Ez olyan jól érzékelhető, hogy például egy kísérletben egyetemista lányok – minden különösebb anyai tapasztalat nélkül – kilencven százalékban a legjobbkor nyomták meg a jelzőgombot, amikor észrevették, hogy a baba szemkontaktusa és viselkedése megváltozott.
Most, a Covid-járvány (remélhetőleg) lecsengő szakaszában a nagyobb gyerekeknél azt vesszük észre, hogy felnőtt egy „maszkos” korosztály. Reméljük, nem „nemzedék”. Észrevehetően másképp reagálnak a szembenézésre.
A gyerekekkel való munkám során tapasztaltam, hogy nagyon jól el lehet különíteni azt, amikor a gyerek csak kezdetben nem néz rám. Kerüli a tekintetem. Viszont később a szemkontaktusa, annak váltási periódusai „beindulnak”. Korának megfelelően felélénkül – zavar nélkül szembenéz velem. Ez inkább a szociálisan óvatoskodó, nehezebben oldódó gyerekekre jellemző.
Más a tekintetkerülési stratégiájuk az iskolában vagy otthon bántalmazott gyerekeknek. És megint más szemmozgás-repertoárjuk van az autisztikus viselkedésűeknek. Nem véletlen, hogy a babakutatók ezzel a viselkedési mutatóval próbálják a lehető legkorábban diagnosztizálni az autisztikus vonásokat mutató gyerekeket.
