Ismerősöm hihetetlenül sikeres – már ha a sikert karrierben, pozícióban és anyagi javakban mérjük –, mindig vidám, optimista és kicsit bohókás. Néhány napja az elmúlt két és fél évről beszélgettünk, és azt találtam mondani: „Csoda, hogy megúsztuk ép ésszel.” Ekkor ismerősöm komolyabb hangra váltott: „Miért, szerinted megúsztuk?” – kérdezte. És kiderült, hogy bár látszatra teljesen jól van, őt is mardossa a kétség, a jövő számára sem egy rózsaszín álomkép, és néhanapján bizony előveszi a szorongás. De abban megállapodtunk, hogy ez ellen tenni kell – akkor is, ha bármi történik körülöttünk. Törekednünk kell arra, hogy megoldást találjunk, amire lehet, és hogy a körülményekhez képest jól érezzük magunkat. A jó hír az, hogy ehhez nem kell homokba dugni a fejünket, a boldogság kulcsa pedig a saját kezünkben van.

Az öröm múló szikrái

Bagdi Bella, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke, a Pozitív pedagógia és nevelés program vezetője szerint a boldogság alapvetően szubjektív élmény, és sokféle módon tudjuk megélni.

 – Boldogok vagyunk, ha biztonságban érezzük magunkat – mondja. – Boldogok vagyunk, amikor azt érezzük, hogy az életünknek van egy rajtunk túlmutató értelme. Boldogok vagyunk, amikor érezzük az összekapcsoltság érzését másokkal, például a társunkkal, a gyerekeinkkel. Vagy ha vannak céljaink, és ezeket képesek vagyunk elérni. Ha vannak sikerélményeink, és úgy érezzük, hatással tudunk lenni a világra. Mindehhez hozzájön még egy fontos állapot: az egészségünk, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy boldogan élhessünk.

Az átlagember általában hedonizmusként gondol a boldogságra: akkor vagyok boldog, ha jól érzem magam a bőrömben. Ha a tengernél nyaralok, és jégkrémet nyalogatok, vagy ha elmegyek wellnessezni, vagy ha megdicsér a főnök, sok pénzem van, és bármit megvehetek. De a tartós boldogsághoz ennél sokkal több kell. Mert az életünknek vannak olyan szakaszai, amelyek a nehézségekről és a megpróbáltatásokról szólnak. A kutatások szerint nehéz időkben is lehetünk boldogok, és érezhetjük magunkat mentálisan és fizikailag is egészségesnek (keretes cikkünkben tíz technikát mutatunk meg minderről). Olyan embereket vizsgáltak, akik komoly nehézségeken, életkríziseken mentek át, és minden megpróbáltatás ellenére képesek voltak megőrizni mentális egészségüket, képesek voltak fejlődni a nehéz tapasztalatok eredményeként.

– Ezek az emberek elismerték a félelmüket, a dühüket, a kétségbeesésüket, de keresték az öröm múló szikráit is. A kutatók öt boldogságforrást azonosítottak náluk – mondja Bagdi Bella. – Az élet nagyobb megbecsülését, a lelki növekedést, a szorosabb társas kapcsolódást, a személyes erőérzetük fokozódását és az életükben jelen lévő új lehetőségek felismerését. Ezek az előnyök azonban nem automatikusan jelentkeznek. Táplálni és ápolni kell a belső jóllétünket.

Ajándékozd el az életed!

Nagy Bálint jezsuita szerzetes sem érzi reménytelennek a jelenlegi helyzetet.

– Krízis van, de a krízis nemcsak veszély, hanem esély is. Egyik jezsuita rendtársamtól hallottam, hogy a japán nyelvben a „krízis” szó a „veszély” és az „esély” karaktereiből áll. Lelki vezető vagyok, járnak hozzám emberek, és a beszélgetéseinkben érzékelem azt, hogy amikor az ember Isten felé fordul – felekezettől vagy vallástól függetlenül –, akkor megérez valamit, ami biztonságot ad és irányt mutat. Valamit, ami túlmutat azon, amit jelenleg látunk, tapasztalunk. Amikor Istenre irányultan élek, az mindig biztonságot jelent számomra. Emlékszem, a Nők Lapjában 2018-ban Ferenczi Andrea kutatásáról olvashattunk egy jó cikket a hála szerepéről. Nekem ez az írás nagyon sokat jelentett. A kutatás során hajléktalanokkal működtek együtt: arra kérték őket, hat héten keresztül minden este három dolgot írjanak föl, amiért hálásak. És azáltal, hogy ezeket a dolgokat tudatosították magukban, azok az emberek, akik nehéz körülmények között éltek, két héttel később nagy életminőségi változást vettek észre magukon. Ez nekem azért nagyon izgalmas, mert azt mutatja, hogy amire figyelünk, annak hatása van arra, miképpen érzékeljük az egész világot. A sötétség ugyan közel van, de közben annyi minden más is történik velünk, amiért hálásak lehetünk! Ez – és az emögött rejlő isteni közelség – ad nekem biztonságot és reményt.

A szerzetes szerint boldogságot akkor érzünk, ha az út, amin járunk, az élet, amit élünk, jó. – A helyén és irányban látom az életem: képessé válok elajándékozni önmagam mások számára, képessé válok kapcsolódni másokhoz, a széphez, a jóhoz, a többhöz – mondja. – Elönt a teljesség érzése. Ez a kapcsolódás a boldogság szerintem.     Amikor haldoklók mellett vagyok, és van lehetőségünk pár szót váltani, akkor szokott kiderülni, mi az igazán fontos az életben: nem a különböző javak birtoklása. Ott már nincs szó arról, mennyi diplomád, pénzed van. A szeretteidről van szó, a párodról, a gyermekeidről. A boldogság a kapcsolódásra való képességünk, ennek eredménye pedig a szeretet. Ez a keresztény hitünk és az emberi élet alapja: a szeretet mély elfogadására és a szeretet továbbadására lettünk teremtve.

A szerzetes azt tanácsolja, ne is várjunk mindezzel. Azáltal, hogy beszélgetünk boldogságunk forrásáról, ha meghalljuk a másikat, talán segíthetünk is egymásnak ezen az úton. Próbáljuk ki! Merjünk kapcsolódni a saját igazi érzéseinkhez, merjünk kapcsolódni az életünkben tapasztalható isteni jelenléthez.