Nemrég a születésnapodat ünnepelte a művészvilág, a napokban Prima Primissima díjat kaptál. Egy ilyen zárkózott, visszahúzódó ember, mint te, hogyan viseli ezt a zajos ünneplést?
Nem tudom, hogyan viselkednék, ha lenne lélegzetvételnyi időm, de most annyira sokféle munkám van, hogy egy percem sincs. A barátaim a születésnapom alkalmából az Örkényben szerettek volna egy szolid ünnepséget rendezni, de kértem, hogy ezt halasszuk el legalább a századik születésnapomig. Ehelyett a hozzám legközelebb állók összeállítottak egy kötetet az erre az alkalomra készült írásaikból. Százharminc gyűlt össze egy füzetbe. Ez tényleg szívmelengető ajándék volt. Más kérdés, hogy azóta sem volt időm elolvasni, pedig nagyon szeretném.
Hátha dicsérnek ezekben.
Rám férne… Szemtől szembe ritkán szoktak.
Nem lehet, hogy nem merünk? Olyan kimérten, olyan előkelően viselkedsz, amolyan művészként…
Csudákat! A szüleim munkások voltak, én is proli gyerekként nőttem fel a külvárosban. Ez azóta sem változott bennem, ma is az vagyok. Bármilyen feladatot is kapok, abban szeretnék helytállni.
És tényleg nem is örülsz annak, hogy végre megkapod azt az elismerést, ami rég kijárna neked?
Nem szeretem az ilyesmit, túlontúl zárkózott vagyok hozzá. Tudod, az örömöt meg a szeretetet nehéz befogadni, mert olyan kevés van belőlük. Nehezebb, mint a rosszat, azt már megszoktuk, például a piszkálódást, amire az ember válaszol; de amikor megsimogatnak, zavarba jövök.
A sikert, a szeretetet nagyon nehéz elviselni. Nem vagyunk felkészülve rá. Velem is ez történhetett. Azt hittem például, hogy muszáj elegánsnak lennem. Összevásároltam magamnak rengeteg öltönyt, de csak néhányat hordok. A többivel tele vannak otthon a szekrények.
Miért őrzöd őket?
Mindig arra gondolok, hogy hátha jó lesz valamelyik egy filmhez vagy színdarabhoz. Rengetegszer játszom is ezekben, vagy időnként kap egyet valaki belőlük. Nincs szívem kidobni ezeket. Van Kosztolányi Dezsőnek egy írása, ami arról szól, hogy a ceruzáját addig használta, amíg már olyan kicsi lett, hogy még kézbe lehetett venni, csak azért, mert annyira kötődött hozzá.
Sokáig jeles tanáregyéniség voltál. Miért hagytad abba az oktatást?
