Ladjánszki Márta válasza:
Kedves Miklós! Ahogyan elolvastam a leveledet, válaszok helyett előbb néhány kérdés merült fel bennem. Milyen gondolat született meg benned, amikor a felhívásunkat elolvastad? Nem mernél jönni, vagy nem mernél levetkőzve táncelőadást nézni, átélni, részese lenni? (Nem mernék levetkőzni. V. M.) Pontosan mi tart vissza attól, hogy a meztelen testeddel részt vegyél egy ilyen eseményen? Milyen körülmények között vagy milyen életkorodban, életciklusodban, állapotodban vállalnád a meztelenséget? (Soha. V. M.)
Sorolhatnám még, de nyilván nemcsak gondolatot szeretnék ébreszteni, hanem kíváncsiságot is, olyan mértékűt, hogy elszánd magad és ellátogass hozzánk (és bárki más is, aki most e sorokat olvassa).
A Táncestsorozat meztelen nézőkkel előadásaiban az a legfontosabb, hogy nem egyedül vagy, hanem mindenki, aki önszántából vesz részt a rendezvényen, meztelen. Az emberek közötti különbség ugyanúgy eltűnik, mintha mindenki ruhában, hogy úgy mondjam, textilben volna. Egy pillanat alatt a meztelenség válik a ruháddá. Nincs miért félni, szégyenkezni. Mivel senki sem tökéletes, mindenki azzá válik a maga módján. Olyan, amilyen, s ez a tökéletesség lényege.
A táncosoknak csak annyival könnyebb, hogy már meglépték ezt. Ilyen nyitottság csak biztonságos közegben tud létrejönni. A meztelenül létezés filozófia, ráadásul írott/íratlan szabályok is vannak, amiket a mindenkori néző- és előadótérben is tiszteletben tartunk. Ilyen például, hogy ismeretlenül is tegeződünk; hogy meg lehet egymást nézni, de bámulni nem; hogy tartózkodunk a kihívó szexuális magatartástól.
