Először csak jelmezek készültek, királylány, hercegnő, aztána nyolcvanas évek végén, hála a Burda térképszerű mellékleteinek, kamaszként igazán menő dolgokat kaptunk. A varrótudománya sosem avult el, aki megtanulja, annak mindig menni fog felhajtani, bevenni, átalakítani. Majd sok éven át nem kellett a varrógép, hiszen a rendszerváltás után megérkeztek hozzánk is az olcsóbb, könnyen beszerezhető ruhák; ki akar varrni, ha anyagáron megveheti? 

Most újra divatba jött a magunk készítette ruha, étel, játék és minden, ami olcsóbb és környezettudatosabb, mint a készen vehető áru. Tanfolyamok, csoportok alakulnak, és a varrógépek újra dolgoznak. Hasonlóan, mint a negyvenes években, amikor ez a lap először megjelent. 

A Nők Lapja születésnapot ünnepel, ezen a héten betöltötte a hetvenharmadikat. Csodálatos kor ez egy magazinnál. Méltóképpen ünneplünk, egy tartalmas lapszámmal, sok-sok történettel és kedves szavakkal, melyeket régi-új címlapsztárjaink üzentek nekünk. Kepes András gyönyörűen fogalmaz, amikor egy hetvenes barátnőjéhez hasonlítja magazinunkat: „Nem akar versenyezni a fiatalokkal, nem hivalkodó, de vidám, kulturált, felszabadult, eredeti stílusa és nőies bája van.” Köszönjük neki és Önnek is, kedves olvasó, hogy hétről hétre velünk tart!