Kicsi szürke kutya ül a lány lábánál. A kicsi szürke test remeg, a lány keze a hátát simogatja, szinte öntudatlanul, mintha ezek a mozdulatok éppúgy őhozzá és a kutyájához tartoznának, mint a levegővétel. A lány szeme csupa könny. Várnak a sorukra a szép váróban. A sorsukra, ami láthatóan közös. Vajon az ebek fejében ugyanaz jár ilyenkor, mint a gazdáikéban? Vajon ha beszélni tudnának, mit mondanának? Hogy itt fáj, ott szúr, amott­ hasogat? Vagy azt: valaki törölje már le a gazdi könnyeit, nem lesz semmi baj? 

A Budaörsi úton vagyunk, ez az egyik legkorszerűbb, legnagyobb állatkórház Budapesten. Az egyik legdrágább is, de az állatorvos sehol sem olcsó, pláne nem ingyenes, hiszen Magyarországon ezen a területen nincs államilag támogatott ellátás. A jó ellátás itt is sokba kerül, mindennek megvan a pontos, piaci alapú listaára. Csak úgy repkednek az előtéri kasszánál a hasonló számok: huszonhétezer, nyolcvanháromezer, kétszázhetvenezer… Figyelem, ahogy a gazdik, nemre, korra és tulajdonképpen társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, szinte rezzenéstelen arccal veszik tudomásul és adják át az összeget vagy a bankkártyájukat. Eszembe jut a néni a kerületi állatorvosnál, aki egyszer vértelen arccal esett össze, amíg a kutyáját a csapóajtón túl műtötték. Egy idő óta már nem váltotta ki a gyógyszereit, hogy a műtétre meglegyen a pénz… 

EL KELL-E ENGEDNI?

Dr. Bendzsel Dániel, a kórház egyik tulajdonosa vezet körbe. Itt minden helyiség, vizsgáló, műtő, lépcső és a többi az ő keze és álmai nyomát is viseli.

– Műtéttel kezdünk majd – mondja –, komplett hallójárat-eltávolítás lesz egy kis keverékkutyánál, Szusinál.

De a páciens még nem érkezett meg, így kicsit körbenézünk, elöljáróban. Hamar világossá válik, hogyan állnak össze azok a kissé sokkoló számok, amiket az előbb kinn a kasszánál hallottunk. 

Rögtön a vizsgálók után máris ott egy komplett humán CT-készülék, fehér óriás.

– Itt egy CT-vizsgálat önmagában kilencvenezer forintba kerül – magyarázza a doktor. – Ebben benne van az altatás, hiszen míg egy hasonló vizsgálatot emberen úgy is el lehet végezni, hogy a páciens éber állapotban van, egy állatot már nehezebb rávenni arra, hogy hosszabb ideig mozdulatlanul feküdjön.

Ehhez jön még a leletezés, azt egy Bécsben élő radiológus kollégájuk csinálja, annak is megvan az ára. Na meg maga a gép, a humán CT, Franciaországból hozatták ide. A másik fontos itteni diagnosztikai eszköz, az MRI-készülék pedig Japánból érkezett. A kettő együtt százötvenmillió forintot ér. 

Aztán mutatja a kicsike sterilizálóhelyiséget, úgy hétmillió forintjuk áll abban is. Ilyen sincsen mindenhol. 

Most az egyik asszisztens állítja meg, rövid, de jelentőségteljes folyosói beszélgetés zajlik a műtő és az endoszkópos vizsgáló között. A félmondatokból egyértelmű lesz, hogy a kicsi, remegős szürke kutyáról van szó a váróból, a könnyes szemű lánnyal. A kérdés, érdemes-e azt a kiskutyát itt tartani még a földön. Ez a lány kérdése, ezért hozta be ma. Hogy el kell-e engednie inkább, vagy jut még idő nekik itt együtt, fájdalmak nélkül. A fülével van valami baj, ez Bendzsel doktor specialitása. Mondja, megnézi mindjárt. Hogy mekkora a baj. És ha valóban nagy, de még nyílik esély próbálkozni valamivel, érdemes-e kitenni egy gyönge, valószínűleg idős ebet egy ilyen tortúrának? Na meg kifizetni érte a két-háromszázezer forintnyi műtéti és ellátási költséget, hogy utána a legjobb esetben is pár hónapot együtt lehessenek még a gazdival?