Azon pedig végképp elcsodálkoztam, hogy amikor bosszantó szóváltásba keveredtem egy ismeretlennel a neten, utána azt kérdeztem magamtól: miért lehetek hálás ebben a történetben? 

Nem küzdünk a múlt ellen

Akit érdekel a pszichológia és az önsegítő könyvek világa, az felfigyelhetett rá, milyen „trendi” lett az utóbbi években a hála. Nem véletlenül.

– A lélektan területén a 2000-es években jelent meg a pozitív pszichológia nevű új irányzat, amely a betegségeken és azok gyógyításán túl az emberi erősségekre, a fejlődési lehetőségekre és a jóllét kérdéseire fókuszál, mint a mentális egészség alapjaira – mondja dr. Ferenczi Andrea, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézete Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszékének adjunktusa. – A mentális zavarok gyakoribbá válása miatt különösen hangsúlyossá vált a megelőzés, így az olyan pozitív érzelmek is, mint a megbocsátás, a remény, a megelégedettség és a hála. 

A szakembert hat évvel ezelőtt kezdte érdekelni, hogy van-e a hálának megelőző szerepe. Hallgatóival végzett vizsgálataiba többek között pedagógusokat, várandós kismamákat, nagycsaládosokat, időseket és középiskolásokat vont be. Valamennyiük­nél igazolódott, hogy a hála szoros pozitív kapcsolatban áll a mentális jólléttel. Tehát akik hálásak, azok többek között jobban elfogadják magukat, pozitívabban értékelik kapcsolataikat, vannak életcéljaik, és képesek azokért küzdeni. 

– Akik hajlamosabbak a hála megélésére és kifejezésére, azok könnyebben idéznek fel pozitív eseményeket az élettörténetükből, és a spontán eszükbe jutó emlékek között is több a pozitív, mint azoknál, akikre kevésbé jellemző, hogy hálásak – meséli a szakértő. – Tehát a hála képes erősíteni a múlttal kapcsolatos pozitív szemléletmódot, segít elfogadni a körülményeket, és meglátni a lehetőséget a tapasztalatokban. Az elfogadás pedig azt is jelenti, hogy nem küzdünk tovább a múlt ellen.

Gyakorlás kérdése?

Amikor az interneten a hála témájában kutattam, egy érdekes honlapra figyeltem fel. A hvitamin.hu mögött a Tolner házaspár és csapatuk áll, akik hálafókuszú egészségprogramokat szerveznek. Mint mesélik, talán tíz éve is már, hogy szíven ütötte őket Gyökössy Endre lelkész, pszichopedagógus, író gondolata arról, hogy a hála olyan a léleknek, mint a vitaminok a testnek. (H-vitamin egyébként valóban létezik, a gyógyászatban a biotint nevezik így – a szerk.) Bár a civil életben megvannak a maguk feladatai – Péter informatikus, Gabriella szakmaközi szupervizor, pszicho- és bibliodráma-vezető, DISG-tréner –, küldetésüknek tekintik, hogy minél több embert támogassanak a lelki egészség elérésében.

– Azt mondják, egészséges élet az, amikor legalább háromszor annyi jó érzést tapasztalunk, mint rosszat – mondja Tolner Péter. – Manapság az örömteli érzéseknek különösen nagy jelentőségük van. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a napi szinten gyakorolt hála a lelki túlélés eszköze.

A házaspár lelki megújulást célzó programjaiban egyszerre jellemzően öt-hatszáz ember szokott részt venni, ki-ki a saját otthonában, egymáshoz mégis kapcsolódva. A szervezők úgy gondolják, fontos a társak támogatása, hogy az ember kitartson, hiszen ha a hála érzését be akarjuk építeni a mindennapjainkba, az is egyfajta erőfeszítés, gyakorlást igénylő „munka”. Sokan jelzik utána, mennyire megváltozott az életük. 

– Egy várandós kismama megírta nekünk, milyen sokat jelentett neki, hogy miközben veszélyeztetett terhesként feküdnie kellett, a csoport segítségével türelemmel és békés szívvel tudta megélni ezt a korszakot – idézi fel Tolner-Pozsonyi Gabriella.

Ezek szerint a hála tanulható lenne? Gyakorlással készséggé válhat? Úgy tűnik, igen. Kezdhetjük például azzal, hogy hálanaplót nyitunk. Rászoktat, hogy észrevegyük a jó dolgokat az életünkben. Két-három hónap alatt a szemléletünk szépen lassan elkezd átalakulni.

Természetesen nem mindenkinek megy ugyanolyan könnyen. Mint Gabriella mosolyogva meséli, az ő hálakészségük is különbözik a férjével: Péter nyitottabb, neki pedig jobban meg kell küzdenie az érzésért. Ezzel együtt azonban a gyakorlás meghozza gyümölcsét: a hála érzésére való hajlandóság egyfajta személyiségvonássá is válhat, és ezt Ferenczi Andrea is megerősíti. Mint mondja, azok, akiknél a hála személyiségvonás, erősebb, nagyobb hálát élnek meg egy pozitív történés hatására, illetve gyakrabban váltja ki náluk ezt az érzést egy kisebb gesztus vagy kedvesség is.