Hollywood fantáziáját már régóta megragadták az amishok, különcségük miatt kifejezetten sok film készült róluk – például A kis szemtanú, a Szegény embert az amish húzza, az Idegen bárány, A Boszorkány vagy a Rád talál a szerelem Charmban –, amelyek kisebb vagy nagyobb szimpátiával ábrázolják ezt a kis protestáns közösséget. Néhány éve azonban egészen más szempontból lángolt fel az érdeklődés az amishok iránt. Ez a szempont pedig a demográfiai. Lyman Stone neves amerikai demográfus 2018-ban egyenesen azzal a provokatív címmel írt cikket, hogy Mikorra leszünk mindnyájan amishok? (How Long Until We’re All Amish?)
2021-ben az amishok létszámát 361 ezerre becsülték, ami az Egyesült Államok 340 milliós lakosságához képest nem tűnik soknak (alig több mint 0,1%), de ha hozzávesszük, hogy az amish populáció az USA-ban történt megtelepedésük óta nagyjából húszévente megduplázódott, akkor – feltéve, hogy a tendencia marad – két évszázad múlva többen lesznek, mint ahányan most élnek az Egyesült Államokban. Az amish családoknak átlagosan hét gyerekük születik, és ha önálló országnak tekintenénk a közösségüket, akkor Nigerrel – ahol 6,9 a termékenységi ráta – vetekednének a „világ legtermékenyebb nemzete” címért.
Hogyan lehetséges ez egy olyan országban, mint az Egyesült Államok, ahol a termékenységi mutató 1,7, ami messze a fenntarthatósági szint alatt van?
Hit, család, közösség
Minden az európai reformációval kezdődött. Luther Márton, Kálvin János és Zwingli Ulrich nyomdokain rengeteg kis protestáns egyház jött létre a 16. században, köztük az ún. „anabaptisták” is, akik nem fogadták el a gyerekkori keresztséget, és felnőttként újrakeresztelkedtek. 1693-ban az anabaptisták három részre szakadtak, közülük a legradikálisabbak egy bizonyos Jakob Amman követői voltak, akik magukat az alapítójuk után amishnak nevezték. Az 1700-as, 1800-as években mintegy kétezer amish menekült el az üldöztetések elől Európából Amerikába, a ma élő amish populáció többsége ennek a nagyjából kétszáz családnak a leszármazottja. Az Újvilágban az amishok szabadon gyakorolhatták a hitüket, tarthatták meg a szokásaikat, és tarthatták be a mai szemmel rendkívül szigorúnak tűnő regulájukat, amit ők Ordnungnak neveznek. Az amishok anyanyelve nem az angol, hanem az úgynevezett Pennsylvania Dutch, ami a német egy archaikus formája.
Az Ordnung az amish közösség „alkotmánya”, ez határozza meg teljes egészében az életmódjukat. A világtól rendkívül elzárkózva élnek, a modern technológiákat javarészt elutasítják. Otthonaikba nincs bevezetve az áram, sem a telefon (okostelefon, számítógép nyilván fel sem merül), nem vezetnek autót, a házukban nincsen zuhany, a ruháikon nem használnak gombot, cipzárt vagy patentot, és még sorolhatnánk, mennyi mindent nem alkalmaznak a modern élet vívmányai közül. És noha sokakat bizonyára meglep ez a merev elzárkózás és szabálykövetés, az egyes közösségek az Ordnung minden egyes szabályát megszavazzák: az amishok így akarnak élni.
Az amishok kerületekbe szerveződnek, minden kerületbe körülbelül harminc család tartozik. Amikor ezt a számot átlépik, új kerületet hoznak létre. Átlagosan három és fél hetente kerül sor egy újabb kerület menyitására. Az egymással kapcsolatban álló kerületek telepeket alkotnak. Az elmúlt két évtizedben 290 új telepet hoztak létre. Az Egyesült Államokon kívül négy kanadai tartományban élnek, valamint egy-egy telepet létesítettek Argentínában, illetve Bolíviában. Minden egyes amish közösség külön szavazza meg a saját szabályzatát, amiben így komoly eltérések is mutatkozhatnak. Például az egyik kerületben teljesen elutasítják a telefont, egy másikban az utca végén lehet egy közösségi telefonfülke, amit munka céljából vagy veszély esetén használhatnak. Az amishokat nem a gépromboló attitűd vezérli, csupán ki akarják szűrni a modern technológiák azon hatásait, amelyek veszélyesek lehetnek az otthonra, a családra, a közösségre. Életük középpontjában a hit és a család áll: mindent, ami a család és a közösségi összetartás számára hasznos, elfogadnak, ami káros, elutasítják. A legnagyobb veszélyt az egyéni hiúságban látják. Nem azért nem tartanak otthon telefont, mintha azt eredendően gonosznak gondolnák, hanem mert elvonná a családtagok figyelmét egymásról. Ugyanezért nem készítenek fényképeket vagy öltöznek divatos ruhákba. Az Ordnung előírásai azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a kemény munka, az alázat, a vidéki élet és a világtól való elkülönülés erényeit.
Ha valaki – akár egy egész család – sorozatosan megsérti a rendet, attól a közösség először elfordul, majd, ha ennek hatására sem tér jó útra, kiközösítik. Az amishok ugyanúgy emberek, mint bárki más, ugyanolyan vágyakat táplálnak, ugyanolyan esendők – féltékenységgel, irigységgel, haraggal… –, kiközösítésre mégis nagyon ritkán kerül sor. És ami még talán ennél is meglepőbb, a szigorú szabályok ellenére arra alig akad példa, hogy valaki felnőtt fejjel kilépne a közösségből. Addigra ugyanis már mélyen elkötelezte magát az amish életforma mellett. A nagy vízválasztó tizenhat évesen kezdődik és tizennyolc-huszonegy éves korig tart, amikor az amish fiatal szabadon kiléphet a nagyvilágba, hogy felfedezze önmagát. Ezt az időszakot rumspringának nevezik, ami el- vagy körbeugrálást jelent. Aki ezután visszatér a közösségbe, az felveheti a keresztséget – anabaptistákról van ugyebár szó –, és teljes jogú tagja lesz az adott kerületnek. Ami a külvilág számára meglepő, hogy a fiatalok több mint kilencven százaléka visszatér, és önként választja a puritán életformát.
