– Szervusz – köszönt vissza, de abban a pillanatban valami felsejlett az emlékezetében. – Ildike, ugye?
– Igen, én vagyok.
– De te nem a fodrászatban dolgoztál az Erika mellett? Édesanyád mondta, hogy ott vagy fejmosó.
– Ott voltam, de Erika bezárt.
– Az Erika is?! – kapta a szája elé a kezét a néni.
– Hát a bérleti díj, a rezsi meg a többi… De ő segített, hogy ide felvegyenek. A kínaiba…

A hosszú, zsúfolt alagsori helyiségben rajtuk kívül még ketten motoztak. Két sorral mögöttük hallani lehetett a celofánzacskók zizegését.
– Mit tetszik keresni? Majd segítek.
– A férjemnek vennék meleg mamuszt. Sokat kínlódik a lábával, kétszer műtötték már, érelmeszesedése is van, örökké fázik. A veséjét féltem, mert lábról lehet legkönnyebben megfázni.

A lány odavezette az asszonyt a polchoz, zacskókban, egymásra halmozva hevertek a bundás mamuszok.
– Rég láttam Béla bácsit, jól van?
– Megvagyunk, köszönöm. Most mindenki panaszkodik, én ezt nem szeretem. Ő pláne nem. Van nyugdíjunk, kertünk, telik, amire kell. Tudod, amióta túlélte a balesetet, nagy baj nem történhet velünk. Emlékszel, ugye?

Persze hogy emlékezett. Az egész falu felbolydult, amikor Béla bácsit a kis Suzukijával szinte letarolta egy teherautó. Alig tudták megmenteni az életét. A tévé is kijött, riport készült arról, miért nincs elkerülő út, hogy a faluban közlekedni életveszély, a házak fala reped, és most egy köztiszteletben álló tanárember életéért küzdenek a kórházban. Az elkerülő útból nem lett semmi, a kamionok, teherautók ugyanúgy vágtatnak át a falun. Béla bácsi felépült, de nem tudott visszamenni az iskolába.
– Anyukám mondta, hogy Béla bácsi nagyon jó tanár volt. Jártak vele kirándulni.

– Az volt a mindene. A kirándulás, a túra. A várak! Aztán tessék, most legfeljebb a kertbe tud kimenni.
De nem panaszkodik. Olvas, keresgél az interneten, nekem krumplit hámoz, borsót fejt. Tartja magát.
– Anyu sokszor emlegeti, tessék megmondani neki.

– Megmondom, Ildikém, örülni fog. Ez a mamusz, ez a szürke jó lenne. Zipzáras, meleg. Annyit fázik a lába…! Igaz, nincs valami meleg nálunk, de csak mert alá van pincézve a ház. Gondoltam, veszek neki két pár meleg zoknit is. Erzsike mondta, hogy ő is talált itt. Csak előbb megnézem alaposan a mamuszt. – Gondosan megforgatta mindkét darabot. – Múltkor majdnem vettem egyet a városban, de az túl… vagyis nem tetszett. Gondoltam, benézek ide is. Még nem vásároltam kínaiban. De annyian dicsérték. No, akkor mennyibe kerül, Ildikém?