrű, fehér pára kavarog. A –196 fokra lehűtött, folyékony nitrogénnel teli tárolókban százkilencvenegy holttestet fekszik. A krionikus kamrákba meglehetősen borsos áron lehet helyet váltani. Ha valaki a teljes testét hagyná az utókorra, kétszázezer dollárt, azaz nyolcvanmillió forintot fizet az intézetnek. Azoknak viszont, akik hajlandók megválni a testüktől, és csak a fejüket fagyasztatják le, ennek az összegnek a negyven százalékával kell számolniuk.

Az intézet folyosóján kifüggesztett fotókról a procedúrán átesettek néznek vissza a betérőkre, csupa hétköznapi arc: egy fiatal férfi gitárral a vállán, arcába hulló hajjal; egy középkorú, szemüveges nő egy szál rózsával a kezében; egy huszonéves lány, aki még a múlt század elején ült modellt. De a képek között akadnak olyanok is, amelyek jobb létre szenderült házi kedvenceket ábrázolnak. A legfelkavaróbb fotó egy hároméves kislányról készült.

Mindegyik jelenlegi és jövőbeli páciens más-más okból dönt a hibernáció mellett. Vannak, akik az életüket szeretnék meghosszabbítani, másokat a kalandvágy hajt, de egy dolog közös bennük, mindegyikük fejében megfordul a kérdés, vajon önmagunk maradnak-e, miután felébrednek.

2001: Űrodüsszeia. Az 1968-as film optimistább volt, mint a valóság

Lehetséges-e a lehetetlen?

Az Alcor egykori vezérigazgatója, Max More úgy hiszi, lehetséges átmenteni a személyiségünket a halálon, ennek viszont az a feltétele, hogy a krionikus kezelés megfelelő körülmények között menjen végbe, vagyis hogy az agyunkban tárolt információ hiánytalanul őrződjön meg.

„Ma még csak az agy szerkezetét tudjuk megőrizni, de remélhetőleg a tudomány egyszer eljut arra a pontra, ahol képesek leszünk helyreállítani a funkcióját is” – mondta a CNET technológiai weboldalnak. 

Az agyi neuronokba zárt személyiséget sokkal nehezebb elraktározni, mint a fizikai testet. Eddig még soha senkinek nem sikerült az emberi agyat sértetlenül kihoznia a hibernációból, és egyelőre nem létezik olyan eljárás, amely képes lenne erre. A krionikai intézetek jelenleg futurisztikus kripták, hiszen semmilyen garanciát nem jelentenek földi életünk halálunkon túli meghosszabbítására. A hibernációs eljárásra jelentkezők még jó ideig feltámadásuk teljes bizonyossága nélkül fogják alávetni magukat a kezelésnek.

A Columbia Egyetem elméleti idegtudománnyal foglalkozó professzora, Ken Miller szerint jelenleg nagyon keveset tudunk az emberi agy működéséről. Becslése szerint évezredek kutatása áll az emberiség előtt, hogy a tudomány képes legyen a test halála után sértetlen állapotában megőrizni és működésre bírni az agyat. Azt pedig, hogy vajon önmagunk maradunk-e, ha a lényünkből nem marad más az emlékeinkből, a gondolatainkból és az álmainkból álló adathalmazon túl, ő sem tudja megválaszolni.