A hangulathoz nagyban hozzájárult, hogy hétágra sütött a nap, és január első hetében plusz 17 fokot mértünk a szabad ég alatt. Így a hangulatos utcácskákon korzózva vagy a várhegyről letekintve szinte tombolt a tavasz, és egészen különleges aurát vont a város köré. Ami nem kis hely: Ausztria második legnépesebb városa, komoly iparral. Graz technológiai központ is, itt van a legtöbb osztrák startupcég székhelye. A fekvése és a város által nyújtott lehetőségek miatt sokan – több mint 290 ezren – lakják, mégis magával ragadó a hangulata. Az Alpok és az Adria vidékének metszéspontjában emelkedik, és egyszerre érezni a hegyvidéki osztrák hatásokat, miközben a mediterrán életérzés – és sokszor a jó meleg idő is – egészen idáig nyújtózkodik. Egy szó, mint száz: a stájer főváros barátságos, kellemes hely, ahol egy csapásra megnyugszik a mégoly zaklatott idegrendszer is.
Graz belvárosán is érződik a kettősség. Az osztrákos–németes rendezettség és tisztaság áthatja a várost, miközben a teraszok, az utcácskák egy kicsit az olasz életörömöt is becsempészik a képbe. A várost a Mura szeli ketté, ami itt még inkább egy zubogó hegyi folyóra emlékeztet. A központot pedig szinte bárhonnan megtaláljuk, hiszen ott magasodik a Schlossberg, a várhegy. Tavasszal és nyáron smaragdszín, 473 méteres, gellérthegynyi kiemelkedés, amely uralja a városképet. Nem véletlenül, hiszen a tetején ott trónol a helyi jelkép, az óratorony. Hogy ide feljussunk, arra több lehetőségünk is van. Fittebbek nekivághatnak a festői lépcsősornak, amelyet annak idején hadifoglyok vájtak a hegyoldalba. De be is sétálhatunk a hegy gyomrába – ami sokáig óvóhelyként szolgált a helyieknek háborús időkben –, és felliftezhetünk az óratoronyig. A lifttől indul az 1968-ban megépített barlangvasút, amely a gyerekeket viszi körbe a két kilométernyi hosszú mesevilágban.
A hegy belsejében hatalmas rendezvénytermet is kialakítottak, de átjárót is, amely egyik utcáról vezet át a Schlossberg másik oldalára.
De használhatjuk a feljutásra Európa legmeredekebb – és legpirosabb – hegyi siklóját; ez is pikkpakk felvisz a tetőre. Le- és feljutásról nem írtunk még Nők Lapjá-s cikkben ilyen sokat – és még nincs vége! Ugyanis lefelé kanyargós csúszdán is lecsúszhat gyerek, és gyereklelkű felnőtt is akár.
Felcserélt mutatók
A Schlossberg tetejéről aztán megcsodálhatjuk a körkörös panorámát. A Grazi-medence szélét az Alpok csúcsai vigyázzák, a város pedig hosszan terül el alant. Ezer éve állt itt vár, de a napóleoni háborúk után, 1809-ben lebontották. (A „gradec” egyébként a szláv nyelveken „váracskát” jelent – innen aztán a város neve.) A helyiek azonban szerették volna megtartani az óratornyot, gyűjtést kezdeményeztek, és végül megmenekítették a pusztulástól. Az óratornyot elnézve az embernek lesz egy furcsa érzése. Nem véletlenül: annak idején a számlapon egyetlen hosszú mutató volt, amely az órákat jelezte. A perceket számláló kismutató később került fel, így a két mutató tulajdonképpen fel van cserélve. Az 1560-ban végleges formáját elnyert tornyon három címert láthatunk – stájer párduc, egyfejű és kétfejű sas –, és háromféle harang szokott megkondulni. Graz legrégebbi, 1382-ben öntött harangja minden órakor megszólal. A tűzharang szerencsére ritkán jelez már. A lélekharang csak kivégzésekkor vagy kijárási tilalom alatt kondult meg, ma viszont negyedóránként figyelmeztet, hogy eltelt tizenöt perc. Sietnünk viszont nem érdemes. A pihenésre számos lehetőség nyílik: a panorámát a sörkertből is élvezhetjük, de a legideálisabb erre talán a Starcke Haus, ahol borozni, kávézni és ebédelni is lehet: ennek a helynek a teraszai szinte a Schlossberg oldalához vannak tapasztva, és káprázatos róluk a kilátás. A torony alatt egy mellvéden kőkutya őrzi a hegyet, és ennek magyar vonatkozása is van. A legenda szerint Mátyás király erősen érdeklődött Kunigunda hercegnő iránt, és amikor az epedő szívű királyunk szerette volna elrabolni, a kutyaugatás mentette meg a császár leányát. Télen még nem volt annyira izgalmas, de tavasztól érdemes bejárni a teraszos elrendezésű Herberstein-kertet: lugasok, fák, egzotikus növények díszítik Graz legszebb parkját.
Mesterséges sziget és idegen űrhajó
A Mura sokáig ipari és lakossági szennyvíztől bűzlött, mígnem aztán környezetvédelmi ráhatásra újra kitisztult. Aztán jött a Graz szempontjából nagyon fontos 2003-as év: ekkor lett Európa kulturális fővárosa, és ez elég nagy nyomokat hagyott a városon. Míg a több száz éves épületek kedélyes, békebeli hangulatot adnak Graznak, a kulturális főváros építményei hipermodernek. Ilyen a mesterséges sziget is a Mura közepén. Ami tulajdonképpen nem is sziget, hanem egy horgonyokkal és két fémhíddal a parthoz erősített hajó. Egy New York-i építész, Vito Acconci tervezte a negyvenhét méteres, hálós acélszerkezetből és üvegből álló építményt, amelynek ívelt és csavart formája kagylóhoz hasonlít. A szigeten van egy kis nyitott amfiteátrum, egy művészeti ajándékbolt és egy kávézó is. Utóbbiban remek sütik kaphatók, és miközben az ember elücsörög, a Mura gyors sodrásától olyan érzése lesz, mintha a sziget maga haladna a vízen, akár egy motorcsónak. Esténként kék fények gyúlnak rajta, és ettől olyan lesz az egész, mint egy dimenziókapu egy tudományos-fantasztikus filmben. A sziget sorsa hasonlít az óratoronyéra: úgy volt, hogy a kulturális évad végén elbontják a Muráról, de a graziak annyira megkedvelték, hogy végül maradt a helyén. Ha már a szigeten vagyunk, okvetlenül menjünk el vécére: a mosdó belsejét ugyanis hajlított tükörlapok sokasága borítja, és benyitva azonnal olyan érzésünk lesz, mintha elraboltak volna az idegenek.
A barátságos idegenek űrhajója pedig ott áll, átellenben a szigettel. Ez is 2003-ban „szállt le” a Mura partjára. Ez pedig a Kunsthaus Graz, amely időszaki kiállításokon mutat be kortárs műalkotásokat a hatvanas évektől napjainkig. A Kunsthaus egy 1848 óta itt álló épület, a Vasház alapjaira épült, de úgy néz ki, mint valami hatalmas buborék, amelynek burkolata szivárványkék akrilpanelekből készült. A buborékból észak felé meredő „tüskék” állnak ki – ezeken jut be a természetes fény. (Egy „tüske” azért az óratorony felé mutat.) Az angol építészek által tervezett furcsa és zavarba ejtő objektum éjszaka még rátesz egy lapáttal: a külseje óriásképernyővé változik, és animációkat vagy filmeket is képes lejátszani. Mindenesetre felettébb izgalmas, ahogy a Mura két partja között két világ integet egymásnak: a szupermodern és a császári-királyi idők Graza.
Amit ne hagyjunk ki…
Az Eggenberg-kastély
A belváros szélén áll az Eggenberg-kastély, amelyet építésekor olyan harmonikusra igyekeztek tervezni, akár az univerzum. A 17. századi palota és annak csodás parkja
a bolygók, a csillagászat és az idő múlásának szimbólumait hordozza. Múzeuma is van: kőtár, érmegyűjtemény és román kori műalkotások találhatók benne.
A Fegyvertár
Nem csak a középkor szerelmeseinek esik le az álla a fegyvertárban. A lovagi páncélok gyűjteménye azokat is lenyűgözi, akiket a hadászat nem annyira hoz lázba. Harminckétezer tárgy négy emeleten szétszórva – félnapos programnak sem utolsó.
A Harangjáték
A harangjátékot (Glockenspiel) a Harangjáték téren találjuk. Tizenegy, tizenöt és tizennyolc órakor egy épület homlokzata megelevenedik, és egy fiú- és lányalak kezd pörgős táncba, stájer viseletben, mindeközben pedig a huszonnégy harang három különböző dallamot játszik. A második világháború alatt nem működött, mert a harangokat beolvasztották, 1956-tól látható újra. A téren remek borozók és éttermek találhatók!
A Burg és a dupla csigalépcső
A grazi Burg a tartományi kormányzat székhelye, a gótika, a reneszánsz és a biedermeier stílusjegyeit hordozza magán. A legnagyobb látványossága egy dupla csigalépcső, amely minden emeleten egyesül, majd újra különválik. Turistáknak ingyenes a belépés.
