Mondja, hogyan szólíthatom? Királyi felség, vagy francia nagykövet úr, netán György?
Egy kivétellel mondhatod bármelyiket, de mivel évtizedek óta György vagyok számodra, javasolnám, hogy maradjunk annál.
Jó, csak téged az élet annyifelé hányt és vetett, annyiféle helyen voltál, hogy igazán megtudhattad, melyik is vagy igazából. Hogy kicsoda-micsoda is vagy itt a földön…
Hála istennek, elég jól tudom. Minden reggel úgy ébredek, hogy ugyanaz az ember vagyok: aki a világon több helyen is képes dolgozni, helytállni. Bárhová is vet a sors, isten irgalma révén a személyiségem nem változik. Szerencsére meghatározóan sok időt töltöttem itthon, Magyarországon, a szűk családommal szorosan együtt, és ez az időszak döntően hatott személyiségem kialakulásában.
Egész Európát bejártad előtte. Voltál trónörökös, üldözött, száműzött, tucatnyi egyetem hallgatója, közéleti posztok betöltője.
Igen, de a trónörökös az édesapám volt közvetlenül, én csak utódja lehettem volna, az uralkodó IV. Károly unokájaként. De aztán jött a történelem…
Ismerek sok embert, aki feljebb lépett egy jelentéktelen hivatali ranglétrán, és ettől teljesen megváltozott a mentalitása, nálad meg csodálom, hogy a nagy emelkedések és bukások közepette is mindig ugyanaz maradtál: az emberséged, a humorod, a békéd, az alkalmazkodóképességed.
Egészen fantasztikus édesapám volt, Habsburg Ottó. Tőle megtanultam, hogy mit kell tenni, hogyan kell viselkedni nehéz helyzetekben; amikor problémák adódnak. Amikor egy ilyen kiváló példa van előtted, minden sokkal egyszerűbb. A hitet is neki köszönhetem, ami óriási segítség a mindennapokhoz. Mi mindig nagyon vallásos család voltunk, ami sok erőt ad. Az édesapám példamutatása, és hozzá a hitem, hogy sosem kell panaszkodni, nekikeseredni, se peckesnek, se kétségbeesettnek lenni – ez támasz volt abban a sokféle helyzetben, melyet megtapasztaltam, és segített megőrizni a méltóságomat.
Mert azért a te életed elég kacifántos volt, nem?
Ez volt az életem… Nem ismerek mást, úgyhogy nem tudom kijelenteni könnyedén, hogy nagyon kacifántos volt, hiszen nem ismerek másmilyent. Amikor megszülettem, még nem utazhattunk se Ausztriába, se Magyarországra, el kellett telnie egy kis időnek, mire a családom hazatérhetett, előbb Ausztriába, majd Magyarországra is visszajöhettünk.
Elég furcsa döntés volt, hogy a kettő közül Magyarországot választottad hazádnak…
Nekem mindig nagyon vonzó ország volt ez. Talán azért, mert amikor valaki fiatal, elég különlegesnek tűnik, hogy létezik egy hely, ahova nem szabad beutazni. Kapcsolatban álltam történelmileg, családilag és minden egyéb módon is az országgal, de nem utazhattam be. Felmenőim uralkodók voltak, én pedig a lábamat sem tehettem be, mert így döntött a politika. Ez sokkal érdekesebb volt, mint bármely más terület, ahol akkoriban jöttem-mentem, amikor csak a kedvem tartotta. Mindig sokat foglalkoztam Magyarországgal, és amikor először volt lehetőség hazajönni, én tüstént éltem ezzel. Utána úgy döntöttem, hogy itt is maradok, és megtanulok magyarul.
Magyarországon az, hogy Habsburg, egyesek számára áldásos időszakot, mások számára pedig átkot, elnyomást jelent.
Én meg úgy gondolom, hogy ez mind eleme egy közös történelemnek, áldásaival és átkaival együtt. Nem létezik két külön történelem. Ez egyetlen történelemkönyv, és ebben jó és rossz időszakok váltják egymást.
Hogy látod a családod többi tagját, akik között zsenik és nagy széltolók is voltak?
Pontosan így nézem, és kit ilyennek, kit olyannak tartok. Aki történelemmel foglalkozik, láthatja, hogy léteznek igazán kiváló emberek, a nagyapám, IV. Károly, aki mindent megpróbált, hogy ki tudjon szállni az első világháborúból, ezért is avatta őt boldoggá II. János Pál pápa. De tény, hogy voltak olyan családtagok, akik a politikában nem arattak akkora sikert, mint például II. József, na, hát ő is érdekes volt…
Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?
Tűzoltó. Aztán felnőve úgy éreztem, hogy valamilyen, a médiával kapcsolatos dolgot szeretnék csinálni.
Sokféle tudománnyal foglalkoztál. Egészen különböző ágazataival is.
Összességében inkább a diplomáciával foglalkoztam, de a politika és történelem is mindig jelen volt az életemben.
Mit szerettél volna elérni?
Egészséges, sikeres és boldog életet. Például azért, mert hasznos munkát tudok végezni ott, ahol éppen vagyok.
Persze, de te olyan alkat vagy, aki minden munkában megtalálja a boldogságot.
Én úgy gondolom, hogy ez a feladatom. Hogy megtaláljam az örömömet, az értelmet abban a munkában, amit éppen végzek. Hogy a nekem való feladat talál-e meg engem, vagy én bukkanok rá, ez kérdés, nem is tudom rá a választ. És amikor nem érzem, hogy az igazi lenne, inkább továbbállok. Most, ebben a pillanatban nagyon a helyemen érzem magam. A tennivalók, a feladatok, a helyszín…
Alapvetően önálló, kreatív ember vagy, nagykövetként viszont teendőid jórészt protokollárisak.
Ó, ha tudnád, hogy hány olyan feladat, kínos teendő adódik, amikor töredék annyi gondom lenne, ha volna hozzá automatikus megfejtés! Sokszor finomságokban, nüanszokban kell megtalálni az igazi megoldást.
Ennek nincs nagy ára? A családdal mennyire tudod tartani a kapcsolatot?
Jövő hét végén például össze fogunk jönni itt nálam. Az egész család. Jönnek a spanyol egyetemen tanuló lányaim is, és persze mindenki Magyarországról. Egy kicsit visszaemlékezünk arra, hogy mi történt éppen huszonöt évvel ezelőtt.
Mi történt huszonöt éve?
Akkor volt az esküvőnk. Most közösen ünnepeljük valamennyien.
Ne haragudj a kérdésért, de neked mekkora volt a szabadságod a párválasztásban? Hiszen nálatok a családban szigorúan meg van határozva, hogy milyen származású hölggyel házasodhattok. Téged mennyire befolyásolt ez az előírás, a feleséged nagyhercegi családból származik, ugye?
A bátyám azért nem lehetett volna trónörökös, mert polgári házasságot kötött. Azóta nálunk is változtak a szabályok, de én így is, úgy is a feleségemmel kötöttem volna össze az életemet. Egymásba szerettünk, és ez a szerelem azóta is folyamatosan tart. Szerencsés emberek vagyunk.
Ha holnap megváltozna a világ rendje, és szólnának, hogy mégiscsak te leszel a császár, kétségbeesnél, hogy a világ ezer problémája betemet, vagy lehetőségként fognád fel, hogy te majd megoldod ezek jó részét?
Nagyon szeretek aktuális kérdésekkel foglalkozni, de ez a kérdés abszolút nem az. Őszintén, egyáltalán nem foglalkoztat ez a téma.
De azért nekem lehetne egy kis protekcióm? Például felvennél a gyaloghintód egyik cipelőjének?
Ezt megígérhetem neked. Amint császár leszek, első dolgom az lesz, hogy intézkedjek a felvételedről a kocsicipelők közé. Nagy luxusutakat nem garantálok, de kisebb kiruccanásokra törzshelyed lesz a csapatban…
