Nem sok mindent köszönhetünk a koronavírus-járványnak – sőt. De az biztos, hogy a pandémia a szőrmekereskedelmet (is) megváltoztatta. 2020-ban kiderült, hogy a nyércek elkaphatják a betegséget az embertől, és fennállt a veszély, hogy a prémjükért tenyésztett állatokban a vírus tovább mutálódik, majd jól megerősödve visszaugrik az emberre. Az európai országokban azonnal nekiálltak megszüntetni az állományokat – ami nem volt más, mint nyérctömeggyilkosság. Spanyolországban júliusban százezer állatot öltek le, de a legdurvább helyzet Dániában következett be, ahol tizenhétmillió nyérc pusztult el. Megdöbbentő ez a szám, de az igazi horror csak ezután következett, amikor rengeteg állatot a tenger közelében, homokos talajban temettek el, és a bomló tetemek elkezdték mérgezni a tengert és a felszín alatti vizeket. Az elpusztult nyérceket exhumálni kellett, és újra elföldelni. A tömeges nyércpusztítás felgyorsította azt a folyamatot, ami már amúgy is érzékelhető volt. A Kopenhagen Fur, az egyik legnagyobb szőrmecég, amely a világ nyérctenyésztésének negyven százalékát adta, bejelentette, hogy a következő néhány évben beszünteti a működését, mert a pandémia teljesen aláásta a globális prémkereskedelem jövőjét.
Szőrmentén
Az ember – Desmond Morris humánetológus megfogalmazásában: a „csupasz majom” – a civilizáció kezdetén is előszeretettel burkolózott állati szőrmébe. A kőkorszakban az ősember még kizárólag vadállatok prémjét tekerte maga köré, de ahogy elterjedt a mezőgazdálkodás, juhok, nyulak, szarvasmarhák, sertések és kecskék adták szőrüket és bőrüket az embernek. A régészek szerint a rókát már a késő vaskorban is tenyésztették Skócia partjainál, Amerikában, a kanadai Prince Edward-szigeten pedig 1895-től jelentek meg a rókafarmok. A nyérc odaát már korábban, 1860-ban megjelent tenyésztett állatként. De azelőtt egész Amerika történelmére nagy hatással volt: a prémvadászok sokszor előőrsként fedezték fel a Vadnyugatot, és Alaszka sem csak az aranylázról, hanem a prémkereskedelméről is híres volt.
Néhány évvel ezelőtt a prémek nyolcvan százaléka tenyésztőfarmokról származott, és húsz százaléka került le a csapdázott-vadászott állatokról. A pandémiás nagy nyércpusztításig ez volt a legkedveltebb faj – évente ötvenmilliót tenyésztettek belőle. Ezt követte a róka évi négymilliós számmal. Mosómedvét, csincsillátis tenyésztenek a prémjükért. A legtöbb állatot Észak-Európában tartották, ezután következett Amerika, majd a világ többi része.
