Hogyan is írja Somerset Maugham a Paul Gauguin emlékének szentelt Az ördög sarkantyúja című regényében…? „Mintha szelleme, amely mindeddig testetlenül bolyongott, lakóhelyet keresve – e távoli országban végre húsból való testet ölthetett volna. Az elcsépelt szólásformával élve: megtalálta önmagát.”
Vénusz a Nap előtt
Buja zöldek, fekete bazaltok, hófehér korallok, melléjük a napkelték és naplementék lángoló narancssárgái és vörösei – nem csodálkozhatunk azon, hogy az erre hajókázó Samuel Wallis kapitány 1767-ben Anglia nevében azonnal „lefoglalta” a területet a brit korona számára. De mivel nem hagyott hátra sem telepeseket, sem helyőrséget, alig egy esztendő múlva az ugyancsak arra hajózó Louis Antoine de Bougainville (igen, igen, a Bougainvillea, vagyis a murvafürt e derék admirálistól kapta a nevét) Franciaországot gondolta a szigetek jogos tulajdonosának. A vetélkedés sokáig folytatódott, hiszen nemsokára megjelent James Cook is, aki 1769 áprilisában csillagászati megfigyeléseket hajtott végre, a Vénusz Nap előtti áthaladását itt figyelte meg – miközben hajójának legénysége lelkesen csereberélt az őslakosokkal. A tengerészek üveggyöngyökkel szédítették a tahiti asszonyokat, így feltételezhető, hogy Tahiti nem csak a Vénusz megfigyelése miatt kapta Cooktól a szerelem szigete elnevezést. 1789-ben aztán a Bounty csatahajó lázadói fordultak meg Tahitin, rengeteg megfilmesítésre alkalmas ötletet örökül hagyva a mozivászon mestereinek. Az igazi történetet az évtizedekig itt élő James Norman Hill írta meg először, házát ma is megnézhetik a turisták. A regényből készült első filmfeldolgozásban aztán Marlon Brando volt a sztár, akiről még szigetet is elneveztek az itt lakók. Végül 1842-től a franciáknak sikerült megvetniük a lábukat, egy 1880-ban kötött egyezség értelmében a szigetcsoport hivatalosan is az anyaország része lett, mint Franciaország tengerentúli területe. Majd 1984-ben megkapták a szigetek a belső autonómiát is, kormányuk önálló, de külpolitikájukat továbbra is a franciák irányítják. Hivatalos nevük Francia Polinézia, a szigeteket összesen mintegy kétszáznyolcvanezer ember lakja, a főváros a Tahiti szigetén található Papeete (jelentése: „víz egy kosárból”), pénzük a polinéz frank. Bár mindig Tahitiként emlegetjük, nem árt tisztázni, hogy az öt nagy szigetcsoportból álló Francia Polinézia híres szigete még Bora Bora, Moorea és Huahine is.
Ráják, bungalók, vízesések