Marie Kondo ötévesen kezdett vonzódni a tiszta, rendezett dolgokhoz, terekhez. Tizenöt éves korában már mindent elolvasott e tárgyban, ami a keze ügyébe került, kicsit később pedig megvilágosodott: nem azokra a tárgyakra kell koncentrálnia, amiket ki akar dobni, hanem azokra, amiket meg akar tartani. Ez lett tizenkilenc éves korában kifejlesztett, KonMari néven elhíresült selejtező módszerének alapja: vegyük kézbe minden egyes tárgyunkat, és ha úgy érezzük, örömöt okoz, tartsuk meg, ha viszont nem fűz hozzá érzelem, szabaduljunk meg tőle. A balerinaalkatú guru a rendszerezést is forradalmasította. Bevallom, az ő hatására én is kis téglalapba hajtogatom a felsőket, és állítva tárolom őket a fiókban: meglepően áttekinthető és megnyugtató a látvány.

A harmincnyolc éves szakember eddig kilenc könyvet publikált, amiket negyvennégy nyelvre lefordítva, világszerte több mint tizenhárom millió példányban adtak el. Első Netflix-sorozata hét díjjelölést kapott, 2015-ben pedig a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta.

Most pedig Kondo, aki családjával együtt időközben Japánból az Egyesült Államokba költözött, arról beszél, hogy bár rendetlen az otthona (mondjuk, feltételezem, hogy azt a rendetlenséget sokan megirigyelhetnénk), jelenleg az a legfontosabb a számára, hogy élvezze a gyerekeivel töltött időt. A mániákus tisztaság helyett az apró örömöket hangsúlyozza, mint például egy kényelmes pamutpizsamát vagy a teát, amit akár a kedvenc kicsorbult bögrénkből is megihatunk. Dörzsölt üzletasszony, aki csak novemberben megjelent legújabb könyvének és a webshopjának csinál reklámot, amelyen történetesen pamutpizsama, tea és különféle bögrék is kaphatók? Vagy őszinte influenszer, aki végre kimondja: nem kell tökéletesnek lenni?