Annyira szerették, hogy a hatvanas években milliószámra adták el műveit, eredeti, másolat, poszter, bögre, táska, és még ki tudja, milyen formában. De még így is nagy eséllyel ismeretlen maradt volna, különösen Európában, ha 2014-ben Tim Burton Nagy szemek címmel nem filmesíti meg az életét. Burton egyébként maga is gyűjtője a hatalmas szemű gyerekportréknak, és nemcsak akkori feleségét, Helena Bonham Cartert festette le Margaret Keane-nel, hanem a csivava kutyusát is.

Sorsdöntő találkozás

Margaret Keane Peggy Doris Hawkins néven született az amerikai Tennessee állambeli Nashville-ben a húszas évek végén. Tehetsége már kislány korában megmutatkozott, már akkor is szívesen rajzolt-festett óriási szemű gyerekeket. Művészeti tanulmányai után akrillal és olajjal kezdett dolgozni. Eleinte gyerekeket, cicát, kutyát, lovakat örökített meg – határozottan giccses stílusban. Huszonegy évesen férjhez ment, majd született egy lánya.Az ötvenes évek közepére házassága tönkrement, Keane elvált, és lányával San Franciscóba költözött. Nem sokkal később egy művészeti vásáron találkozott a jóképű, magas, nála tizenkét évvel idősebb Walter Keane-nel. A férfi művészként mutatkozott be (korábban tanult festészetet Párizsban), de valójában ingatlanügynökként dolgozott. A szerelemből házasság lett, Walter pedig az ingatlanokról hamarosan áttért felesége műveinek reklámozására és értékesítésére. A második világháború után kialakuló amerikai középosztálynak hatalmas igénye volt arra, hogy lakásuk, házuk falait már ne az addig szokásos, giccses képek, olajnyomatok díszítsék, hanem valami új, valami modern. Erre érzett rá Walter Keane, aki a felesége által készített képeket a saját neve alatt menedzselve valósággal berobbant a műtárgypiacra. A Keane-képeket egyre jobban keresték az amerikaiak, és Walter ügyesen használta ki a konjunktúrát. Tömeges sokszorosításba kezdett, olcsó és könnyen hozzáférhető reprodukciókat, babákat és más „nagy szemű” tárgyakat dobott piacra.

Hírességek is imádták

Habár a kritikusok továbbra is elutasították Keane „nagy szemű lárváknak” csúfolt képeit, a közönség és a sztárok részéről óriási kereslet mutatkozott rájuk. Többen próbálták utánozni a stílusát, és számos illusztrátort, rajzfilmest és kortárs művészt ihlettek meg a munkái. Andy Warhol úgy nyilatkozott Keane művészetéről, hogy „nem lehet rossz, amit ennyien szeretnek”. A festmények a New York-i ENSZ-székházban, a moszkvai Bolsoj Színházban és olyan hírességek otthonában lógtak, mint Joan Crawford, Gábor Zsazsa és Dean Martin.

Margaret napi tizenhat órán át festett, férje nemegyszer bezárta a szobájába, hogy biztos legyen benne, dolgozik. A férfi a saját nevén értékesítette a műveket, amiről eleinte Margaretnek fogalma sem volt. Amikor rájött a csalásra, és tiltakozni próbált, Walter megfenyegette, hogy megöli, ha fölfedi az igazságot. Tíz év otthoni börtönlét után Margaretnek végre sikerült megszöknie, és lányával, Kaliforniában kezdett új életet.

Válásukat követően Margaret megtörte a hallgatást, és egy rádióműsorban elmondta, hogy ő festette a képeket, nem a férje. Innen kezdve az egykori házaspár vitája a nyilvánosság előtt zajlott.

Amy Adams Golden Globedíjat kapott Keane megformálásáért