Nagyon amerikai történet az övé. A lányé, aki nem ezüstkanállal a szájában született, nem mellesleg erre a szájra egyszerűen lehetetlen nem kitérni. Küzdelem, nagy adag szerencse, a könnyedség látszata, kevéske botrány és sok szerethetőség, külcsín, belbecs, híres barátok után példás házasság, boldog anyaság. Sikerfilmek! Julia Roberts nem átváltozóművész, ebből a szempontból nem említhető egy napon Meryl Streeppel vagy Robert De Niróval. Ha a nevét halljuk, sokkal inkább a sztár szó jut eszünkbe. Éppen emiatt, ha felvillan előttünk az arca, vagy meglátunk róla egy fotót, nem egyértelmű, melyik filmjéről van is szó. Csak az egyértelmű, hogy ez Julia Roberts, senki más. Alakításai jelentős részben nem követelték tőle túlságosan széles eszköztár használatát, bár drámai szerepek és vígjátéki figurák is kötődnek a nevéhez. Ritkán brillírozott, igaz, kudarcot sem vallott. Ugyanilyen kevésszer nyúlt mellé, amikor arról volt szó, elfogadjon-e egy szerepet vagy ne. Mármint amikor már választhatott.

A Pizzavarázs című romantikus vígjátékban figyeltek fel rá. Szinte biztos, hogy a filmet nézve sok producer noteszébe került be a neve, akár többszörösen aláhúzva is. Játszani is tud, írhatták oda megjegyzésként, de csak azok, akik karakteres szépségekre vadásztak. Az ember elképzeli, mit kezdtek volna Julia Robertsszel a néhány évtizeddel korábbi Hollywoodban, ahol még Ingrid Bergmant is át akarták alakítani, mert nem találták elég szabályosnak. Most ne menjünk bele Barbra Streisand érvényesülésért folytatott harcába, a lényeg, hogy a szabálytalanság szép lassan polgárjogot nyert a filmiparban, sőt. Ava Gardner és Rita Hayworth fénykora után eljött az idő, amikor a világ legszebb emberei közé egy nyurga, kis mellű, furcsa szájú színésznőt választottak, aki kis túlzással egy-egy szélesebb mosolya után arra kényszerül, hogy letörölje a rúzst a füléről. És működik! De milyen jól működik! És milyen régóta működik ilyen jól!

Micsoda szerep!

A bátyja (Eric Roberts színész – a szerk.) oltalma mellett színészként érvényesülni kívánó Juliának nem kellett sokáig dörömbölnie a filmgyárak kapuján, bár a Pizzavarázs utáni folytatás elsősorban a szerencsén múlt. A Micsoda nő! főszerepét ugyanis egyáltalán nem neki szánták, kis túlzással mindenki szóba került, aki élt és mozgott. Ma már elképzelni is nehéz, de láthattuk volna a talpraesett és melegszívű utcalány, Vivian szerepében Michelle Pfeiffert, Diane Lane-t, Daryl Hannah-t, Drew Barrymore-t vagy Meg Ryant. Ki egyeztetési problémák, ki elvi megfontolások miatt mondott nemet, így került képbe a mindössze huszonkét éves Julia. A döntéssel utólag a film minden alkotója elégedett lehetett, mert szép bevételt hozott. Kivétel talán az eredeti könyv írója, aki alapjában véve egy drámai történetet írt, kitérve benne a drogfüggés problémájára. Hát ettől a sztori messzire kanyarodott…

A történet folytatását és az ezt követő filmlistát mindenki ismeri. A széles szájáról és hosszú combjairól ismert Julia Roberts válogathatott a jobbnál jobb ajánlatok közül, és lássuk be, szinte kivétel nélkül jól választott. Ő az a színésznő, akinek minden filmjét ismerjük, mert mindegyik elsődleges ismertségű és magas nézettségű. A filmes oldalakon több hozzászóló is akadt, aki csak nemrég találkozott az egyik korai Roberts-filmmel, ezért ha az olvasók között is van olyan, aki még nem látta az Acélmagnóliákat, pótolja gyorsan. Ez a mozi egyébként elsősorban nem Roberts diadalmenete – bár az első Oscar-jelölést hozta neki -, sokkal inkább az anyját alakító Sally Fieldé, illetve a többi nagyágyúé, akik láthatóan lubickoltak a déli államok egyikében működő, női szívcsakraként üzemelő kis fodrászat dolgozóinak és törzsvendégeinek szerepében. Hogy kikről van szó? Hát róluk: Shirley MacLaine, Olympia Dukakis, Dolly Parton, Daryl Hannah. Elég jó társaság.

 Senki sem vádolhatja a hollywoodi stúdiókat közszolgálati irányultsággal, időnként mégis sikerül komoly társadalmi témákat sikerfilmek formájában közbeszéd tárgyává tenni. Így volt annak idején a Kramer kontra Kramerrel is, és ez történt Julia Roberts egyik legsikeresebb munkájával, az Egy ágyban az ellenséggel című thrillerrel, amely a családon, a párkapcsolaton belüli erőszak témájával foglalkozott. A kritika rosszul fogadta, de a nézők az első perctől imádták. Így volt ez azzal a két mozival is, amiben Roberts olyan partnerekkel dolgozhatott, mint Denzel Washington illetve Nick Nolte. Előbbivel A Pelikán-ügyirat, utóbbival A zűr bajjal jár című filmben.

Aztán jött a valós történeten alapuló Erin Brockovich, amiért Julia élete első és eddig egyetlen Oscar-díját kapta. A kicsit közönséges, roppant harcias, hatalmas adag igazságérzettel és józan ésszel rendelkező Erin karaktere és maga a történet elég izgalmas és fontos volt, hogy a nézőkön kívül a szakmabeliek is elismerjék a címszereplő teljesítményét. Azt nem tudni, vajon a megelőlegezett bizalom jelének tekinthető-e, hogy ezért a szerepéért Julia Roberts húszmillió dolláros gázsit kapott, a legtöbbet, amennyiért színésznő addig dolgozott.

Arccal a humor felé

A világ legszebb nőjének többször is megválasztott Julia Roberts rövid ideig a jóképűnek jóakarattal sem mondható countryénekes, Lyle Lovett felesége volt, majd találkozott egy szimpatikus fiatal operatőrrel, akivel egymásba szerettek. Hol máshol, mint egy forgatáson, ahol egyébként Roberts partnere Brad Pitt volt. A házasság tartósnak bizonyult, és olyan boldognak, hogy a színésznő attól kezdve látványosan kevesebbet dolgozik. Igaz, együtt forgatták még a Mona Lisa mosolyát, és már a házasság alatt készült el a lelkileg megterhelő Szemekbe zárt titkok, valamint az Ízek, imák szerelmeken kívül az Augusztus Oklahomában is, de nyilvánvaló, hogy a forgatókönyvek helyét a gyereknevelés vette át. Ugyanis több vetélés után, állítólag mesterséges megtermékenyítéssel sikerült teherbe esnie, és 2004-ben világra hozta az ikreket, Hazelt és Phinnaeust, majd három évvel később megszületett Henry is. Ha a családjáról kérdezik, Roberts áradozik, és a lesifotók alapján nem úgy tűnik, mint aki szépítgetné a valóságot. Egyedül az idő múlása okozhat némi fejtörést neki. Persze, a színésznők az ilyesmivel többet tudnak kezdeni, mint a nők többsége, de látható, hogy Julia nem törekszik húszévesnek kinézni. Inkább szerepkört váltott, és úgy tűnik, ismét jól döntött. Ha csak Diane Keatonra gondolunk, van előtte jó példa bőségesen. Amúgy is meglévő komikus képességeit még csak ezután járathatja csúcsra, és ennek egyik jó példája az októberben érkező Beugró a paradicsomba. A történet kicsit emlékeztet az Emma Thompson és Pierce Brosnan jutalomjátékának is tekinthető Százkarátos szerelemre, amelyben ugyanúgy az elvált szülők fognak össze, hogy egymás folyamatos szekírozása közben ráébredjenek: mégiscsak egymás mellett a legjobb. Ez történik itt is, csak most Julia Roberts és George Clooney szekírozza egymást, akik amúgy igazán jó barátok, ezért is élvezték a közös munkát. Bár erre az említett romantikus vígjátékra most jóval nagyobb figyelem irányul, nemrég elkészült egy ennél jelentősebb munka is, a Gaslit című tévésorozat, amely a Watergate-botrány hátterével foglalkozik. Ebben Julia Roberts Martha Mitchellt alakítja, akinek fontos szerep jutott a Nixon elnök lemondásához vezető botrány kirobbantásában. A férjét amúgy a zseniális Sean Penn játssza. Aki teheti, nézze meg.

Vagyis szó sincs arról, hogy Julia Roberts otthon ülne és kötögetne – pedig ez a hobbija –, és csupán a srácok fuvarozásával töltené az idejét. Mindene megvan, ami kell, több is, mint amire fiatalon vágyott. És hol van még a vége…!

Fotó: Getty Images