Az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városáról mindenkinek van véleménye. Annak is, aki nem járt ott, mert olyan sok fotón, reklámban, közösségi médiás posztban látjuk. Ezeken a képeken minden az égig ér, a szemünket elkápráztatja a sok csillogás, újdonság. De Dubajnak van egy sokkal emberibb, sokszínűbb és éppen ezért szerethetőbb arca is.

Rendkívül népszerűek a dubaji luxuséletet bemutató internetes fotógalériák. Ezekben kötelező elem a felhőkarcolók erdeje; a gepárdot vagy oroszlánt sétáltató helyi lakos; a Ferrarik és Lamborghinik alkotta közlekedési dugó; valamint a repülőgép első osztályán utazó sólymok. Én ezek közül egyedül a felhőkarcolókat láttam, viszont csodálatos múzeumokban jártam, sokkal közelebb kerültem az arab kultúrához, próbára tettem a bátorságomat, és megnyílt előttem egy egészen új kulináris világ. 

EZEREGYÉJSZAKA

Nem mindegy, hol szállunk meg: egy csupa üveg hotel negyvenedik emeletén, vagy az Al Szeef történelmi negyedben, ahol az alacsony, homokszínű házak között egyszerre csöppenünk a bazárok tarka forgatagába és az álmos, ráérős hétköznapokba. A hárommilliós város lakosainak mindössze tizede helyi származású, de szerencsére van lehetőség bepillantást nyerni a mindennapi életükbe. 

A negyven éve épült Dzsumeira-mecset mindenki előtt nyitva áll, aki szeretné, a bejárat előtti csapoknál a rituális mosakodást is megejtheti. A körbevezetésen nemcsak az épületről, de az iszlámról is rengeteget megtudunk; a napi öt imádságról, a kötelező jótékonykodásról, a ramadán hagyományairól. Kiderül, hogy a nők nem azért tartózkodnak a hátsó sorban, mert nem tisztelik őket, hanem hogy ne kelljen idegen férfiak előtt hajolgatniuk, és rácsodálkozhatunk arra, hogy applikáció mutatja meg, merre van Mekka, ha imaidőben a hívek épp a sivatagban kóborolnának. 

Az Al Sindaga Múzeum klasszikus tárolóiban gyönyörködve és az interaktív látványosságokkal szórakozva megértettem végre, hogyan lett ebből a hetven éve még csak húszezres városból mára a világ egyik közepe. A helyiek sokáig gyöngyhalászatból éltek, majd a település a földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően kereskedelmi központ lett. 1956-ig csak a Koránt tanították az iskolákban, 1973-ig nem volt saját pénzük, végül az olaj kilőtte őket a jövőbe. A múzeum különlegessége a parfümkészítést bemutató tárlat, láthatjuk, milyen eszközökkel alkotják, mikben tárolják, hogyan használják az illatokat. A parfümkészítés receptjei családon belül öröklődnek, van külön esküvői illat, és azt is finom füstöléssel jelzik, ha a vendégeknek ideje hazamenniük. 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .