Aki járt ott, azt állítja, minden áldozatot megér Francia Polinézia felkeresése. De nemcsak a 118 sziget flórája és faunája vonzza az idelátogatókat, hanem Paul Gauguin neve is: a festőművészé, aki itt festette meg jó néhány, hihetetlen színekben tobzódó remekművét.

Hogyan is írja Somerset Maugham a Paul Gauguin emlékének szentelt Az ördög sarkantyúja című regényében…? „Mintha szelleme, amely mindeddig testetlenül bolyongott, lakóhelyet keresve – e távoli országban végre húsból való testet ölthetett volna. Az elcsépelt szólásformával élve: megtalálta önmagát.”

Vénusz a Nap előtt

Buja zöldek, fekete bazaltok, hófehér korallok, melléjük a napkelték és naplementék lángoló narancssárgái és vörösei – nem csodálkozhatunk azon, hogy az erre hajókázó Samuel Wallis kapitány 1767-ben Anglia nevében azonnal „lefoglalta” a területet a brit korona számára. De mivel nem hagyott hátra sem telepeseket, sem helyőrséget, alig egy esztendő múlva az ugyancsak arra hajózó Louis Antoine de Bougainville (igen, igen, a Bou­gain­villea, vagyis a murvafürt e derék admirálistól kapta a nevét) Franciaországot gondolta a szigetek jogos tulajdonosának. A vetélkedés sokáig folytatódott, hiszen nemsokára megjelent James Cook is, aki 1769 áprilisában csillagászati megfigyeléseket hajtott végre, a Vénusz Nap előtti áthaladását itt figyelte meg – miközben hajójának legénysége lelkesen csereberélt az őslakosokkal. A tengerészek üveggyöngyökkel szédítették a tahiti asszonyokat, így feltételezhető, hogy Tahiti nem csak a Vénusz megfigyelése miatt kapta Cooktól a szerelem szigete elnevezést. 1789-ben aztán a Bounty csatahajó lázadói fordultak meg Tahitin, rengeteg megfilmesítésre alkalmas ötletet örökül hagyva a mozivászon mestereinek. Az igazi történetet az évtizedekig itt élő James Norman Hill írta meg először, házát ma is megnézhetik a turisták. A regényből készült első filmfeldolgozásban aztán Marlon Brando volt a sztár, akiről még szigetet is elneveztek az itt lakók. Végül 1842-től a franciáknak sikerült megvetniük a lábukat, egy 1880-ban kötött egyezség értelmében a szigetcsoport hivatalosan is az anyaország része lett, mint Franciaország tengerentúli területe. Majd 1984-ben megkapták a szigetek a belső autonómiát is, kormányuk önálló, de külpolitikájukat továbbra is a franciák­ irányítják. Hivatalos nevük Francia Polinézia, a szigeteket összesen mintegy kétszáznyolcvanezer ember lakja, a főváros a Tahiti szigetén található Papeete (jelentése: „víz egy kosárból”), pénzük a polinéz frank. Bár mindig Tahitiként emlegetjük, nem árt tisztázni, hogy az öt nagy szigetcsoportból álló Francia Polinézia híres szigete még Bora Bora, Moorea és Huahine is.

Ráják, bungalók, vízesések

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .