Az elemzők általában három korszakba rendezik a hercegnős filmeket. Az első szakaszt az olyan klasszikusok fémjelzik, mint a Hófehérke és a hét törpe (1937), a Hamupipőke (1950) és a Csipkerózsika (1959). Szelíd, szófogadó fiatal lányok a főszereplők, akik dalolva takarítanak, megadóan tűrik sorsukat, és passzívan várják a megváltást egy jóképű hercegtől. Egy felvilágosult mai nő (és férfi) minden bizonnyal idejétmúltnak találja ezt a fajta nőábrázolást, igaz, a karaktereket nem a Disney kreálta, azok alapvetően a Grimm testvérek mesegyűjteményének hősnői – más kérdés, hogy a filmekben hogyan jelennek meg.
– Amikor kritizálunk egy gyerekeknek szánt mesét, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az milyen korban és társadalmi körülmények között született, ki jegyezte le vagy ki írta, kinek szánta, ki adta elő, milyen közönség előtt, és ki szerkesztette meg utólag – mondja Nagy M. Boldizsár szerkesztő, gyerekirodalom-kritikus. – A legtöbbször persze lehetetlenség felfejteni ezeket a részleteket, de sokat elárul a kultúránkról az, hogy a rendszer mely verziókat tartotta meg és adta ki újra és újra, bebetonozva azok normarendszerét, ami aztán meghatározta, milyen elvárásoknak kell megfelelnie egy nőnek és egy férfinak. Ebben a filmes birodalomnak is van felelőssége, hiszen mi más lenne a Disney, ha nem korunk mitológiájának és folklórjának egyik legnagyobb hatású alakítója?
Igen sokatmondó, hogyan ábrázolja a Disney a klasszikus hercegnőket – és ellenfeleiket, a gonosz mostohákat. A főhősnők szépek, a mostohák csúnyák: ilyen egyszerű ez, de nézzük meg egy kicsit közelebbről is. A hercegnők szépsége makulátlan, lélegzetelállító – ugyanakkor szinte ez az egyetlen karakteres tulajdonságuk. Gyakran virágok közt láthatjuk őket, ami előrevetíti: amint a szépség elvirágzik, egy nőre nem vár túl rózsás jövő. A gonosz mostohák visszataszító külsejűek. Vajon Hófehérke gonosz mostohája, aki a szépség megszállottja, és módjában áll alakot változtatni, miért éppen egy bibircsókos, ronda banya képében kínálja oda a lánynak a mérgezett almát? Azért, hogy a néző még jobban megértse: velejéig romlott. Ez az üzenet azonban fordítva is értelmezhető: aki (már) nem szép, az nem is értékes. Sőt, akár azt is kiolvashatjuk belőle, hogy a női erő felmutatásának csúf következményei lesznek.
Karakán hősnők
A feminizmus második hulláma után, a második korszakban már az erősebb, aktívabb hercegnőkarakterek feleltek meg a közízlésnek, ez vált eladhatóvá. A szépség és a szörnyeteg Belle-je (1991) a könyvek iránti rajongásával botránkoztatja meg a kisváros lakóit, és amikor apja a szörnyeteg fogságába esik, maga indul a kiszabadítására. Belle végül beleszeret fogvatartójába (Stockholm-szindróma?), annak ellenére, hogy az többször megfélemlíti őt, megidézve, hány és hány otthonban mindennapos a családon belüli erőszak.
– A kis hableány (1989) Arielje nem kevesebbre vágyik, mint egy földi férfi szerelmére, amiért képes elhagyni otthonát és feláldozni gyönyörű hangját – folytatja Nagy M. Boldizsár. – Ursula, a félig ember, félig polip tengeri boszorkány így figyelmezteti a lányt: „A férfinép mind utálja a blablát, / Ha sokat fecsegsz, uncsi leszel még. / A földi férfi csendes nőt kér, / Keze járjon, ne a szája, / Tudja jól, hogy nem kell sok beszéd. / Gondolkozz! Semmire se jók a szóvirágok, / Az úriember nem is él vele, / Viszont imádja a nőt, aki csendesen rajong, / És hallgatva is mindent megszerez!” Lehet, hogy Ursula a történet főgonosza, de ez a dalrészlet mai szemmel nézve is nagyon éles kritika a patriarchátusról.
Természetesen végül Ariel is révbe ér. A szépség és a szörnyetegben és A kis hableányban is megkapjuk a hőn áhított happy endet, de mire eljön ez a boldog vég, hol vannak már a mesék elején megismert önálló, kezdeményező nők? Mint szakértőnk rámutat, a történetek menet közben átfordulnak a megszokott narratívába, az élet megoldása mégiscsak egy hercegi megmentő lesz, a sorsfordító események hatása szinte csupán annyi, hogy a főhősnők élettere az apa kastélya helyett a herceg kastélyába tevődik át.
…és jött Elsa
Az ezredforduló után a Disney-filmekbe is beszivárgott a girl power, így a hercegnős filmek harmadik szakaszában a karakterek szintet léptek vagányságban. Tiana saját éttermet nyit (A hercegnő és a béka, 2009), Aranyhaj (Aranyhaj és a nagy gubanc, 2010) megszervezi szabadulását a toronyból, és felkutatja szüleit, Elsa (Jégvarázs, 2013) megtanulja uralni romboló természetfeletti képességét. Nagy M. Boldizsár annak idején attól tartott, ez a film nem lesz népszerű, hiszen nem dominál benne a szerelmi szál, a főhőst nem érdeklik a romantikus kapcsolatok, és a középpontban a nők közötti összefogás, valamint a korábbi Disney-filmekben ábrázolt nemi szerepek kiforgatása áll. Nagyon örül, hogy mégis hatalmas világsiker lett a Jégvarázsból, annak ellenére is, hogy látni lehet: a női szereplők továbbra is irreálisan karcsúak benne, támogatva a nyugati kultúrában dívó testideált, és a mese üzenetét meghazudtolva minden jégvarázsos kereskedelmi termék a lányokat célozza, jellemzően „lányos” formákban-színekben, megerősítve a nemi identitás határait.
Lehet-e Ariel fekete?
