Márpedig a Kínát 1949 óta irányító kommunista párt – amelyik a maga 89 millió tagjával a világ legnagyobb pártja – így látja, és idén augusztusban meghirdette minden idők legnagyobb szabású „emberkísérletét” – legalábbis ezzel a szóval illette a nyugati sajtó azt a tizenhét minisztérium és állami szerv összehangolt együttműködése során kidolgozott akciótervet, amelynek célja, hogy több gyerek szülessen Kínában. Sokkal több. 

Kína 2011-ben büszkélkedhetett a világon valaha volt legtöbb munkavállalóval: összesen 925 millióval. Ez azonban már a múlté, mert az elmúlt évtizedben évente közel 4 millióval csökkent a munkavállalók száma, ami tavaly már „csak” 882 millió volt. Ha ez a tendencia megmarad, rövidesen nem lesz elég ember a „világ gyárában”, hogy olcsón legyártsák a mobiljainkat, a laptopjainkat, a háztartási eszközeinket, a ruházatunkat – gyakorlatilag mindenünket. Idén februárban tette közzé a pekingi YuWa Népességkutató Intézet azt a felmérését, amelyből az derült ki, hogy a kínai termékenységi mutató a jelenleg a világon legalacsonyabbnak tudott koreai arányszámot (0,81 gyerek / szülőképes korú nő) is alulmúlja. A hivatalos állami propaganda szerint a termékenységi ráta 1,3, ami még mindig nagyon alacsony, tekintve, hogy a népesség szinten tartásához legalább 2,1-nek kellene lennie. Az általában a kínai állami propaganda szócsövének tekintett angol nyelvű Global Times egyszer (véletlenül?) beismerte, hogy az ország erősen iparosodott északkeleti régiójában a termékenységi mutató 0,55 körül lehet.

Miért születik ilyen kevés gyerek? 

Ennek számos összetevője van, de az egyik biztosan az, hogy a kommunista kormánypropaganda nem is olyan régen még erősen ellenjavallta a gyermekvállalást. Ennek a gyökerei pedig nem sokkal a második világháború végét követő időkig nyúlnak vissza. Mao Ce-tung egy véres polgárháborút követően 1949-ben jutott hatalomra, és lett a Kínai Népköztársaság első teljhatalmú vezére. Mao véleménye az volt, hogy a sok ember már csak a tömegénél fogva is hatalmas politikai, gazdasági és nem mellesleg katonai erőt képvisel, ezért minden módon ösztönözte a gyermekvállalást. A kínai nők pedig szültek, az átlag gyerekszám közel 6 volt, aki pedig 10-nél is többet szült, külön állami kitüntetésben részesült. Mao 1976-ban meghalt, a helyére pedig Teng Hsziao-ping került, aki elhatározta, hogy modernizálni fogja az országot, megnyitja a globális piacok és a nyugati tőke számára, miközben vasszigorral fenntartja a Kínai Kommunista Párt egyeduralmát. Teng találta ki azt a gazdaságilag kapitalista, politikailag kommunista „hibrid” rendszert, amely elvek mentén Kína mind a mai napig működik. A gazdasági és ipari fellendüléshez és modernizációhoz viszont emberekre volt szüksége, azonnal, hatalmas mennyiségben. Teng elhatározta, hogy kivonja a nőket a családból és a gyermekgondozásból, és a férfiak mellé állítja őket a gyártósorokhoz. Tanácsadói meggyőzték, hogy jobb, ha a családok a szűkös anyagi forrásaikat egyetlen gyerek felnevelésére összpontosítják, és nem szórják szét még 2-3 testvérre, ez a gazdasági fellendülés záloga. Teng számára kapóra jött, hogy az 1960-as évek végétől kezdve neves nyugati tudósok, mint John Holdren amerikai elnöki tanácsadó, Paul Ehrlich, „A népességbomba” szerzője, a Római Klub tudósai és mások a Föld túlnépesedésének a rémét vetítették előre, ami a 70–80-as években tömeges éhínségekhez, háborúkhoz és rengeteg ember halálához fog vezetni világszerte. És noha mindez elmaradt, Teng és a kommunista párt a „túlnépesedési krízisre” hivatkozva 1978-tól kezdődően fokozatosan bevezette a hírhedt „egy gyermek politikát”, ami eleinte ajánlásképpen, majd 1980-tól kötelező jelleggel egy gyermekben maximalizálta a kínai családokban vállalható utódok számát. Bár Kína népessége 1949 és 1976 között valóban nagyot gyarapodott (közel 400 millió emberrel), a politika által emlegetett „túlnépesedési krízis” nem volt igaz. Susan Green­halgh, a Harvard Egyetem antropológus professzora meggyőzően bizonyította, hogy a kínai vezetés szándékosan kreált egy virtuális túlnépesedési krízist politikai céljai elérése érdekében. Azt állították, hogy a túlnépesedés veszélyezteti Kína szocialista modernizációját, ezért minden család hazafias kötelessége a népszaporulatot visszafogni, aki pedig nem tesz eleget ezen kötelességének, azt megbüntetik.