A nők többségének életében jellemzően ugyanazok a krízisek követik egymást; serdülőkor, munkába állás, terhesség és szülés, visszatérés a szakmába, klimax, kiüresedő fészek, nyugdíjas lét. Mindegy, hogy hormonális vagy élethelyzetből fakadó változás áll a háttérben, mindegyikben van öröm, illetve nehézség, mindegyik hatással van a megjelenésünkre és a kedélyünkre. Az viszont már rajtunk múlik, mihez kezdünk vele.
Ő még csak most tizennégy!
Ternyák Kata több mint harminc éve fodrász, sokáig dolgozott a modelliparban, és a szalonjában több generáció képviselőivel találkozik. Úgy tapasztalja, hogy az első nagy fordulópont nyolcadik osztály után jön el, amikor a lányok elballagnak az általános iskolából, és attól kezdve magukra is másképp néznek. Felnőttesebb külsőre vágynak, más hajat vágatnak, elkezdik festeni az arcukat, körmüket. Kísérleteznek, próbálgatják a női eszköztárat, és természetes, hogy ilyenkor néha túlzásba esnek, ezért látjuk gyakran, hogy egy tizenöt éves jóval idősebbnek tűnik a koránál.
Ez az életkor több kultúrában kiemelt fontossággal bír a lányok számára. Mexikói eredetű, de ma már szinte az összes dél-amerikai országban divat a quinceañera, ami a tizenöt éves (quince años) lányok nagy napja. A nővé válást ünnepelik ilyenkor a család és a barátok körében, hatalmas, habos ruhákban, feltornyozott frizurával, és a hagyomány szerint ekkor sminkelnek először. 1987-ben népszerű sorozatot is forgattak Quinceañera címmel a mexikói énekes-színésznő Thalía főszereplésével. Az eseményre azóta is hónapokig készülnek a lányok – hogy aztán felnőtt fejjel hüledezve nézzék a régi fényképeket. A készülődés és az ünnep beavatás jellegű, ekkor kezdenek a lányok megismerkedni a felnőtt női léttel.
– Szerencsés esetben a kísérletezés során megtanulják, hogyan tudnak a külsejükbe belekapaszkodni, erőt meríteni belőle a nagyobb változások idején – magyarázza Ternyák Kata. – A megjelenésünk vért, páncél, ami megvéd, tartást ad. Ez lehet egy szép ruha, cipő vagy egy jó rúzs. Másképp akarunk kinézni egyetemistaként, másképp egy kreativitást vagy épp megbízhatóságot megkövetelő munkahelyen, és mást akarunk magunkról mutatni egy randevún vagy társasági eseményen. Fontos szem előtt tartani, hogy milyen külsővel érezzük magunkat magabiztosnak, mert tűsarkúban vagy épp egy nagyon szűk ruhában lehet, hogy feszengünk majd. Ahhoz, hogy ezzel tisztában legyünk, folyamatosan kísérleteznünk kell.
Hová tűnt a „randiszag”?
A terhesség és a szülés után a nők kevesebb figyelmet tudnak magukra fordítani, a munkába visszatérve ez egy kicsit javul, ám a háztartás-család-munka hármasa hosszú távon általában nagyon megterhelő számukra, és egyre ritkábban néznek örömmel a tükörbe.
– Középkorú és idősebb nőknél látom, mennyire rossz, amikor nincs hová vagy kinek kicsinosítaniuk magukat – mondja a fodrász. – Kevesen kapnak lehetőséget a párjuktól vagy a családjuktól, hogy néha szépen felöltözhessenek, hogy érdemes legyen frizurát, sminket készíteniük. Sok nő életéből eltűnik a „randiszag”, a különleges alkalmak. Küzdenek a ráncokkal, a kilókkal, az őszülő hajukkal, de nagyon sokat segíthet, ha néha vannak olyan programok – mozi, színház, étterem, de jó lehet egy városi séta is –, amelyek során másképp nézhetnek ki, mint a hétköznapokban. Amikor én kezdtem a szakmát, a nők hetente jártak fodrászhoz hajat száríttatni, de ez a réteg mára nagyon leszűkült. Nyilván anyagi okok is állnak a háttérben, de azt is látjuk, hogy megszűnt a bizalom. Márpedig egy jó fodrász, egy igazi szalon rengeteget segíthet, mert ott tudják, hogy a korral és a hormonális változások során mi történik a hajjal, hogyan lehet a problémákat ellensúlyozni egy jó vágással, színnel, különböző kezelésekkel. Fenntarthatóan kell gondolkodni, nem az a fontos, hogy a frizura aznap jó legyen, hanem hogy a következő találkozóig kezelhető maradjon a hétköznapokban is. Sokan már fiatalon őszüléssel küzdenek, és nem akarnak harmincöt-negyven évesen belenyugodni, de az sem járható út, hogy kéthetente festessenek, hiszen túl azon, hogy drága, a hajnak is megterhelő a beavatkozás. Ilyenkor segítenek azok a technikák, amelyek áthidalják a problémát, hogy ne legyen szembetűnő a lenövés.
A 26-os farmer csapdája
A kisgyerekek hirtelen nagyobbak lesznek, nem kell éjszakánként felkelni hozzájuk, egész délután furikázni őket, szerencsés esetben több idő jut magunkra, jobban tudunk figyelni az egészséges táplálkozásra, mozgásra. De a régi farmer továbbra sem jön fel! A szemhéj egyre lejjebb csüng, az integetőháj minden fogmosásnál gúnyolódva lengedezik, a boka mintha vastagodna. Az ember lánya küzd, de meddig beszélhetünk ápoltságról, és honnan számít a dolog szánalmas ifjúsághajszolásnak?
– Mindig maradjunk a jó ízlés határain belül – javasolja Ternyák Kata. – Amikor valaki olyan kéréssel jön, ami szerintem nem illik a korához és a személyiségéhez, akkor elbeszélgetek vele, hogy például miért vágyik rózsaszín hajkoronára. Nem szabad elfelejteni, mit bír el a haja, az egyénisége, és hogy hol él. Londonban erre senki nem kapná fel a fejét, de nálunk azt gondolnák, hogy megőrült. Ha úgy érzem, ezzel ő harmóniában lenne, és ruhákkal, sminkkel megfelelően ki tudja egészíteni, akkor pinkre festem. De ha az a benyomásom támad, hogy ez csak szeszély a részéről, akkor megkérem, hogy gondolja végig, és ajánlok neki egy másik szalont, ami erre specializálódott. Vannak életszakaszok, élethelyzetek, amikor az ember valami változásra vágyik, de ügyelnünk kell rá, hogy ne csináljunk magunkból bohócot. Érdemes kisebb lépésekkel kezdeni, és tesztelni saját magunkat, a környezetünket, majd később tovább lépni, ha úgy érezzük, megtaláltuk a karakterünket. Igaz ez a hajra, a bőrre, az öltözködésre. Nem az a fontos, hogy beleférjünk egy 26-os méretű farmerbe, hanem hogy úgy érezzük magunkat, mintha 26-os farmerben lennénk; boldogságot, örömöt sugározzunk, és találjuk meg azt a külsőt, amivel önazonosak lehetünk. Vegyünk példát a francia nőkről, ők bátran öltözködnek, mernek hétköznap is koktélruhát felvenni, mindig vidám, harmonikus a megjelenésük, de soha nem lépik át a jó ízlés határait.
