Ahogy belépünk a balaton­őszödi családi ház ajtaján, süteményillat csapja meg az orrunkat. Lágy zene szól, a hálószobákból kisgyerekek szuszogása hallatszik – most alusszák délutáni álmukat. Antalné Béládi Ildikó és férje, Antal István egymáshoz passzoló, pasztellszínű felsőben siet elénk, és leültetnek a ház szívében, a nagy étkezőben, amihez a konyha és a nappali is kapcsolódik. Pogácsa, kávé, sütemény, lágy fények és őszinte mosolyok – de jó ide megérkezni!

Kesztyű, ujjvégek nélkül

Ildikón nem látszik, hogy beteg – persze nincs mindenkire ráírva a szenvedéstörténete. Hat és fél évvel ezelőtt diagnosztizálták lupusszal, ami egy, az egész szervezetet érintő autoimmun betegség, hol fellángoló, hol enyhülő, változatos tünetekkel. A kór többek között fájdalmas ízületi gyulladással jár, de a bőrt, a szemet és a vesét is érintheti. Különös, hogy Ildikót élete egyik legboldogabb időszakában támadta meg a betegség: éppen fülig szerelmes volt.

– Istvánt szegről-végről ismertem, és egy konferenciára szerettem volna elhívni, de nem tudott eljönni, mert Ausztriába készült dolgozni. Csetelni kezdtünk…

Ildikó huszonegy, István tizenkilenc éves volt ekkor.

– Késő estig dolgoztam pincérként, és mire hazaértem a szállásomra, a szüleim és a testvéreim már aludtak itthon – meséli István. – Ki voltam éhezve a magyar szóra, a beszélgetésre. Ildikóval hamarosan már minden este váltottunk üzeneteket. Eleinte még mobilinternetem sem volt, ezért éjszakánként kiültem a város főterére a decemberi hidegben, hogy netezhessek, mert ott volt wifi. Pár hét múlva érkezett Ildikótól egy meglepetéscsomag, benne egy pár kesztyűvel, amely szabadon hagyta az ujjvégeket.

Innen borítékolható volna a boldog végkifejlet, ám Ildikó és István útja azért egy kicsit kanyargósabb. Amikor a fiú néhány hónap kintlét után hazajött, virágba borult a szerelmük, és elhatározták, együtt utaznak ki ismét, hogy pénzt keressenek. Lett nagy botrány! Ildikó ugyanis baptista családból származik, ahol komolyan vették: házasság előtt nincs együttélés! Ehhez képest az már csak a kisebbik baj volt, hogy István református. 

– Kimentem Istvánnal. Apukám hónapokig nem szólt hozzám. Nehezen viseltem, és biztosan ő is, mert egyébként érzelmes, egymáshoz bújós, hangos, olaszos család vagyunk.

Mint István halkan megjegyzi, Ildikó az édesapja kedvenc gyereke a négy közül, igen, ez nyílt titok, nevet Ildikó is. Akit pedig nagyon szeretünk, azzal szemben talán a szokásosnál is nagyobb elvárásokat támasztunk. Egyébként István is négygyerekes családból származik. Ezért is szerettek volna eleinte ők is négy apróságot. 

Évekig tartó kálvária

Pár hónap múlva István megkérte Ildikó kezét. Bár a fiút nagyon szimpatikusnak találták Ildikó szülei, attól tartottak, elsietik a dolgokat. 

– Tönkreteszed az életedet! – szaladt ki a lány anyukájának száján. Így a tizedik házassági évforduló közeledtével szerencsére úgy tűnik, nem lett igaza. 

A fiatalok már házaspárként mentek ki újra Ausztriába, hogy immár a közös jövőjükre gyűjtsenek. István pincérként, Ildikó szobalányként dolgozott egy szállodában. Kemény munka volt, eleinte csak ennek tudta be, hogy fájnak az ízületei, és hogy estére szinte mozdulni sem bír. De végül már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni a panaszokat, így néhány hónap után hazajött, hogy kivizsgáltassa magát. István még maradt, hogy ne kelljen félbehagynia a szezont. 

Ildikó nem volt jól, előfordult, hogy amikor feküdnie kellett, a szülei forgatták az ágyban. Orvostól orvosig járt, ami nem ritka az autoimmun betegeknél, hiszen a tünetek sokfélesége miatt nem egyszerű beazonosítani a kórt. Megfordult siófoki, pécsi és budapesti kórházakban is, és, mint mondja, csupa jó tapasztalatot szerzett, segítőkész orvosokkal találkozott. Végül a budapesti Szent László Kórházban kötött ki dr. Kádár János belgyógyász-immunológus főorvosnál, akiről csak szuperlatívuszokban tud beszélni. Mint sok más autoimmun betegnél, Ildikó esetében is évekbe került, mire sikerült beállítani azt a gyógyszerelést, ami mellett egészen jól van. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy mintegy öt évvel ezelőtt életmódot váltott. Táplálkozásából elhagyta a glutént, a cukrot és a tejet. Főleg a gluténmentesség hozott meglepően nagy fordulatot: mint mondja, kínzó refluxa például már egy hét után enyhült. 

Teljes lesz a család

István már nem sokkal az esküvő után szeretett volna gyereket, Ildikó azonban még nem érezte elérkezettnek az időt. De nemcsak ő, hanem az orvosa sem: olyan erős gyógy­szereket szedett, amelyek mellett kifejezetten „tiltott” volt a teherbe esés. Ráadásul Ildikó pontosan tudta: a lupuszos nők jellem­zően nehezen fogannak meg, vetélés is az átlagosnál gyakrabban fordul elő náluk, szülés után pedig szinte biztosan fellángol a betegségük. Egy időben azzal a gondolattal is kibékült, hogy nem lesz gyereke. István akkoriban kezdte mondogatni, hogy fogadjanak örökbe. Mire Ildikó orvosa szólt, hogy most már nincs akadálya a gyermekvállalásnak, addigra ők eldöntötték: nem számít, hogy saját vérük-e az a gyerek, vagy sem.