Eleinte mindenki furcsállta, de a szüleim megvédtek, hogy vigyázni fogok, és nem veszejtem el a fizetésüket. Pénztáros voltam, fél délutánokat raktároztam, kifizettem és visszaadtam magamnak a nagy ágyon (hogy a pénz fogdosása után kezet mostam-e, nem tudom, és inkább nem is szeretnék emlékezni rá). 

A lányom kitartóan állatorvosnak készül, ő akkor kerül révületbe, ha Nyaklánc kutya megbetegszik. Van lázmérője (filctoll), fecskendője (ragasztós tubus), spatulája (jégkrémes pálcika) és még sokféle varázseszköz, de a legbiztosabb gyógyulást a ragtapaszok jelentik. Hanna pulzusa felszökik, pupillája kitágul, hangja elszorul, ha szűz sebtapaszt talál. Alig néhány hét kellett a függőség kialakulásához, és bár úgy-ahogy kordában tartjuk a súlyos addikciót, nincs könnyű dolgunk. Hanna legalább olyan vágyakozva néz be a gyógyszertárak kirakatán, mint a játékboltokén, és persze a matrica is földöntúli boldogság, de az igazi lebegést a ragtapasz jelenti. No, nem a régi típusú, feltekert ragasztószalag, hanem a modern, fityulás. Azt először akkurátusan ki kell bontani a papírtasakból, utána leválasztani a tapadó fülekről a fedőfóliát, és kiválasztani, hogy az adott plüss-, fa- vagy műanyag állaton hová kell ragasztani. Pacikán, a felfújható piros lován egyszer harmincnál is több sebtapasz díszelgett, úgy nézett ki az ártatlan, mint Tom Sawyer a barlangos kaland után.