A nemrég megnyílt Budai Perinatális Központ egyik szülésfelkészítő kurzusára igyekszem. A gellérthegyi villa ablakán megcsillannak a bágyadt őszi napsugarak. Közelebb lépve felfedezem a kovácsoltvas kapu mintái közt a két tenyérbe zárt gránátalmát, a szülés szimbólumát. Célba értem.
Az előtérben nagy a nyüzsgés, várandós nők, apák, gyerekek jönnek a szülésfelkészítő tanfolyamokra, tanácsadásokra. Az a benyomásom, mintha szülinapi partira érkeztem volna, semmiképpen nem egy egészségügyi intézetbe. Egy gyermeket váró pár a szülőszobákra kíváncsi, Vass Gabriella bába felvezeti őket az emeletre. A közösségi oldalukról tudom, hogy ő az egyike annak a hat szakembernek – pszichológusoknak, szülésznőknek, dúláknak (segítő asszonytársak), orvosnak –, akik mertek nagyot álmodni, és létrehozták ezt a hiánypótló helyet. A nyomukba szegődöm…
Itt családok születnek!
A barátságos Napszoba úszik a fényben, a közepén baldachinos, faragott tömörfa ágy, mellette soha nem látott régi, bőrrel bevont szülőszék. Roppant hívogató, az érdeklődő kismama azonban meglepetésemre mégsem ezt a szobát választja, az árnyékosabb, bensőségesebb Holdszoba közelebb áll a lelkéhez. Miután a család elégedetten távozik, mi a bábával két óriás zöld labdán ringatózva tovább beszélgetünk.
– Még csak négy baba született nálunk, de mindegyik gyönyörű élmény maradt! – lelkesedik. – Azért ilyen kevés, mert bár májusban nyitottunk, csak szeptembertől fogadunk szüléseket. Arra törekszünk, hogy legyen legalább két hónapunk arra, hogy megismerjük egymást, közösen felkészüljünk a családdal, részt vehessenek a kurzusainkon, birtokába jussanak a megfelelő információknak. Az a cél, hogy addig végigmenjenek azon a testi és lelki önismereti úton, ami a szülésnél segítségükre lesz. Később már az egész várandósságot szeretnénk elkísérni, terveink szerint huszonnégy szülést tudunk befogadni havonta.
Szelényi Nóra pszichológus – mint kiderül, ő a kezdeményezés motorja – az ajtófélfának támaszkodva bólint. – A perinatális központ nem kifejezetten születésház, annál sokkal szélesebb körű támogatást nyújt – egészíti ki a bába gondolatait. – Már akkor kísérjük a várandós nőket, amikor a várandósságra készülnek. Igyekszünk minden ismeretet átadni nekik, miközben lelkileg is felkészítjük a leendő anyát, apát, sőt a nagymamát, és ha van, a testvérkét is a baba fogadására. Itt családok születnek! Azt az ősi női tudást erősítjük meg a kismamákban, amely minden nő sajátja. Ugyanakkor magas színvonalú orvosi és szülésznői gondozásban részesülnek. Megerősödik az önbizalmuk, kompetensebbé válnak a saját testi-lelki működésüket illetően, és akár otthon, akár a perinatális központban, akár kórházban hozzák világra a gyermeküket, meg tudják élni a folyamatot.
Az Ősi tudás nyomában
Hol tanulták ezt? Az ELTE nemzetközi színvonalú perinatális szaktanácsadói képzésén – feleli Nóra. A perinatális tudomány a legújabb kutatásokon alapszik, és a születés előtti és körüli emberi fejlődés körülményeit vizsgálja. A hat alapító tag – dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász szakorvos, Veisenberger Eleonóra dúla, Tutsek Annamária dúla, Ördögh Csilla pszichológus, Vass Gabriella bába-szülésznő és Szelényi Nóra pszichológus – régi szakmai kapcsolata a képzés során vált barátsággá, majd bontakozott ki a közös álmuk. Mindannyian a háborítatlan szülés körül bábáskodtak addig is, és egyre inkább érezték egy ilyen központ hiányát. Aztán 2020 karácsony reggelén világra jött Nóra harmadik gyermeke, és hirtelen olyan energiákat érzett magában, hogy meggyőzte a többieket: most vagy soha, valóra kell váltaniuk a tervüket!
Közben csatlakozik hozzánk a doktornő is. – A gyermek utáni vágy, a fogantatás, a várandósság, majd a gyermekágy és a korai gyerekkor kiemelten érzékeny időszakok. Kulcsélményt jelentenek az egész családnak – hangsúlyozza. – Ami ekkor történik, az kihat akár tíz-húsz, de lehet, hogy több évre is. Akár társadalmi szintű változásokhoz is vezethet, hiszen az, hogy az egyén hogyan tud kapcsolódni önmagához, másokhoz, az megjelenik a döntéseiben, legyen szó magánéletről vagy munkahelyről. A testi és a lelki felkészülés természetesen nem választható ketté, ezt a most következő (Spinning Babies® Várandós) kurzuson, reméljük, fogod érezni. Tutsek Annamária dúla, perinatális szaktanácsadó tartja, a jelmondata: Kényelmesebb várandósság – könnyebb szülés!
Bízz az ösztöneidben!
Mire leérek a földszinti nagyterembe, már mindenki a helyén ül. Négy párt látok a kanapékon, mindannyian a harmincas éveik derekán járhatnak, a kismamáknak jócskán gömbölyödik a hasuk. Meglepetésemre elmondják, hogy mindannyian kórházban fognak szülni, ide azért jöttek, hogy az otthon szülés háborítatlanságából amennyit csak lehet, át tudjanak majd ültetni a kórházi környezetbe. Ketten közülük azért sem szülhetnek otthon, mert magas rizikójú terhesek. A harmadik kismama az első gyermekét egy magánkórházban fogja világra hozni, ettől érzi biztonságban magát, a negyedik pedig a második gyermekét várja, és szeretne abban a kórházban szülni, ahol először, mert jó élményei voltak…
Mielőtt a szakember elkezdené az „anatómiaórát”, kiadja a házi feladatot. – Nézzétek meg a WHO szülészetre vonatkozó ajánlásait! Csak néhány példa: kifejezetten javasolják az evés-ivást szülés előtt és közben, ugyanígy a szabad mozgást, testhelyzetválasztást is a vajúdás során, viszont nem ajánlják az oxitocin rutinszerű adását, ami a méh simaizmait összehúzódásra készteti. Az ajánlások a gátmetszést sem javasolják – ennek ellenére Magyarországon a szülések kilencvenhárom százalékában alkalmazzák, a WHO azonban csak az esetek maximum tíz százalékában tartja szakmailag indokolhatónak. Érdemes tehát gátvédelmet kérni.
A kismamák döbbenten néznek rá, mire a szakember jelentőségteljesen bólint. – Ahogy a magánéletben, úgy a szülőszobán is jár a tisztelet a nő testének. Mindig jogunk van tájékoztatást kapni a beavatkozásokkal kapcsolatban, és azok csak a beleegyezésünkkel történhetnek meg!
A szülést segítő testhelyzetekről kezd beszélni. Még kezdő dúla korában kísért egy kórházi szülést, idézi fel, és arra lett figyelmes, hogy a kismama összezárt térdekkel áll, a sarkait terpeszben tartja, és kezével egy székre támaszkodik. Megkérdezte tőle, mi lenne, ha nem szorítaná össze a térdeit, mert így olyan, mintha elzárná a baba útját. A szülő nő azonban ragaszkodott ehhez a lábtartáshoz, s mint kiderült, igaza volt. A dúla később, Amerikában egy kurzuson tanulta meg, hogy ebben a pózban a farokcsontunk hátrabillen, így akár két-négy centimétert tágul a medence alul, ennek köszönhetően fér ki az átjárón az újszülött feje.
– Azonban, ha kemény felületen a hátunkon fekszünk, akkor erre a kinyílásra esélyünk sincs – hívja fel a kismamák figyelmét.
Anna most megkéri a várandós nőket, hogy álljanak négykézláb, és próbálgassák az általa javasolt szülést segítő gyakorlatokat. Az a feladat, hogy megfigyeljék, mi megy végbe közben a testükben. Aztán körbeadja a kezében tartott anatómiai szemléltetőeszközt, hogy a saját szemünkkel győződhessünk meg róla: a medence több csontból áll, amelyeket ízületek kötnek össze. Ennek köszönhetően tud mozogni. És valóban!
Kitér arra is, hogyan lehet a méh egyensúlyát helyreállítani, ha egy rossz mozdulattól féloldalasan megbicsaklanának a méhtartó szalagok. S végül elmagyarázza, miként „forog ki” a baba a méhből az összehúzódások hatására, és a szülő nő hogyan segítheti a folyamatot. Csupa sosem hallott, használható tudás!
A párok szemlátomást élvezik a gyakorlatokat. Mellettem Alma és a férje keresztezi a csuklóját, így tartja a férfi a kismamát, míg ő egész súlyával beleengedi magát a pózba. Véletlenül tanúja leszek, amint a férfi lopva hálás csókot nyom a felesége kezére. Tartalak, üzeni, nem kell félned! Az alkony leszálltával szép lassan bensőséges hangulatú szentéllyé válik a szoba.
Anna ebbe a sejtelmesen intim térbe súgja bele: – Hallgass befelé! Bízz az ösztöneidben!
