Hatvan éve hunyt el a színésznő, az ötvenes évek sztárja, akinek életéről számtalan könyv és film született, a legújabbat nemrég mutatták be a Netflixen. A Blonde, magyarul Szöszi című alkotás nem dokumentumfilm, hanem fikció, alapjául Marilyn Monroe tragikus sorsa szolgált. Talán pont ezért még markánsabban tudja ábrázolni, mennyi trauma vezethetett odáig, hogy a színésznő mindössze harminchat évesen véget vetett az életének – legalábbis a számos feltevés közül a mai napig az öngyilkosság tűnika legvalószínűbbnek.
Marilyn mindmáig popkulturális ikon, az Amerikai Filmintézet Hollywood aranykorának legendás színésznői közé sorolja. Élete és halálának körülményei talán azért érdeklik manapság is az embereket, mert Monroe ennek az aranykornak egyik megtestesítője, annak minden csillogó, illetve szomorú hozadékával. Súlyos traumái vezethettek függőségei kialakulásához és a mai napig rejtélyes, sok kérdést felvető tragédiáig.
Árvaházból filmforgatásra
„Every baby needs a daddy” – minden bébinek kell egy apuci – énekli Monroe, eredeti nevén Norma Jeane Mortenson, egyik első szerepében, és a sors furcsa fintora, hogy nem ismerte az apját. Soha nem is találkozhatott vele, viszont mindegyik férjét apucinak becézte, és mindegyik szerelmében az apafigurát kereste.
Édesanyját, Gladys Pearl Monroe-t már Marilyn születése előtt elhagyta a leendő apa. Az asszony egyedül nevelte a lányát annak nyolcéves koráig, amikor ideg-összeroppanást kapott, és megállapították, hogy paranoid skizofréniában szenved. Innentől kezdve Marilyn hol az anyjával, hol nevelőotthonban élt. Amikor anyja a betegsége miatt intézetbe került, a kislány árvaházban vagy nevelőszülőknél tengődött – volt, akitől Gladys táskában (!) akarta visszalopni, és több is akadt, aki bántalmazta. Majd egy tucat családnál lakott, mígnem tizenhat évesen, hogy ne kelljen ismét nevelőintézetbe mennie, inkább összeházasodott a nála öt évvel idősebb James Daughertyvel, gyámjai egyik szomszédjával. Házasságuk a rendőrtiszttel mindössze pár évig tartott, és azért bomlott fel, mert Marilynt nem elégítette ki a háziasszonyi lét, Hollywoodba vágyott – ami nem csoda, hiszen Los Angelesben született és nevelkedett, és amióta az eszét tudta, mozifilmeket nézett, és színésznő szeretett volna lenni.
Megtagadott múlt
Mielőtt befutott, Marilyn fotómodellként dolgozott, és számtalan magazinban szerepelt. Előfordult, hogy meztelenül is pózolt, ebből később, amikor kitudódott, botrány is lett, de végül nem ártott a karrierjének, sőt inkább növekedett iránta az érdeklődés. Az áttörést a Szőkék előnyben című 1953-as film hozta el számára, népszerűsége pillanatok alatt az egekbe szökött, mindenki őt akarta: Hollywood, a közönség, a férfiak. Marilyn akkoriban sokat hazudott a családi körülményeiről az interjúiban, mert nagyon szégyellte, hogy házasságon kívül született, az anyja elmegyógyintézetben él, az apját nem is ismeri, és arról, hogy anyja előző házasságából testvérei is vannak, csak kamaszként szerzett tudomást. Kezdő színésznő korában inkább árvaként beszélt magáról, és a filmgyár marketing- és PR-szakemberei is támogatták ezt a narratívát, úgy vélték ugyanis, hogy így jobban el lehet adni őt, mint ha a zűrös múltját emlegetnék.
Így történhetett meg aztán, hogy amikor újságírók elkezdték felgöngyölíteni a sztár életét, és feltűnt a színen egy nő, aki bizonygatni kezdte, hogy ő a híres színésznő anyja, először senki nem hitt neki.
Anya és lánya kapcsolata Marilyn élete végéig feszültséggel teli volt. Gladys később feleségül ment egy férfihoz, akinek volt egy eltitkolt családja is. Marilyn pedig hiába figyelmeztette az anyját, az nem hitt neki. Állította, hogy a lánya bármit megtesz, hogy tönkretegye az életét, mert meg van róla győződve, hogy ő tönkretette az övét… Apját egyébként már felnőttként megkereste, de a férfi elutasította a közeledését, arra hivatkozva, hogy családja van.
A szorongó sztár
Sok futó kaland és rövid kapcsolat után Monroe találkozott a volt baseballsztár Joe DiMaggióval, hamarosan össze is házasodtak. Akkoriban már keresett színésznő volt, mind komolyabb szerepeket kapott, és tett is azért, hogy egyre jobb legyen. Színitanodában vett leckéket, kiválóan építette a kapcsolatait, fizetésben is kezdett felzárkózni a legnagyobbakhoz, sőt saját produkciós céget alapított. Egyszerre áradoztak róla szexszimbólumként és elragadó személyiségként. Forgatásokon azonban az a hír járta, hogy gyakran késik, nem tudja a szövegét, és túl sokszor vetet fel újra jeleneteket. Életének kutatói utólag tudni vélik, hogy mindezt a szorongás, az önbizalomhiány, a megfelelési kényszer és a lámpaláz hozta ki belőle, és mindezek miatt kezdett el hol nyugtatót, hol amfetamint szedni, illetve rendszeresen alkoholt fogyasztani. A sportolóval kötött házassága sem hozta el a várt megnyugvást, a frigy kérészéletűnek bizonyult, mindössze kilenc hónapig tartott a férfi féltékenysége és erőszakossága miatt. Amikorra kimondták a válást, már a szintén elvált Arthur Miller író volt Marilyn párja.
Bár a filmstúdió kötelezte Monroe-t, hogy szakítson Millerrel, mert az FBI nyomozott az író után annak politikai ügyei miatt, a színésznő ezt megtagadta, így az FBI róla is aktát nyitott, és ez – ma már tudjuk – csak a kezdet volt… hiszen két Kennedyvel is hírbe hozták. Millerrel való házasságkötésük után nem sokkal a színésznőt Golden Globe-díjra jelölték a Buszmegálló című romantikus drámában nyújtott alakításáért, és a kritikusok elismerően fogalmaztak, miszerint Monroe beérett. Épp ideje volt az elismerésnek, hiszen az intelligenciáját addig rendre megkérdőjelezték, és inkább figyelt mindenki a testére, mint a személyiségére, a lelkivilágára vagy épp a szellemességére. Ám függősége a méltatások ellenére is csak súlyosbodott, ráadásul gyakran betegeskedett, hol testi, hol lelki bántalmai miatt került kórházba és tartott kényszerpihenőt. A filmcég nem állt mellé, csak néhány régi barátjára számíthatott, főleg miután Millertől is elvált, öt év után – az író és a színésznő valószínűleg sosem tudott igazából kapcsolódni egymáshoz.
Örökölt sors?
Marilyn Monroe élete sokadik tragédiája az volt, hogy nem született gyereke. Ambivalensen viszonyult a gyerekvállaláshoz, vágyott is rá, de félt is tőle. Talán attól tartott, hogy ő is elmegyógyintézetbe kerül, mint az anyja, vagy hogy minta híján nem képes majd családban nevelni a gyermeket. Többször elvetélt, és amikor elvált Arthur Millertől, bizonyos félelmei valóra is váltak, ugyanis pszichiátriára került. Pihenőkúrát írtak elő neki, amiből aztán többnapos rémálom lett, zárt, párnázott szobában.
A hozzá legközelebb állók párhuzamot véltek felfedezni Marilyn és anyja hullámzó idegállapota között, de hivatalosan sosem erősítették meg, hogy esetleg örökölhette a kórt. Amikor holtan találták, éjjeliszekrénye tele volt üres gyógyszeres fiolákkal, és kizárták a véletlen túladagolás lehetőségét. Később több összeesküvés-elmélet is napvilágot látott, többek között az is, hogy a színésznőt meggyilkolták.
Anyja huszonkét évvel élte túl a lányát, Monroe a végrendeletében zaklatott kapcsolatuk ellenére gondoskodott róla. A sztár holtában is hatással volt a show-bizniszre, a halála utáni hónapokban növekedett az újságok példányszáma, és állítólag többen követtek el öngyilkosságot. DiMaggio pedig, aki minden tettét megbánta, élete végéig hetente többször is küldetett rózsát a színésznő sírjára.
