Rémesek ezek a szüretek, ki is mondták reggel az ikerhúgával, hogy csak a nagyapjuk miatt csinálják végig még, mert egy idő után jobb dolga is van az embernek, mint a családdal tölteni a vasárnapot. Éjfélig tartott a tegnapi buli Pacskeréknál, mindenki ivott, őt sem hagyták békén azzal a viszkivel, és Ágota most émelygett és szédült, tudta, hogy Zsuzsi hányt is titokban, miután kiszálltak itt a kocsiból. Erről nem lehet beszélni, nincs mit tenni, ez, úgy látszik, ilyen, nem jó, de el lehet viselni, majd legközelebb eszik előtte valami zsírosat.
A nagybátyja morgott valamit a mai lányok lustaságáról. Ágota az ajkába harapott, elhessentette a darazsat, és forgatni kezdte a préskart. Minden haragját beleadta, és a friss must úgy kavargott, akár a gyomra. A szemét is behunyta, nehogy meglásson valami bogarat, ami a szemek közt ragadt. Ebből ő nem fog inni, az tuti. És a borból sem, akárhogy kínálja nagyapa – mindjárt tizenhat évesek vagytok, fogja majd mondani, egy szó híján ugyanúgy, mint tavaly; a hegy leve tiszta egészség, csinálja a vért, rátok is fér, amilyen penészvirágok vagytok – ilyenkor nevetni kell, a lehető legkedvesebben, nem szabad megsértődni, hanem azt kell mondani, hogy majd jövőre is ráérünk inni, nagyapa, de azért megkóstoljuk, biztos még finomabb, mint tavaly. Ettől az öreg mindig meghatódik. Úgyis azt mondja majd megint: jusson eszetekbe, ez lehet az utolsó szüret.
A többiek már tízvödörnyit a présbe zúdítottak, mire Ágota átadta a feladatot az unokatestvérének, hogy bemehessen a házba egy pohár vízért. Sajgott a karja, zúgott a feje, a pólója teljesen átnedvesedett. Nem is inni akart leginkább, csak leülni, reggel óta dolgozott, és eleve izomláza volt már a pénteki felmérő futástól. Zavarta a sok ugratás, nevetgélés, a két kutya állandó izgatott csaholása, a szomszéd szőlőkből fel-feldörgő, seregélyriasztó durrogás. Ja, vidéki csend, nincs is szebb ennél. Vidéki magány. Szuper. Jó lenne aludni egy kicsit. Ledobta magát a kopott kanapéra, magára húzta a csergét. Elővette a telefonját, és beállította az ébresztőt. Tíz perc, annyit csak nem vesznek észre… Tíz perc szünet, tíz perc csend és béke, tíz perc semmi, végre.
