Volt külön a rezsire, az élelmiszerekre, a ruházkodásra és a megtakarításra. Ami pénzt elnyeltek a borítékok, az szigorúan ott is maradt, egészen addig, amíg el nem költötték arra, amire szánták. Néha meg is mutatta nekem a rendszert, és mélyen beleivódott az emlékezetembe. A tanárok, enyhén szólva, akkor sem voltak érdemeik szerint megfizetve, de ezzel az üzembiztos módszerrel sikerült bennünket úgy felnevelniük, hogy sosem kellett szűkölködni. Sőt: mindig kitűztek valami új célt, amit aztán a tartalékokból sikerült családilag megfinanszírozni. Ezért mindig nagyot nézek, amikor rendre előjön a legújabb csodatippeknél a „borítékos módszer”, és azon is csodálkozom, hogy ha valaki többet költ, mint amennyit keres, és túlnyújtózik a takaróján.

Amikor kitört a koronavírus-járvány, egy pénzügyi szakértő azt nyilatkozta: most nem az különbözteti meg az embereket egymástól anyagilag, hogy ki a gazdag és ki a szegény, hanem hogy kinek van megtakarítása, és kinek nincs. Abban bíztunk, hogy ennek nemsokára vége – de mostanra még fontosabb lett a tartalék, mint valaha. Ezért ijesztő a portfolio.hu reprezentatív felmérése, amelyből kiderül: a kutatásban részt vevők kétharmada semmiféle megtakarítással nem rendelkezik, a válaszadók fele hónapról hónapra él, és csak harminckilenc százalékuk rendelkezett legalább egy hónapos megtakarítással. És hát az egy hónapnyi pénz sem egy életbiztosítás: a pénzügyi szakértők szerint legalább háromhavi tartalékkal kellene rendelkeznie mindenkinek ahhoz, hogy ki tudjuk húzni, ha beüt a baj.

Márpedig a baj azért itt van, és ahhoz híradót sem kell nézni – elég lesétálni a kisboltba. Az EU-n belül Magyarország dobogós helyen áll a negyvenszázalékos élelmiszer-inflációval – hogy a rezsiemelkedésről már ne is beszéljünk. Úgyhogy ha már amúgy is a kisbolt felé vesszük az irányt, lehet, érdemes beszerezni néhány borítékot is.