A svájci Roger Federer és a spanyol Rafael Nadal közötti párharc a sporttörténelem egyik legszebb és talán leghosszabb rivalizálása, amely több mint tizennyolc éven és negyven teniszmeccsen át tartott. 

Az egyik tehetségesebb, a másiknak a munkabírása nagyobb, mondják róluk, ők pedig azt vallják, hogy többek között éppen ez a verseny, a másik sikere vitte őket előre a pályán. Ha Federer figyelmeztette esetleg Nadalt, hogy ő bizony technikailag képzettebb nála, ezt nem azért tette, hogy bosszantsa, hanem hogy ösztönözze a játékostársát. És ezt nem Federer látja így, hanem Nadal. Az évek során emberként, barátként is közel kerültek egymáshoz, és mindig a legnagyobb tisztelettel viseltettek a másik iránt. Az egó soha nem kerekedett felül, és ez az összefogás nemcsak nekik, hanem a sportágnak is még nagyobb sikert és megbecsülést hozott. Federer utolsó meccsére idén került sor, kivel mással, mint a tökéletes versenytárssal: Nadallal az oldalán, hogy aztán könnyek között üljenek egymás mellett a lelátón, búcsúzva a közös játéktól. A „Fedal”-duó sok mindenben sporttörténelmi jelentőségű és példamutató, de abban a leginkább, hogy megmutatták, ilyen barátian, úgymond sportszerűen is lehet egymás ellen játszani, rivalizálni. 

Sokak nyeresége

– A rivalizálás elősegíti az egyéni és a csoportos fejlődést is, ami azt jelenti, hogy az adott területen két vagy több ember versenye együttes új eredményekhez vezethet, amelyekből más is profitál. Alapja a kölcsönös tisztelet és a már-már baráti támogatás. A rivalizálás során fejlődik az empátia, az érzékenység, hiszen egyre jobban megismerjük versenytársunkat, és az adott helyzetet is – látja Molnár Kata pszichológus.  

A 19. század végén egy pszichológus megfigyelte, hogy egy kerékpáros gyorsabban halad, ha egy másik is megy mellette. Arra jutott, hogy az interperszonális kapcsolatok, a motiváció fokozza a versengést és növeli a teljesítményt. A témát azóta kutatók szerint ideális esetben ilyenkor a két fél nem gondolja magára nézve fenyegetésnek a másik jelenlétét, vagyis nem az a benyomása, hogy mindenképpen alul fog maradni bizonyos helyzetekben. Ellenkezőleg, kihívást érez, és ez növeli a versenykedvet, a motivációt, a magabiztosságot.

Átvenni a vezetést