Munkájáért megkapta a CNN Év Hőse díját is, de hét gyermekére és számtalan unokájára a legbüszkébb. Az On the Spot stábja, Cseke Eszter és S. Takács András első gyermeküket várva forgattak filmet róla Bali szigetén, és annyira közel kerültek egymáshoz a bábával, hogy néhány évvel később, kislányuk érkezésének idejére odautaztak, hogy Robin Lim közelében tölthessék a várandósság és a gyermekágy különleges időszakát. Az On the Spot exkluzív interjúja Baliról.

Augusztusban jelent meg magyarul a Várandósság című könyved. Beszéljünk egy kicsit a borítóról! Mit ábrázol?

Ha oldalra fordítjuk, talán jobban látszik. A borítón látható minta a szent hüvelyt jelképezi. Minden gyermek a testünkön át érkezik a világra, éppen ezért a női test templom. A hüvely pedig a templom bejárata és kijárata is, a legszentebb része a testünknek. Emellett „rémisztő helynek” is szoktam nevezni.

Rémisztő helynek?

Igen. A húgommal kiskorunkban nem tudtuk, minek hívjuk. Úgyhogy kitaláltunk neki egy nevet: a rémisztő hely. Aztán persze tizenkét-tizenhárom éves korodban a rémisztő helyed elkezd változni, szőr nő rajta, és ezt megbeszéled a lánytestvéreddel. Az anyukámmal nem mertem beszélni róla. Ő nagyon régimódi filippínó nő volt. Később szerencsére rájöttem, hogy vele is meg tudom osztani ezeket a dolgokat.

De gyerekként miért volt rémisztő? 

Mert kicsi voltam. És mert olyan sok rejtély övezte.

Vagy inkább csend? 

Pontosan! Ha kérdezősködtél róla, rád szóltak, hogy arról nem beszélünk. És mindig rejtegetni kellett. Azért is találtam ki ezt az elnevezést, hogy könnyedebbé tegyem a témát. Amikor a húgommal így hívtuk, akkor tudtunk rajta nevetni is.

Mit szól majd édesanyád, amikor meglátja ezt a mintát a borítón? 

Lehet, hogy meg fog lepődni, de magát a grafikát jól ismeri, mert itt, a Peace Kitchenben a konyha csempéjén is ugyanez az ábra látható. Ez a szüléssegítők otthona itt, Ubudban, dúlák, bábák és kismamák járnak ide… Hát innen jött a borító ötlete, amikor a magyar kiadók, Sába és Ádám meglátták a konyhacsempén (Tesfay Sába és Halmos Ádám, az Open Books kiadó alapítói – a szerk.). Számomra ez egy nagyon fontos, központi darabkája az élet mozaikjának. Mint egy vörösen izzó kő, ez a mi szexualitásunk, a hatalmunk jelképe. Talán egyszer végre sikerül megírnom a könyvet, amelynek az lesz a címe: Használati útmutató a jónihoz.

Képzeld, az első magyarul megjelent könyved, a Gyermekágy igazi karácsonyi bestseller lett. Mindenkit meglepett, hogy a legnagyobb internetes könyváruház oldalán a második helyen szerepelt decemberben, a balinéz bába megelőzte a leghíresebb magyar humoristát, de még Pablo Escobar drogbáró fiát is! Nem értjük, hogyan lehet ennyire hiánypótló, amiről írsz, hiszen a Várandósság és a Gyermekágy című könyvben is csupa olyan dologról olvasunk, amit nagyanyáink még pontosan tudtak! De mintha a 21. század elejére mi már elfelejtettük volna ezt az ősi tudást.

Pontosan. Sok mindent, amit leírok, közvetlenül Lolámtól, a filippínó nagyanyámtól tanultam, aki 1888-ban született. A háborúk idején rengeteg nőnek segített szülés közben, és utána is, a gyermekágy időszakában. A második világháború borzasztó pusztítást végzett a Fülöp-szigeteken is, sokan menekültek hozzá. Visszatérve a kérdésre, egyáltalán nem szükségszerű, hogy a modern orvostudomány miatt feledésbe merüljön nagyanyáink tudása. Csodálatos lenne, ha valahogy képesek lennénk ötvözni a nyugati orvostudománnyal. Olyan fantasztikus, életmentő eljárások léteznek… Például a császármetszés, amely sok esetben megmenti az anya és a baba életét is. Ezt úgy szoktam mondani, hogy ilyenkor a baba a pocakon keresztül születik. Szomorúsággal tölt el, hogy olyan sok nő érzi úgy, kudarcot vallott. Talán nem is császármetszéssel, hanem „normális” úton szülték meg a babát, de történt valami, ami miatt nem jelentett jó élményt számukra a szülés. Vagy utána az elszigeteltség miatt nem találják a helyüket. Rengeteg nő érzi magát magányosnak. Annyi és annyi nő sír a gyermekágyban, mert úgy érzik, senki sem érti meg őket… Még ma is kapok leveleket, amikben azt írják: „A fiam már harmincnyolc éves, de újraolvastam a könyved, és sírtam rajta…” Még mindig megértésre vágynak, máig ez a hiányzó láncszem az életükben.

És sokszor nemcsak a nők életéről, de egész családokéról, az anyáéról, az apáéról és a babáéról van szó. Hiszen ez mindenkit érint. Ez nem kizárólag egy nők közötti téma, a férfiakat is be kellene vonni.