Alig múlt el az év vége, és ti ismét ünnepeltek.

Igen, a gyermekeink, Keve, Lujza és Zalán február elsején egyévesek.

Milyen volt az első háromgyerekes anyaként megélt év vége?

Boldog, vidám, rettentően fárasztó, olyan átjáróházas. Mi nem nagyon mozdultunk ki a gyerekek miatt, idén mindenki hozzánk alkalmazkodott, de együtt voltunk, ez a lényeg.

A gyerekek szempontjait említed. Aggódó anya vagy?

Igen és nem. Azt tartom, a túlaggódásnak nincs értelme, mert aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. De minden szorongás, ami egy elsőgyerekes szülőben megtalálható, az bennem is ott van, a betegségtől féltem őket nagyon, mert azt viszont tudom, ha egyikük megbetegszik, az végigmegy a másik kettőn is. Nálunk egy vírusfertőzés nem másfél hét, hanem másfél hónap lenne, amit nem szeretnék, ezért óvatos vagyok, és odafigyelek.

Nagyon karcsú lettél. Nehéz volt leadni a pluszkilókat?

A szülés előtt két hónapot kórházban feküdtem, keveset tudtam mozogni, viszont sokat beszélgettem a gyerekeimmel, a férjemmel együtt. A végén úgy huszonöt-harminc kiló plusz volt rajtam, ebből közel hét kiló a három baba, a többi magzatvíz és a méhlepények. Amikor megszülettek, volt egy nagyobb súlycsökkenés, de egyébként sem híztam el a terhesség alatt. Szépen visszarendeződik a testem, a szoptatás meg elégetett minden kalóriát.

Aki három babát vár, másképp készül a fogadásukra, mint aki egyet?

Nem tudom, mások hogyan készülnek, milyen érzések zajlanak az anyákban, de én pszichésen nagyon rájuk hangolódtam, miközben rengeteg félelem is volt bennem, mert tudtam, ez kemény menet lesz.

Ahogy említetted is, egyévesek a babák. Alakul már a személyiségük?

Nagyon akaratos, dinamikus az apjuk és az anyjuk is, és ez mintha összeadódott volna bennük. Azt gondolom, hatványozottan kapjuk, amit a szüleink nekünk kívánhattak. Kemények, kíváncsiak, mozgékonyak, járnak, pakolnak, jó buli lesz velük az élet. Keve az egyetlen, aki a stopra megáll, hátrafordul, a másik két kis balkáni megy előre. Keve mindent alaposan megvizsgál, érdeklik az apró részletek. Zalán muzikális, meghallja a zenét, körbenéz, keresi a forrását, és ha tehetné, szétszerelne mindent. Lujza az elvarázsolt művészlélek, kis balerina, a kezével indiai táncosnőkre emlékeztető mozdulatokat tesz. Akaratos kis művésznő. Simon Blaha Lujzának hívom. Kész csoda, hogy mindez egyévesen már látszik rajtuk.

Külsőleg egyformák?

Nem, három különböző kis ember. Nincs különösebb hasonlóság, csak annyi, mint nekem a testvéreimmel. Egyébként elvi okok miatt mi nem ikrekként kezeljük őket, hanem tesókként, akik együtt voltak a méhemben. Nem szeretnénk, ha idővel azt gondolnák, bármiben is hasonlítaniuk kell egymásra, csupán azért, mert egy időben születtek. Nincs egyformába öltöztetés csak a buli kedvéért, poénból, és nincs egyforma bánásmód sem, viszont a napirend mindenkire vonatkozik. Ők a Lujza, a Keve és a Zalán, különböző érzésekkel, más-más habitussal, akikre a szüleik nagyon figyelnek, és akik egyéniségét hagyják kibontakozni.

Odafigyelsz rájuk, feltételezem, az etetésükre is. Tudományos alapon kapják az elemózsiát?

Dehogy! Nyolc hónapig anyatejet kaptak, de ma már szinte mindent ehetnek, és jó húsban vannak. Rágni nem mindenki szeret egyformán, de a fogaik száma sem azonos. Lujzi gyorsabban veszi az akadályokat, ő egyedül akar enni, megy a harc. Zalán lassabb a rágásban, Keve viszont étkes, neki a konyhából is dobálhatnám a falatokat. Hogy mikor mi kerülhet a tányérba, abban a mi kedves, tapasztalt védőnőnk segít, akinek megfogadom a tanácsait, és az ember hallgat a józan eszére is. Sok a gyümölcs, de cukor, édesítés nincs.

Az ikrek születése után hamar visszatértél a színpadra. Nem volt korai?

Öt hónaposak múltak a gyerekeim, amikor az első koncertet adtam, és nem volt korai. Hosszú évek alatt a csapatommal felépítettünk mindent, és ez sokat segített. Próbákra nem kell járnom, odamegyek kezdésre, és irány a színpad. Néhány óra a távollét, többnyire alvásidőben. Gondot az okozott, hogy végig volt tejem, de megoldottuk, az ember nehéz helyzetben feltalálja magát. Hogy újra koncertezzünk, a csapattagok szempontjából is fontos volt, akikért felelősséget érzek. Tavaly jóval a szülés előtt leálltunk, kimaradt az Aréna, mert nem mertem mozogni, és ezt ők megértették.

Ezek szerint érzik, hogy a gyerekeid mennyire fontosak neked.

Persze, nekik is van családjuk. Együtt csináljuk, nem hagyhatom cserben őket, mi egymásba kapaszkodunk, bírni kell. És nemcsak értük vagyok felelős, hanem magamért, a gyerekeimért is.

Ez a gondolkodás általában nem jellemző a művészekre.

Tudod, én első perctől másképp fogom föl a művész- és zenei világot. Szabályaim vannak. Az első, hogy jó csapatot nem bontunk meg. Aztán hogy a munkában legyél pontos, precíz. Figyelek arra, hogy minden posztra nálam sokkal okosabbakat vegyek föl, mert tudom, ez visz előre. Nem hiszem, hogy van ember, aki mindenhez ért. És az elmúlt majdnem húsz év engem igazol, azóta mellettem vannak. Nem szeretném eljátszani azt az esélyt, amit a Jóistentől kaptam.

A munkatársaid bármikor kereshetnek, ha gondjuk akad?

Természetesen! De figyelmesek, fölöslegesen, hülyeségekkel nem hívnak. Most kapom vissza tőlük, amit korábban sugároztam feléjük. Jól kezelnek, értékelik a színpadi munkámat, közben tudják, nekem mennyire fontos a család, és érzik, sejtik, mit jelent három kicsi.

Dalszerzésre jut idő?

Tavaly, az év első felében tudatosan, sokat dolgoztunk előre Szakos Krisztián szerzőtársammal, mert felfogtam, gyerekekkel nehezebb lesz. Van tartalék, kitartunk, míg minden a helyére kerül. Ami a dalszerzést illeti, időnként már jönnek a dallamok, a szövegek, így néha kapirgálok, leírom. Tudom, min­dennek eljön az ideje.

Februárban dupla Aréna-koncerted lesz. Sok új dalt hallhatnak a rajongók?

Az én koncertjeim nem lemezbemutatók, nem szeretem meglepni a rám kíváncsi, dalaimért érkező közönséget. Az új dalokat korábban adom, ismerjék meg, ízlelgessék, és utána koncertezem velük. Az én közönségem ezt szereti.

Azt hallottam, egy új televíziós sorozatban is ott az egyik dalod.

Igen, a 2019-es slágerlista-vezető, a Hazatalálsz, cím- és betétdal lett az új sorozatban. Jó érzés alkotóként egy csapathoz tartozni. Illés Gabi producert a Megasztár idején ismertem meg, és azóta többször kereszteztük egymás útját. Nagy öröm, hogy ismét együtt dolgozhattunk.

Az öröm fontos. A rajongók is boldogok voltak az ünnepi ajándék daltól.

Charlie Könnyű álmot hozzon az éj című dalának feldolgozását tettem a fa alá. A jelen élethelyzetemhez illik, olyan lelki fázisban vagyok, hogy hitelesen tudom átadni, aktuá­lis. Néha úgy érzem magam, mintha egy nagy, meleg vizű tó lennék, ami megnyugtató, simogató, és betakargat.

A tóérzés, a nyugalom fakadhat az imént emlegetett napirend betartásából?

Talán. De három gyerek mellé kell a szigorú napirend, a rendszeresség és a spiritusz, hiszen itt mindent, mindenkinél egyszerre kell csinálni. Fél hat-hat között ébrednek, reggeli játék, és kilenckor már alszanak. Aztán újra játék, ebéd, egykor kivisszük őket, a teraszon, a hideg levegőn alszanak egy nagyot, uzsonna, játék, és jön az esti rutin. Pontosan tudják, mi mikor következik, és ez jó nekik is, nekünk is.

Az esti rutinban rajtuk kívül ki a főszereplő?

Az apukájuk, aki nagyon kiveszi a részét a tennivalókból és a velük való foglalkozásból egyaránt. És minden percben van pluszsegítségünk is, mert egy szülőpár, bármilyen odaadó, rátermett, ügyes, nehezen lát el egyszerre három gyereket: etetni, itatni, altatni, pláne, ha már az alvásigényük sem egyforma.

Nehéz?

Igen! Nagyon, közben jó, és szívvel-lélekkel csinálom. Majd lesz ez könnyebb is. A tesóm mindig ki­röhög, amikor azt mondom, nyugodtabb lettem, mert hát három babával van ám idegbaj is naponta, de alapvetően valami mégis megváltozott bennem. Amíg ilyen picik, háttérbe szorítom a magam igényeit. 

Ezalatt mit kell érteni?

Azt, hogy minden saját igénynél van fontosabb. Nem tudok és nem is esne jól máshova figyelni, mint rájuk. Minden pillanatban ott akarok lenni velük, és nem veszem észre, hogy fázom, éhes vagyok vagy pisilni kell. Ez így van az anyák nagy részénél.

Semmi edzés?

Semmi. Nincs rá időm, és a testem sem bírná. A váll és bicepsz erősítését a gyerekek remekül biztosítják, és az elmúlt évek kemény edzései­nek eredményéből is maradt. Az Aréna dupla koncertem előtt viszont kicsit készülök, hogy helyre kerüljön minden, ami a hatalmas súly miatt elmozdult bennem, rajtam.

A rendetekben fő helye van a játéknak. Mit szeret Keve, Lujza és Zalán?

Az már kiderült, a drága játék csak tíz percig érdekes, nem nekik való. Viszont a porcinak becézett porszívó a szoba közepén, az igen! Tolják, lovagolják, a csövével játszanak. Aki látja, rémüldözik: ne nyúljatok hozzá, koszos! De nem az, mert az már az ő játékuk. És cipőmániásak! Bárkiét elkapják, körbefogdossák, megnyalogatják. A papírdobozokról, a ruháskosárról még nem beszéltem, pedig mindkettő csodákra képes. És imádják a könyveket nézegetni, de Lujzi, ha Gordon Ramsay-képet lát, azonnal széttépi vagy megrágja, valamiért haragszik rá. 

Zene még biztos nincs, amire befogják a fülüket. Mit fogyasztanak? 

Mindent, a hasamban kezdték. Ha éneklem a Pettyes szárnyú katicabogarat, lenyugszanak, tudják, csendben kell lenni. Gyakran dúdolom nekik a Tarzan betétdalát, amit a kórházból hoztunk haza a férjemmel, és megőriztünk. Oda a koraszülöttekhez és az anyákhoz járt be egy lány gitárral, és sokszor ezt játszotta. Gryllus bácsit nagyon szeretik, meg a jó cigány zenét, de néha klasszikus zene, opera vagy épp Elvis szól. Mindenevők, érdeklődve hallgatják, elmélyednek, tekergetik a fejüket, és ezt jó látni.

Három egyszerre érkező baba miként hat a párkapcsolatra?

Minket megerősített. Nyilván más az élet kettesben, de mi öten vagyunk jól, így váltunk igazi családdá, és jól bírjuk a megpróbáltatásokat. Néha megrendülünk, kicsit elfáradunk, de alapvetően nem érzem, hogy káosz lenne. Az természetes, hogy vannak nehézségek, de több a boldog, szép, mély, meghitt pillanat.

Temperamentumos vagy. Kiengeded néha otthon a hangodat?

Nem! Soha! Mert nem akarom, hogy olyan hangerőt halljanak, amit nem tudnak hova tenni.

Érthető, hogy félted őket, fotókat sem teszel közzé.

Nem több a féltésem az egészséges anyai féltésnél, ami azt jelenti, a széltől is óvom őket. Képeket nem rakunk ki, az én anyám sem rakta ki a családi fotóinkat az ablakba, hogy bárki nézze, aki elmegy az utcán. Sokat tettem azért, hogy épségben megérkezzenek, nem szeretném, ha bárki a frusztráltsága miatt a gyerekeinkről mémeket készítene, negatív energiát sugározna feléjük. Ennyi. Ha nagyobbak lesznek, és ők kérik, anya, szeretnék veled egy fotót, majd átgondolom.

Hogyan kezeled azokat, akik kritizálnak?

A közösségi oldalaimat azért tartom fenn, hogy aki követ, szeret, akit érdekel, mit csinálok, hol lesz koncertem, tudjon rólam. És sze­retetet, törődést kap, aki odajön. De természetesen ezekre a felületekre néha odatévedhetnek azok is, akik nem szeretnek. Ők régen fölkavarták a lelkem, de mára megtanultam kezelni a kommentjeiket, nem visel meg, amit írnak, hiszen nem oszt, nem szoroz, és az ember nem vív szélmalomharcot, nem enged bárkit betörni a minden­napjaiba. Anyám mindennap kiment a ház elé, lesöpörte a járdát. Engem is erre nevelt. Őt dicséri, hogy söprögetek, mert a Facebook, az Instagram mégiscsak az én házam eleje.

Volt kritika, amit megfogadtál?

Igen, építő jellegű, de nem mondom meg, mi az.