Csilla húsz éven át volt a Nők Lapja újságírója, majd főszerkesztő-helyettese. Noémi már néhány hónapos korától gyakran megfordult a szerkesztőségben, kiskorában együtt játszott az asztalok alatt más újságírók gyerekeivel, jól emlékszik az irodákra és az ott dolgozókra. Csilla jó ideig szerkesztette a konyharovatot is, de akkor még nem sejtette, hogy ennek egyszer milyen folytatása lesz.

Családi hagyományok

A kiadó pontosan nyolc évvel ezelőtt, a kenyér ünnepéhez kapcsolódva jelentette meg az első könyvét, de a történet már évtizedekkel korábban elkezdődött, még ha ez csak utólag derült is ki.

– A mai napig anyukám kézzel írt, kissé már megviselt receptfüzetét használom, amit gyerekként imádtam nézegetni, aztán amint megtanultam írni, a hasas betűimmel én is megörökítettem benne a receptek nevét – meséli Csilla. – Gimnazista koromtól pedig szenvedélyesen gyűjtöttem a szakácskönyveket, a Nők Lapjából minden héten kivágtam a recepteket, és féltve őrzöm őket. Később, amikor kislányként Noémi téblábolt ott anyu mellett a konyhában a balatoni nyarakon, ő is ezeken a recepteken tanult meg főzni. Ezeket adta aztán tovább az első, gyerekeknek szóló szakácskönyvében, és ezek kerülnek be a most készülő folytatásába is. A receptfüzetből neki is van egy példánya, a tizennyolcadik születésnapjára a nagymamája lemásolta ajándékként. Akkoriban ezzel semmilyen célunk nem volt, pedig valójában ezek voltak a gyökerek.

A főzés ma is a mindennapjaik része, a kiszemelt szakácskönyvek receptjeit együtt készítik el, de egyedül is örömmel nekiállnak főzni.

– A konyhában teljesen mások vagyunk – árulja el Csilla. – Noémi rendkívül kreatív és villámgyors, én viszont szisztematikusan előkészülök, haladok szépen sorban, reggel elkezdem, ebédre kész vagyok. Amikor délidőben együtt érünk haza, és fogalmunk sincs, mit fogunk enni, mire én kezet mosok, átöltözöm, és lemegyek a konyhába, Noémi általában már tálal valami isteni villámkreációt. Nálunk a családban a nők mindig is szerettek és tudtak is főzni, ezért természetesnek vettünk mi is. Sokáig eszünkbe sem jutott, hogy erre hivatást lehet építeni.

Kitört a főzési láz

A lapkészítést 2003 őszén maga mögött hagyva, Csilla könyvszerkesztéssel kezdett el foglalkozni, különböző kiadóknál rengeteg szakácskönyv is megfordult a keze alatt. Olykor nem értette, hogy egyiket-másikat vajon miért találhatták kiadásra érdemesnek, és egyre többet gondolt arra, milyen jó lenne, ha ő lehetne az, aki választhat a külföldön számolatlanul megjelenő könyvek közül. Noémiről pedig időközben kiderült, hogy nemcsak a főzőtudománya remek, hanem kiválóan fordít és kitűnő az íráskészsége is.

Mindez nagyjából akkor történt, amikor a grasztrobloggereknek köszönhetően az itthoni konyhákban kitőrt a főzési láz. Hobbi lett új ételeket, új ízeket kipróbálni.

– Mi is úgy kezdtük a napot, hogy átpörgettük a gyűjtőoldalt, megnéztük, ki mit posztolt, milyen új receptek kerültek fel – folytatja a történetet Noémi. – Azóta is több olyan ételt készítünk, amit abban az időszakban mentettünk le és nyomtattunk ki. Mint nagyon sokaknak, nekünk is az egyik kedvencünk Tóthné Libor Mária blogja, a Limara péksége volt, mindenki imádta a receptjeit. Többször beszéltünk arról, milyen jó lenne egy Limara-szakácskönyv, és biztosak voltunk abban, hogy már sorban állnak nála a kiadók. Végül azért mégiscsak felhívtuk, és abban az évben augusztus 20-ra megjelent Marcsi és egyben a kiadónk első szakácskönyve, ami rögtön sikerkönyv lett. A titka az, hogy aki követi a receptekben leírtakat, az pontosan olyan kenyeret, péksüteményt fog a sütőből kivenni, mint a képeken.

Az egész vállalkozást konyhapénzből kezdték el, a saját garázsukban, és bevállalták azt a merészséget is, hogy a könyvet kizárólag tőlük lehetett megvásárolni az interneten. És az emberek annyira vágytak rá, hogy az első Limara-könyv öt kiadást élt meg így, utána került csak be a boltokba is, és már a tizenharmadik utánnyomásnál jár.