Gyerekkorom kedvenc mesekönyveiben, és a kamaszéveimben nagy mennyiségben fogyasztott delfinesekben, a csíkosokban és pöttyösökben szinte soha nem esett szó válásról. Az Álarcosbál, a Születésnap, A francia kislány… egyik sem olyan történet, amelyben a szülők szétmennek. Veszteségek, bánat persze van, olyan is, hogy valakit egy szülő nevel, de hogy egy gyerek végignézze, hogy apa elköltözik, és anya egyedül küszködik tovább (pláne fordítva), egész egyszerűen nem fordult elő. Pedig akkor is váltak el párok – sőt, a nyolcvanas években kiemelkedően sokan –, ám ma már nem számít tabunak a téma.

Most pedig segítő könyvek tucatjait találjuk a boltokban, mesekönyvek a legkisebbnek, az iskolásoknak és külön a szülőknek, hogyan is magyarázzuk el, apa miért nem jön már haza éjszakára.

Kellenek is a segítő mesék, hiszen ma minden harmadik gyerek megtapasztalja azt a fájdalmas veszteséget, hogy nem élnek együtt a szülei. Vekerdy tanár úr szavai ma is érvényesek: „Tudomásul kellene vennünk, hogy a gyerek számára a világ akkor ép, egészséges és teljes, ha van anyja és apja is, és valamilyen formában jelen vannak az életében. Erre egészséges testi és lelki fejlődéséhez szüksége van – szüksége volna.” És nem a válás viseli meg őket legjobban, hanem a feszült, kiszámíthatatlan légkör, a veszekedések, a csenddel büntetés.

Ebben a lapszámunkban írunk arról, milyen sok házasság megmenthető lenne, ha nem beszélnének el a párok egymás mellett, ha segítene nekik egy szakember, ha nem a sértettség vezetné tetteiket. Ha az a ha nem lenne ott. 

A téma sajnos nagyon is aktuális, hiszen az elmúlt évben nagyot nőtt a válások száma, 2021-ben háromezerrel több pár döntött úgy, hogy hivatalosan is lezárják a kapcsolatukat, mint egy évvel korábban. Érdemes hát elolvasni szakértőink véleményét, nemcsak arról, hogyan kezeljük a kialakult konfliktusokat, de arról is, hogyan előzhető meg, hogy túl nagy vagy hamis elvárásokkal kezdjünk bele egy házasságba.