1989. október 23. Rendszerváltás

Az iskolában élő egyenesben hallgattuk, amikor bemondták a rádióban, hogy Magyarország attól a naptól kezdve köztársaság. Éreztem, hogy ez fontos pillanat, ezért feljegyeztem a szöveggyűjteményem utolsó oldalára. Újvári Csilla néni irodalomóráján ültünk épp. Ő volt az egyébként, aki elvitt a színjátszó körbe, miután egyszer egy szemetesvödörre pattanva tettem még forradalmibbá a Nemzeti dalt. Egészen addig azt hittem, majd sportoló lesz belőlem.

1990. májusa. Atlétikai győzelem

Tizennégy éves voltam, amikor nyolc év kemény munkája érett be, és megnyertük az országos összetett atlétikai csapatbajnokságot Lipták Gyuszi bácsi és Jakab Klári néni vezetésével. Ők életre szóló alapot adtak nekem igazságérzetből, kitartásból, emberségből és sportszeretetből.

1995. június 28. Színész leszek

Felvettek az egykori Színművészeti Főiskolára. A Nádasdy teremben hirdették ki az eredményt. Emlékszem, annyira izgultam, hogy az egész testem elzsibbadt az adrenalintól.

2009. július 9. Amerika, jövünk!

Az amerikai közönség állva tapsolt a washingtoni Lincoln fesztiválon az Ivanov című előadásunk után. Másnap a sarkon túl kígyózott a nézők sora, mert a The New York Times dicsérő kritikát jelentetett meg. A tapsrendben Máté Gábor állt mellettem, ránéztem, és azt kérdeztem: ugye ez fontos pillanat? Azt felelte, igen, ez nagyon fontos pillanat. Úgy éreztem, egy kelet-közép-európai színházi társulat ennél nagyobb sikert nem tud elérni. Meg azt is, hogy vagyunk olyan jó színészek, mint az amerikaiak.