Osman a kilencvenes évek óta dolgozott a BBC számos szórakoztató és kvízműsorának producereként, írójaként, ötletgazdájaként, de csak 2009-ben merült fel, hogy akár kamera elé is állhatna. A két méter magas, vastag, fekete keretes szemüveget viselő férfi nem úgy fest és nem úgy viselkedik, mint általában a vetélkedők kissé pimasz műsorvezetői, a nézők mégis azonnal megszerették, mert mindig nyitottan, empatikusan fordult a játékosok felé. 

Régi vágya volt a regényírás, és amikor 2020 szep­temberében megjelent első könyve, A csütörtöki nyomozóklub, rögtön megdőlt egy húszéves rekord: három nap alatt több mint negyvenötezer példányt adtak el belőle. A megfilmesítési jogokat Steven Spielberg vásárolta meg. Alig egy évvel később érkezett a folytatás, A férfi, aki kétszer halt meg, és a négy nyugdíjas kalandjai egyre többeket varázsoltak el. Osman nevét és arcát világszerte megismerték, ám ő továbbra sem akar tökéletesnek vagy titokzatosnak tűnni. Őszintén beszél arról, milyen traumatikus hatással volt az életére, hogy apja elhagyta a családjukat, amikor ő még csak kilencéves volt, és nem rejti véka alá azt sem, hogy azóta is evési zavarral küzd, amit hol jól, hol rosszabbul képes kordában tartani. Mindig nagy szeretettel nyilatkozik édesanyjáról, aki erején felül küzdött azért, hogy őt és a Suede rockegyüttes basszusgitárosaként hírnevet szerző bátyját, Matet felnevelje. Osman maga is elvált, de mindig igyekezett, hogy jelen legyen gyermekei életében, ennek eredményeképp nagyon szoros a kapcsolata a huszonnégy éves Rubyval és a három évvel fiatalabb Sonnyval.

Osman regényei szerkesztőségünket is meghódították, többen rajongunk az idilli környezetben játszódó történetekért és a többdimenziós, szeretni való karakterekért. Kedvenc nyugdíjasaink kalandjai végre folytatódnak; a harmadik kötet, Az eltévedt golyó november végén magyarul is megjelent, ennek apropóján a szerző interjút adott lapunknak. 

A csütörtöki nyomozóklub regények mind vérbeli brit történetek, mégis világszerte hatalmas népszerűségnek örvendenek. Mi a titkuk? 

Azt hiszem, a sorozat azért olyan sikeres, mert az emberi természetre, a mindennapi élet apró részleteire és a társadalom nagyon különböző rétegeiből származó emberekre világít rá. Mindenki találhat benne valamit, amivel azonosulni tud. 

Már az első könyvnél sorozatban gondolkodott? Meddig élvezhetjük a nyugdíjas szuperhősök történeteit? Mert Elizabeth, Joyce, Ron és Ibrahim most már a barátaink.

Igen, már a legelején így terveztem. Úgy gondolom, addig írok A csütörtöki nyomozóklub bandájáról, amíg az olvasók szeretik őket. Mellette elkezdek dolgozni egy új sorozaton is, de a hősei­met biztosan nem hagyom magukra. Túlságosan is szórakoztatóak! 

Hogyan viszonyul a szereplőihez? Van kedvence?