Korábban is ismert volt, hogy az újszülöttek és a csecsemők számára meghatározó, kitüntetett szerepe van az emberi arcnak. Vizsgálatok igazolják, hogy a pici ott a bölcsőben fél percig figyeli az új arcot, utána viselkedést vált, sőt, ő lesz a kezdeményező, a „provokátor”.

Ez olyan jól érzékelhető, hogy például egy kísérletben egyetemista lányok – minden különösebb anyai tapasztalat nélkül – kilencven százalékban a legjobbkor nyomták meg a jelzőgombot, amikor észrevették, hogy a baba szemkontaktusa és viselkedése megváltozott.

Most, a Covid-járvány (remélhetőleg) lecsengő szakaszában a nagyobb gyerekeknél azt vesszük észre, hogy felnőtt egy „maszkos” korosztály. Reméljük, nem „nemzedék”. Észrevehetően másképp reagálnak a szembe­nézésre. 

A gyerekekkel való munkám során tapasztaltam, hogy nagyon jól el lehet különíteni azt, amikor a gyerek csak kezdetben nem néz rám. Kerüli a tekintetem. Viszont később a szemkontaktusa, annak váltási periódusai „beindulnak”. Korának megfelelően felélénkül – zavar nélkül szembenéz velem. Ez inkább a szociálisan óvatoskodó, nehezebben oldódó gyerekekre jellemző. 

Más a tekintetkerülési stratégiá­juk az iskolában vagy otthon bántalmazott gyerekeknek. És megint más szemmozgás-repertoárjuk van az autisztikus viselkedésűeknek. Nem véletlen, hogy a babakutatók ezzel a viselkedési mutatóval próbálják a lehető legkorábban diagnosztizálni az autisztikus vonásokat mutató gyerekeket. 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .