Két új fogalommal ismerkedjenek meg: emlékezeti kapacitás és munkamemória. Ez utóbbi az iskolában fontos tényanyagok tárolását kezdi el. Szinte rabszolgamódon, hangyaszorgalommal dolgozódnak fel ebben a rendszerben a képek, a képek jelentése, szavak, kifejezések, idegen szavak, mondatok, szabályok, a nyelvtani kivételek és más megjegyzendő anyagok (versek, idézetek, évszámok). A mozgások, mozdulatok elsajátítását – az írástól a táncon át a hegedülésig – egy másik, rengeteg ismétlést igénylő, teljesen más emlékezeti rendszer végzi.

A mai képalkotó gépek segítségével pontosan tudjuk, hogy ez a fontos történés agyunk melyik helyén zajlik. Az is bizonyított, hogy a helyzethez kötött szorongás szintén ezen a területen „garázdálkodik”, működésének egy részét lefoglalja, hatékonyságát rontja.

Az itt megjelenő, nem a feladattal kapcsolatos gondolatok, gondolati körök elfoglalják a ténylegesen megjegyzendő dolgokra való figyelés helyét, és a rövid idejű tárolásét is. Olyan ez, mint amikor lyukas vödörrel hordjuk a vizet a patakról.

A munkamemória két részből áll. Az egyik az irányított, szándékos, akaratlagos, tudatos figyelem. A másik a rövid távú emlékezet. Ez a kettő szoros összefüggést mutat. Példa. Mindennap járok iskolába. Mégsem tudom eldönteni, hogy a jobb (mondjuk a figyelem) vagy a bal (mondjuk a rövidtávú memória) lábammal jutottam-e el oda.

Tapasztalatból tudjuk, ugyanazon teljesítmény után a szorongó gyerekek sokkal jobban elfáradnak, mint nem szorongó társaik. Ennek megfelelően a figyelmük is ingadozik. De nem úgy, mint a figyelemzavaros gyerekeké. Azok figyelme éhesen, vadul száguld. A szorongóké inkább menekül, megtapad, kiesik a feladat megoldási ritmusából. Mert a gondolataik valahogy így működnek: „Igen… igen, hat meg hét az annyi, mint… mint tizenhárom! Jaj, ez szerencsétlen szám! Az előző rossz jegyemet is tizenharmadikán kaptam! Inkább újraszámolom…” És így tovább, hasonlóképpen.