Pár hónapja az inflációról írtam, és a pénzügyi tanácsadó azt mondta, ebben a gazdasági helyzetben nem lehet tovább fenntartani az „én zsebemben ne turkáljon senki” hozzáállást, a közös kassza marad az egyedüli járható út, hiszen csak így lehet hatékonyan takarékoskodni, és túlélni a válságot. Pontosan látni kell a bevételeket meg a kiadásokat, hogy valamilyen közös stratégiát lehessen kidolgozni. Teljes mértékben egyetértettem vele, de belém bújt a kisördög, és elkezdtem faggatózni, hogy ki milyen anyagi természetű dologról füllentett valaha a társának. A paletta meglepően tarka. Sokan kevesebbet vallanak be, ha magukra költenek; „jóárasítják” a fodrászt, az új táskát, a huszadik kis felsőt. A felsorolt példákból azt hihetnénk, hogy csak a nők sunyítanak, de a férfiak is hajlamosak lefelé kerekíteni, ha arról van szó, mennyibe került az új horgászbot, a biciklire szerelhető remek kütyü vagy a vadászattal töltött hétvége. Van, aki azt titkolja, mennyit ad a gyerekének a megbeszélt zsebpénzen túl, és akad, aki a jótékony célra adományozott forintokról nem beszél. Nemcsak a kiadásoknál, de a bevételeknél is van maszatolás; valahogy elfelejtődik a jutalom, a fizetésemelés, az adó-visszatérítés, azt a kis pluszt sokan megtartják saját bónuszként. Ezekre legyinthetünk, mondván, egy stabil párkapcsolat sok mindent kibír, de vajon mennyire sokat? Ismerős hitelügyintéző a karrierje legkellemetlenebb szituációjaként emlegeti, amikor egy házaspár lakásra kifizetett teljes foglalója veszett el. Azt mondták, hogy nincs a nevükön hitel, ám a feleség évekkel korábban felvett egyet, amiről a férjének nem szólt, és végül emiatt nem tudtak együtt folyamodni a tervezett lakáshitelért. Az asszony nem merte bevallani az igazat, és az utolsó pillanatig bízott a csodában.
LÁSSUNK TISZTÁN!
– Az anyagi kérdések, pénzügyi konfliktusok gyakran előjönnek a párterápiák során – mondja Gaál-Soproni Anita klinikai szakpszichológus. – Először is fontos tisztáznunk, hogy nekünk milyen a viszonyunk a pénzhez, mert csak így tudjuk megbeszélni a másikkal, hogy mire vágyunk. Itt is oda lyukadunk ki, hogy elengedhetetlen a nyílt kommunikáció, ami már elcsépeltnek tűnhet, de ha nincs őszinteség, akkor az eltemetett konfliktus előbb-utóbb a felszínre kerül. Nem kell ehhez házasság, közös gyerek, már egy kapcsolat elején is felmerül, hogy mire szoktunk, mire érdemes költeni, és hol igyekszünk spórolni. Rengeteget számít az otthonról hozott minta, sok családnál a pénz nem egyszerűen az, amiből bevásárolunk, hanem manipulációs eszköz is, amivel a „pénztárosok” kifejezik a dominanciájukat, és ezt a mintát visszük tovább a párkapcsolatokba. Ez az eredője annak, hogy például nők tömegei hazudják, hogy a ruhájuk csak a felébe került, vagy turkálóban vették, és nem merik, nem akarják megmondani az igazat. Ha nincs egyenrangúság az anyagiak kezelésében, akkor az alárendelt fél rendszerint titkolózik. Miután tisztáztam a saját viszonyomat a pénzhez, a társammal is egyezségre kell jutnom, hogyan osztjuk be a keresetünket, ha kell, akkor tételesen szükséges átbeszélnünk, mire költünk, mire gyűjtünk. Nagyon fontos, hogy ezt közösen, rendszeresen, élethelyzettől függően vizsgáljuk felül, mert a vágyaink és az elvárásaink folyamatosan változnak.
