A forró nyár után semmi sem hívogat úgy, mint a vidék színes lombú erdeivel, nyulakat, őzeket rejtő szántóival és a tájba ékkövekként illeszkedő kastélyaival. Felújításuknak köszönhetően újabb és újabb történelmi épületek válnak láthatóvá, ezzel együtt látogathatóvá. Három különleges helyszínt fedeztünk fel.
Tiszántúli gyöngyszem – A szabadkígyósi Wenckheim-kastély
Öreg platánok lombsátra alatt lépünk a parkba. Először a négyszögletes torony tűnik fel, a fényes üvegablakok sormintája, az árkádos bejárathoz vezető lépcsősor csak azután. A részletek az ország egyik legimpozánsabb kastélyaként is emlegetett épületté állnak össze. A Gyulától tizenöt kilométerre található szabadkígyósi uradalom tényleg bámulatos. Ahogy a bukszusokból, tiszafákból kialakított franciakerten át megközelíti az ember, olyan érzése támad, mintha a magyar Versailles-ba érkezne.
A neoreneszánsz-eklektikus stílusú kastély a 19. század második felében, Ybl Miklós tervei alapján épült a Wenckheim házaspár, Krisztina és Frigyes elképzelései alapján. Az ötvenkilenc szobás épület gyakran látott vendégeket. A csatos vendégkönyvben – amely ma a nagyszalon egyik vitrinjében található – arisztokraták, jogászok, írók hagyták kézjegyüket.
Miközben a korhű berendezési tárgyak között bolyongva belelesek a könyvtár nyitva felejtett köteteibe, bepillantok a grófnő apró olvasószalonjába, és elképzelem magamon az öltözőszalon tüllrátétes báli ruháit és ezüst ékszereit, visszarepülök az időben, én is Wenckheimék vendégévé válok. A látottak egyre kíváncsibbá tesznek, vajon milyenek lehettek a grófék.
– Dédnagyanyám pruszlikja – jegyzi meg tárlatvezetőnk, Harangozó Marianna, ahogy feltűnik egy fehér fűző az öltözőszalonban álló komód egyik fiókjában.
Marianna dédszülei, nagyszülei a családot szolgálták. A tárlatvezetés után egy műanyag dobozzal jelenik meg, felpattintja a tetejét, fekete-fehér fényképek, néhány antik tárgy kerül elő belőle. Az egyik fotóról a szántóföld mellett összeverődött munkások néznek vissza ránk. A kendőbe bugyolált arcok között találjuk Denise grófnőét is.
– Együtt szedte a markot a munkásokkal. Kihozta a földekre a gyerekeket is, hogy ne csak elméletben ismerjék a munkát. A gróféknak hatalmas szívük volt, mindenki szerette őket – magyarázza Marianna. Hát ilyen emberek voltak.
Tipp: Akár tárlatvezetéssel, akár önállóan fedezzük fel a kastélyt, miután bejártuk a földszinti termeket, másszunk fel a toronyba, és nézzünk szét a birtokon madártávlatból is.
A falak emlékezete – A sümegi Püspöki Palota
Gyerekkoromban többször jártam Sümegen, de a várfalakon kívül keveset láttam a városból. Talán ezért nem tudtam a hegy lábánál épült barokk stílusú püspöki palotáról, amelyet Padányi Biró Márton azután tett meg székhelyének, hogy 1745-ben kinevezték veszprémi püspöknek.
Sümegen töltött évei alatt minden eszközt megragadott, hogy hitét népszerűsítse: templomokat építtetett, hitvitákat folytatott, megírta a protestantizmus ellen fellépő Enchiridion című művét. Miután a kötetet betiltották, a bécsi festőművésszel, Franz Anton Maulbertsch-csel megfestette a „néma prédikációként” is ismert freskóciklust a sümegi plébániatemplomban.
A képes Bibliaként funkcionáló mű egyelőre rejtve marad a látogatók elől, de Padányi különleges személyiségével és a kor barokk világképével megismerkedhetünk a Püspöki Palota kiállításán, amely megőrizte az elmúlt háromszáz év különböző korszakainak lenyomatát.
– A műemlékek olyanok, mint az emberek: nem elég, ha állnak, ki kell húzniuk magukat – magyarázza Szokoliné Kocsis Mária, a palota létesítményvezetője, vagy ahogyan ő fogalmaz, kulcsárnője, miközben megmutatja nekünk az új életre kelt épületet.
A palota minden zuga történetet mesél. A földszint csupasz téglafalai az egykori átalakításokról árulkodnak; a Tájkép terem töredékeiben megmaradt, klasszicista freskója látványos vetítés formájában egészül ki: kerti pavilon oszlopainak keretébe foglalt, dimbes-dombos tájkép rajzolódik ki a környékbéli várakkal. A legsértetlenebb a kápolna maradt. Úgy állunk a Szent Márton mennybemenetelét ábrázoló mennyezetfreskó alatt, mint kétszázötven évvel ezelőtt Padányi állhatott.
Tipp: Az 18. század interaktív elemek segítségével elevenedik meg a kiállításon. A Rokokó teremben a plébániatemplom freskójáról kölcsönzött sümegiek kelnek életre. Tippeljük meg, kit ábrázolnak a festmények, a jó válaszokat helyeslő hümmögéssel, kacsintással jutalmazzák.
