Most volt a születésnapod. Szereted ezt a szeptember eleji dátumot?

Nagyon. Az elmúlt pár évben rászoktunk arra, hogy ilyenkor még elcsípünk egy utazást. Egy kis bűnös élvezet, vége a nyárnak, mindenkinek vissza kellene térnie dolgozni, de a szülinap miatt mintha igazoltan adnánk még magunknak egy kis szabadságot. A Szűz csillagjegyemet is szeretem.

Az miben nyilvánul meg?

Én klasszikusan szabálykövető, rendszerető, normális nőnek tartom magam. Meg simulékonynak. És körbe vagyok véve két Oroszlánnal – a férjemmel (Nánási Pál fotóművész – a szerk.) és a fiammal – meg egy Bikával, Micivel. Valahogy azt érzem, hogy az én „szűzségem” kell ahhoz, hogy ebben a szisztémában rend teremtődjön. Mindemellett az is én vagyok, a férjem szerint legalábbis, aki túlpörgi a dolgokat, túlszervezi az életünket, túlvállalja magát és a többieket. Ezzel azért van feladatom. De a munkámban és máshol sem nagyon tudok olyat mondani, akivel ne találtam volna meg a közös hangot, és szerintem egy kicsit ez is a szűzségnek köszönhető.

Úgy hallottam, szeretsz tervezni.

Igen, szeretem tudni, mire számíthatok. Lehet, hogy ebben van egy kis kontrollmánia is. Azért amióta gyerekeink vannak, elég sok minden nem úgy történik, ahogy én azt gondoltam, de rájöttem, hogy elengedni a terveket legalább annyira felszabadító. De olyan sok fronton zajlik az életünk, hogy azt azért nehéz összeegyeztetni, és sikerélményt ad, ha végül mindennek meglesz a helye, ideje. Azt hiszem, nekem a pihenőidőket is terveznem kell.

Mi jelenti az igazi pihenést számodra?

Az utazás, és hál’istennek a férjem is hasonlóképpen van ezzel. Az utazás jelenti az igazi elszakadást a valóságtól és a problémáktól, valahogy olyankor érzem azt, hogy igazoltan távol maradhatok az itthoni dolgoktól, és nem kell folyamatosan azt figyelnen, hol van megoldandó feladat. Na, ezt vette el tőlünk a Covid, az utazásnak ezt a szabadságát. Ráadásul belekezdtünk a vállalkozósdiba is, ami meg egy másikfajta béklyó, de magunknak bogoztuk ezt a csomót, amit majd szépen ki kell oldozni.

Az egyik videótokban, amikor a kisboltot festettétek, felfigyeltem arra, hogy apának és anyának szólítjátok egymást a férjeddel.

Sokan mondják, hogy ez nem túl szerencsés, de valahogy annyira ösztönösen jött, hogy már nem küzdök ellene. Hiszem, hogy semmi nem a névhasználaton múlik, hanem azon, mi a kettőnk közötti viszony lényege, és azért hála istennek a mi kapcsolatunk nem csak apa- és anyatermészetű. Vicces helyzet, amikor a saját apukám is itt van, hogy akkor kit is szólítok apának. Apukámat ezért mostanában inkább apucinak hívom.

Ha már a neveknél tartunk: inkább Nóra vagy, vagy Nóri?

Amikor annak idején elkezdtem gyerekműsort vezetni, szisztematikusan Nórinak hívtak és írtak mindenhol. És amikor főműsoridős műsorvezető lettem, a kommunikációs osztály már tudatosan azon dolgozott, hogy Nóra legyek. Számomra ennek nincs különösebb jelentősége. Szeretem a nevem, szerintem a Nóra szép, elegáns hangzású. A Helia-D-vel együttműködésben hamarosan elindul a saját sminkmárkám, ami Nora Beauty néven fog futni. Most, hogy logó készült belőle, és dobozokon látom visszaköszönni, nagyon tetszik ez a négy betű így egymás mellett. De egyébként bárki bárhogy szólíthat, a férjem például sok becenevet rám aggatott az évek során.

Azért is kérdeztem, hogy Nóri vagy-e még, mert többször nyilatkoztad, hogy te alapvetően megfelelni vágyó, problémamentes, jó gyerek voltál. Aztán egyszer mégiscsak felnőtté meg nővé kell válni, aki, ha kell, megveti a lábát, és azt mondja, hogy nem. Hogy zajlott nálad ez a folyamat?

Szerintem az sokat számít, kivel milyen életszakaszban találkoztam először, és milyen alapokon nyugszik a kettőnk kapcsolata. Amikor eljöttem az RTL-től, az azért is volt fontos mérföldkő, mert másképp nem tudtam volna felnőni és leválni. Éreztem, hogy ki kell állnom magamért, de egyszerűen nem tudtam magam körül komfortos viszonyokat teremteni. Annyi magabiztosság és határozottság viszont már volt bennem, hogy az új környezetben, az újradefiniált kapcsolataimban ez már nem okoz problémát. Ez egy érési folyamat, és akkor, ott húztam egy vonalat. Az is fontos, hogy ki az a társ, aki mellettem van, látom, ő hogyan működik az életben, milyen módon áll ki saját magáért. A legtöbb dologban kikérem a véleményét, és ő aztán egy csomó helyzetben képes engem feltüzelni, hogy én is mondjam meg a magamét.

Sokat tanultál Palitól?

Igen, rengeteget. A szabálykövető jókislányságom sokat tompult. De kettőnk közül még mindig én vagyok az, akinek fizikai fájdalmat okoz, hogy ha valamit vállaltam, ígértem vagy kimondtam, azt nem tudom teljesíteni. Itt olyan apróságokra gondolj, hogy kiposztolom, ma este lesz egy új vlogepizód, majd mégsem úgy alakul. Senki nem kéri számon, hiszen ezt a magunk örömére csináljuk, valójában mindegy, hogy ma megy ki, vagy holnap, de nem szeretek csalódást okozni. A nemet mondás művészetét még nem sajátítottam el teljesen.

Mire mondtál legutóbb nemet?

Azért sok mindenre mondok nemet, de legtöbbször a menedzseremen keresztül. Fizikailag nem tudok mindig mindenhol ott lenni. Most pedig az üzleti életben, a boltunkkal kapcsolatban kell egy-két racionalizáló döntést meghozni, na, az például nehéz, tényleg fizikai fájdalmat okoz, hogy esetleg majd valakinek azt kell mondanunk, hogy már nem fér bele, hogy ő is itt maradjon a cégnél. Ez viszont olyasmi, amit nem háríthatok másra, ebbe nekünk kell beleállnunk.

Hány embernek adtok munkát?

A balatoni vendéglátás hullámzó, a nyári hónapokra felduzzadunk, akkor akár negyven embernek is. Van három boltunk, ott a fotóstúdió, és Erika, a menedzserem. A balatoni boltok új lábat teremtettek az életünkben, de közben elvették a szabad mozgásunkat. Nagyon sok emberért tartozunk felelősséggel, és ezért már nem tudunk olyan nagyon szabadon és önfeledten rendelkezni magunkról. Ebben keressük most az egyensúlyt.