Elvágtatott a nyár. Az előrelátó családokban már augusztusban elővettek egy-egy régi füzetet, óravázlatot: „iskolást játszottak”, és ezt jól tették. De még most sem késő. Ajánlatos a tavalyi tankönyveket (bár ezeket sok iskolában visszakérték) vagy a munkafüzeteket előkeresni. Csak a témazáró kérdéseket nézzék át a gyerekek. Amikor meglátják a kérdéseket és az ismert összefoglaló tippeket, rendszerint meglehetősen gyorsan kiválasztják a jó válaszokat. Ilyenkor mindenki megnyugszik. „No lám! Okos ez a gyerek. Van ennek esze! Nem felejtett el semmit! Ó, ez is ismerős! Ezt is tudom!” És ez valóban jó is, öröm is.
De érdemes itt elmondani valamit. Az ilyenfajta gyors válasz becsapós dolog, ugyanis maga a felismerés még nem igazi tudás. Agyunk számára a felismerés könnyű, gyors, örömteli élmény. Az igazi tudás ott kezdődik, amikor képesek vagyunk segítség és sugalmazás nélkül bármikor felidézni az elhangzott kérdésre a választ.
Egy-egy alaposabb anyagismétlésnél a gyerek válasza gyakran: „nem tudom, nem emlékszem, elfelejtettem”. Ilyenkor se szidni, se megijedni nem kell. Tapasztalatból tudjuk, hogy még a balesetes, súlyos memóriakieséssel küzdő gyerekeknél is az ilyen memóriazavarok nem az emléknyomok elvesztését jelentik. Az emléknyomrendszer ott van az agyban, csak nem tud hozzáférni a memóriánk. Olyan ez, amikor egy utat elhanyagolnak, s benövi a növényzet, ám ha lassan is, de át lehet hatolni a dzsungelen – és hozzá tudunk férni a tudáshoz. Türelemmel kell lennünk, hogy a gyereknél bejáratódjon az emléknyomrendszerhez az útvonal.
Hogyan tudunk segíteni? Például a tudás felidézésének játékos ismétlésével, gyakoroltatásával. A lényeg, hogy a gyerek tanuljon meg „kapcsolni”, azaz gondolkodva hozzájutni a helyes és pontos válaszhoz.
Egy példa: új fogalmat, idegen szót tanulunk. Mondjuk azt, hogy „zokni”. Így is meg lehet jegyezni: „Hmm… nem valami hosszú szó, öt betűből áll, kiejtve zökken a szó…” Ez a megjegyzéstechnika, ha gyorsnak is tűnik, nem ad az adott tudáselemre (zokni) egyedi jelet, és nem helyezi el az agyi memória nagyobb hálózatába. Ez a felszínes, gyors, ám könnyen elfelejthető módszer ahhoz, hogy valamit megjegyezzünk. A mély feldolgozáskor értelemszerűen rögzítünk. A zoknis példánál maradva: „Kis méretű, párban használatos ruhanemű, a lábhoz tartozik… néha szaga is van.” Tehát a jelentésrendszer mentén, játékos, olykor vicces, egyedi jelzőkkel látjuk el, így próbáljuk megjegyezni. És ez ad alapos tudást.
