Végtelen szeretettel beszélt rólad a fiad, amikor felhívtam…
Nagyon szoros a kapcsolatunk, gyakorlatilag egyedül neveltem fel. Egyéves volt, amikor úgy döntöttünk az édesapjával, Bob Heatlie skót dalszerzővel, hogy búcsút veszünk egymástól, annyira mást gondoltunk az életről. Nyolc éve éltünk együtt, és ő azt szerette volna, ha Skóciában telepszünk le, és én elbúcsúzom a karrieremtől. Képtelen voltam rá. Nekem az életemet jelentette a Neoton Família, a várandósság utolsó pillanatáig színpadon álltam. Persze közben alig vártam a babát, és amikor 1992-ben megszületett Dávid, azonnal lemondtam minden koncertemet. Hároméves koráig otthon maradtam vele. Kezdettől fogva egy hullámhosszon voltunk, ha érezte rajtam, hogy rossz a kedvem, minden módon megpróbált felvidítani, pedig még nem is tudott beszélni. Szoktam is mesélni neki erről. Dávid végtelenül társaságkedvelő, már babakorában is mindenkire rámosolygott az utcán, bűbájos, jókedélyű gyerek volt, ma is ilyen. Mindeközben Bobby Edinburghban élt; Dávid tízéves lehetett, amikor újra megerősödött közöttük a kapcsolat. A fiam komolyan tanulta az angolt, fontos volt neki, hogy szót értsen az édesapjával, annál is inkább, mert közben a zeneiskolában ő is dobolni kezdett, mint az apja, és igazán tehetségesnek bizonyult. A humoruk is hasonló, meg az egész életfelfogásuk; Dávid a mai napig példaképének tekinti Bobot. Tízévesen már egyedül fel lehetett ültetni a repülőre, Edinburghban pedig várta az édesapja. Sok időt töltött ott, óriási a skót família, rengeteg nagynéni, unokatestvér, és mindegyikük nagyon szereti a fiamat.
Hogyan találkoztál annak idején Bobbal?
1983-ban ismerkedtünk meg, annak kapcsán, hogy a Holnap hajnalig című dalunkkal megnyertük a Yamaha Music Festival nagydíját. A barátságból később szerelem lett. Bob olyan akkori világsztároknak írt slágereket, mint Cliff Richard, Shakin’ Stevens, Aneka, és természetesen a Neoton Famíliának is szerzett egy csomó remek dalt. Párizsi lány, Éjszakai láz, Elfújta a szél… Ráérzett a stílusunkra.
Dávid tizenöt éves kora óta mögötted dobol a színpadon a Neoton Família Sztárjai koncertjein. Nem vonta ez el annak idején a tanulástól?
Ettől én is féltem, de Szalai Gabriella, a menedzserünk, és a többiek is annyira mondták, milyen jó lenne, ha a fiam ülne a doboknál, hogy berohantam az iskolaigazgatóhoz, megengedné-e. Meglepetésemre így felelt: Hát ez fantasztikus, Dávid így tud dobolni?! Ő ezt nem is tudta. Természetesen pártolja, menjen csak velünk nyugodtan, majd bepótolja a tananyagot. Gábor bácsi azóta már nyugdíjas, de még mindig ott csápol a koncertjeinken, nagyon örülünk neki. Az utóbbi tizenöt évben beutaztuk Amerikát, voltunk Koreában, Moszkvában, és nekem óriási élmény, hogy a fiam is mindig velem tart. Most kicsit gondban vagyok, mert közben saját zenekara lett, helyettesről kell gondoskodnunk.
Tudtad, hogy Dávid egyszer csak dalra fakad?
(Nevet.) Utaltak rá jelek, igen. Meg arra is, hogy exhibicionista, a szó pozitív értelmében, mindig sikerült előrerúgtatnia közénk a koncerteken. Eredetileg hárman állunk elől, Végvári Ádám, Baracs János meg én, a Neoton Família Sztárjai, innen kapta a nevét a zenekar, mellettünk játszik Lukács Andi és Laci, a dobosunk pedig hátulról diktálja a ritmust. De Dávid nagyon jópofa, kiváló a humora, úgyhogy mindig remek hangulatú produkciók születnek. Már gyerekkorában kiderült, hogy színpadra termett. Amikor erdei iskolás volt Visegrádon, az egyik rendezvényen bejátszották a Queen együttestől a We Will Rock You-t, és Dávid odapattant a kör közepére, hogy ő vezényelje a többieket. Soha nem akartam lebeszélni a szakmáról, nekem a színpad annyi szépet és jót adott, örülök, ha ő is megtapasztalhatja mindezt. Csak annyit kértem tőle, hogy valami mást is tanuljon mellé, mert soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. Televíziós szakon diplomázott a Metropolitan Egyetemen, aztán elvégezte a TV2 Akadémiát, tud vágni, videózni, mindent. Ma már dalokat is szerez, nekem is írt egyet néhány éve, a címe: Titok. Azonnal sláger lett. A szövegét én írtam, és azt üzentem benne a fiamnak: „Te vagy a porszem és a világmindenség”, „Csak kérni kell, fogadd csak el, hogy minden rajtad áll.”
Úgy tűnik, megszívlelte: 2019-ben már ott állt A Dal színpadán a La Mama Hotel című számával. Feltételezem, kettőtökre gondolt.
Természetesen a saját történetünk ihlette a dalt, de ezzel a problémával nyilván az ő egész nemzedéke szembesül: nem mernek kilépni az életbe, nem akarják vállalni a felnőtt élettel járó felelősséget, és amíg csak lehet, a mamahotelben maradnak. Dávid gyerekkori barátja, Tyson, azaz Turóczi Péter költő írt színvonalas szöveget a számhoz. Van benne egy sor: „És félsz, nem te vagy az a sztár, akit anya elképzelt…” Na, ez az anya nem én vagyok! Én igenis bízom a fiamban, ha valakiből, belőle lehet igazi sztár, minden adottsága megvan hozzá. Amit én nagyon hiányolok mai a zenei életből, az pont egy ilyen univerzális énekes, aki nem ragad le a rétegzenénél. A mi időnkben Kovács Kati volt ilyen, és szerintem a Neoton Família is mindenkit meg tudott szólítani, ebben rejlett a népszerűségünk titka. A Neoton maga az élet, a Santa Maria, a Holnap hajnalig, a Nyár van, a Kétszázhúsz felett és a többi dalunk mind ezt tükrözi.
