„A közlekedés története számomra az ember–jármű–állam–hálózat közötti kapcsolatok szövevénye” – indította könyvét Frisnyák Zsuzsa közlekedéstörténész, és megidézte a 19–20. századi Kárpát-medencét: „Marhahajtó utak és autópályák, pókhálószerűen kiterjedő vaspályák, sínek mentén felállított távírópóznák, hegyeket áttörő alagutak, vasútállomások és őrházak ezrei, folyami és légikikötők, folyóvizeken átívelő hidak strukturálják a tájat. Érdekharcokban dőlt el, merre vezetik a vasutakat, hol épülnek hidak, merre készülnek autópályák.” A fejlődésben tehát lényeges szerepet játszott a piac. Például az 1790-es évek előtt a legfontosabb exportcikk a szarvasmarha volt, márpedig az állatok szállítás és járható utak nélkül is el tudtak jutni a vevőhöz. Amikor viszont a szállítható árucikkek, a gabona és a gyapjú iránti kereslet megnőtt, az kikényszerítette a közlekedés fellendülését.

Az ehhez hasonló fordulatok kihatottak az emberek mindennapjaira is. A legtöbben addig a szülőföldjükön élték le az életüket, hosszabb útra csak kevesen – például a kereskedők, a katonák vagy a mesterlegények – indultak. A közlekedés fejlődésével viszont egyre többen fedezték fel az utazás örömét, és egyre többen választották a mérnöki pályát is. Márpedig a mérnöki pálya csupa kaland…

Birkózás és tánc

Farkas Jenő, az amerikai Ford egyik magyar származású, kiváló tervezőmérnöke – a Ford A-modell fejlesztője – a szórakozás terén is jeleskedett. Henry Ford az 1930-as években az egyik rajzolószobát táncteremmé alakíttatta át, ahol Farkas és felesége is sokszor részt vett a táncmulatságokon, a férj néha egy-egy magyar táncot is bemutatott a vendégeknek.

Farkas Jenő az első világháború idején a cég makói származású főmérnökével, Galamb Józseffel elkészítette a Fordson-traktor (Ford & Son, azaz Ford és fia) terveit. Azt elsősorban nőknek szánták, hogy a fronton szolgáló férjeik helyett dolgozhassanak a farmon.

Amikor egy vállalati összejövetelen a birkózásra terelődött a szó, és kiderült, hogy Galamb szabadidejében szívesen űzte ezt a sportot, Henry Fordot teljesen felvillanyozta a dolog. Ösztönzésére ott helyben rendeztek egy spontán birkózómérkőzést. Galamb ellenfele Charles Sorensen, a futószalagos termelést kifejlesztő mérnök volt.

Tudomány kontra muzsika

Idősebb Zerkovitz Béla a két világháború között Magyarország egyik legnépszerűbb operettszerzője, a könnyű kuplé műfajának hazai megteremtője volt. Szerette volna, ha fia is a nyomdokaiba lép, őt azonban a műszaki tanulmányok vonzották. Mint kiderült, ifjabb Zerkovitz Béla jól döntött, hiszen ő fejlesztette ki később az önhordó szerkezetű, farmotoros Ikarus autóbuszokat. Visszaemlékezésében a konstruktőr így mesélt az egykori atyai tervekről: „Gyerekkorom szomorú emléke volt a zongorázás.”

Illyés Gyula a nyaralóban

Urbach László nem csupán a motorkerékpárokhoz értett – többek között a Mátra kismotorkerékpár konstruktőre és gyártója volt –, de „kiváló szemű, igényű és ízlésű, művészetet értő”, a művészeket kedvelő szakember volt. Nyaranta a Balatonon vitorlázott, tihanyi nyaralójában pedig mindig kisebb társaság gyűlt össze. Rendszeres vendég volt nála Illyés Gyula író és Barcsay Jenő képzőművész is.

A hajókonstruktőr plakátja

Szabadi Kálmán részt vett a Duna motorkerékpár-oldalkocsi tervezésében, később kisautót is épített, és hajókonstruktőrként is ismert volt. 1969-ben például a vízi szórakozás és a jachtturizmus elősegítése érdekében elkészítette a Pelikán vízi taxi terveit. Azt viszont kevesen tudják, hogy ha az 1960-as években valaki egy film plakátját nézegette Budapesten, jó eséllyel Szabadi Kálmán alkotását vette szemügyre. Szabadi ugyanis nagyszerű filmplakátokat és díszleteket készített a Fővárosi Mozgóképüzemi Vállalatnál, majd a Hunnia Filmgyárban. Az igazság pillanata című filmhez például egy bikát és egy torreádort festett.

Saját kisautóját, a Festivalt négy évig építette. Mivel akkoriban a hulladékhasznosítás költséghatékony volt, a kollégájával műgyanta helyett házilag készült, „spéci” műanyagot alkalmaztak hozzá. Annak alapja a faforgács volt, amelyet acetonnal kezelt disznózsírral, csirketollal, nitrolakkal és festékkel kevertek.

Apa kocsija

Dózsa-Farkas András, az ipari formatervező-képzés magyarországi megteremtője a második világháború utáni, autóínséges időkben úgy döntött, épít magának egy kisautót. A háromkerekű, eredetileg kétszemélyes járműben végül hárman is tudtak utazni: az alkotó és két kisgyermeke az óránként 80 kilométeres végsebességű autócskával bejárták egész Magyarországot. Az időjárás viszontagságai ellen egy felhúzható „esőtető” szolgált védelmül.

Hű maradt a két kerékhez

Szodfridt Imrének leginkább autókkal kapcsolatos szabadalmai ismertek, pedig fiatal korában motorkerékpár-versenyző is volt, és a kétkerekűekhez is hű maradt. 1980-ban saját műhelyében épített egy versenymotort, amelyet a szaklapok is bemutattak. A járművet lányairól SZ-Melinának nevezte el, és bár felmerült a motor sorozatgyártásának lehetősége, ezt végül elvetették.

László Anna és a tizennyolc méteres busz

„Nekem mindig azt mondták, hogy fiúsítva vagyok, mert motoroztam, és én szereltem a kocsimat” – idézte fel egy interjúban László Anna, aki 1958-ban rajzolóként kezdte pályafutását az Ikarusnál. Később ő tervezte az Ikarus 286-os buszt, amelyet a vállalat az egykor legfőbb ellenségnek számító Amerikai Egyesült Államok piacára szánt. 1978-ban a Los Angeles-i bemutatón László Anna saját maga vezette az autóbuszt, és lenyűgözte a közönséget azzal, hogy a hatalmas járművel a leglehetetlenebb helyeken is meg tudott fordulni.

A tervező jól emlékszik a pillanatra, amikor a 286-ost először indították be. „Az egy olyan pillanat, mint amikor megszületik egy gyerek. Mindig emlegettem is ott kint, Amerikában, hogy nekem két gyerekem van. Ez 1978-ban történt, amikor a fiam tizennyolc éves volt, és tizennyolc méter hosszú volt a másik »fiam«. Ezért is hívták a buszt Amerikában Anna babájának.”

Az Ikarus 200-ast, az autóbuszgyár legsikeresebb modelljét László Anna későbbi férje, Finta László tervezte. A márka sikertörténetéhez tartozik a magyar kormányzat delegációjának 1994-es washingtoni látogatása: a Fehér Házba egy Ikarus 436-ossal érkeztek, és a buszt néhány méter erejéig az elnök, Bill Clinton is vezette.

Fotó: Cultiris, MTI / Magyar Fotó: Mező Sándor, asaládi archívum, MTI / E.Várkonyi Péter