Kivel ne fordult volna elő, hogy kicsit megszédült, akár gyerekként körhintázás közben, akár felnőttként egy hullámvasúton? Ilyenkor a gyors mozgások miatt érhetik a belső fül egyensúlyérző receptorait­ olyan ingerek, amelyek természetes módon vezetnek a kellemetlen, ám gyorsan múló érzethez. Viszont ilyen előzmények nélkül, önmagában az, hogy szédülünk, nem hordoz elegendő információt, pusztán ennyiből, vizsgálat nélkül az orvosok sem mondhatják meg a panasz kiváltó okát.

– A szédülés nagyon speciális tünet, okának pontos feltárása sok időt és türelmet igényel a pácienstől és az orvostól egyaránt. Fontos például­ tudni, hogy spontán jelentkezik-e, vagy valamilyen tényező – ilyen lehet a fejmozgás – hatására, rohamszerű-e, mennyire gyakori és mennyi ideig tart, forgó jellegű-e, vagy inkább billegő, ájulásszerű érzéssel, ködszerű rosszulléttel jár-e, társulnak-e hozzá egyéb tünetek. Lehet a szédülésnek kísérője a szemtekerezgés, amit a beteg nem vesz észre, viszont a hozzátartozó érzékelheti, nekünk pedig segítséget jelent, ha videót készít róla telefonnal. Ilyenkor a páciens csak azt érzi, hogy mozog vagy ugrál a látótere. A videó főképp akkor hasznos, ha a szédülés a beteg otthonában jelentkezik, a vizsgálat idejére pedig megszűnhet, így mi már nem látjuk az azt kísérő szemtekerezgést – mondja dr. Harmat Kinga fül-orr-gégész szakorvos, egyetemi tanársegéd.

Elszabadult kristályok

A leggyakoribb szédülést kiváltó betegség a BPPV, amit jóindulatú visszatérő helyzeti szédülésként is emlegetnek. Akkor kell rá gondolni, ha
a panasz ágyban átforduláskor – megesik, hogy az érintettek erre ébrednek –, felkeléskor, felfelé vagy lefelé nézéskor, a fej hirtelen oldalra fordításakor jelentkezik. Hátterében az áll, hogy az egyensúlyszervben elhelyezkedő apró kristályok leválnak a helyükről. Maga a szédülés akkor alakul ki, amikor ezek egy-egy fejpozíció-változásnál szabadon mozognak, majd gyorsan meg is szűnik, amint a mozgás abbamarad.

– Általában nem tudjuk, hogy a kristályok leválását mi okozza, de fejtraumát követően, illetve bizonyos állapotoknál gyakrabban történik ez meg. Ilyen például a D-vitamin-hiány, a csontritkulás, a migrén és a fizikai inaktivitás. Tudjuk azt is, hogy a probléma az életkor előrehaladtával egyértel­műen gyakoribb, és többször érinti a nőket. Szintén ismert, hogy akinél egyszer már elfordult ez a típusú szédülés, annak élete során közel ötvenszázalékos eséllyel újra jelentkezik – emeli ki szakértőnk.

Gyógyító manőverek

A BPPV diagnózisát a rendelőkben úgy állítják fel, hogy a beteggel úgynevezett pozicionális manővereket (speciális fejmozdulatokat) végeztetnek, és megnézik, azok miképp provokálják a szédülést és a hozzá gyakran kapcsolódó szemtekerezgést. Vannak kérdőíves módszerek, amelyekkel távdiagnózisra is mód nyílhat, de mivel a BPPV-nek egyre több altípusát fedezik fel, sok esetben csak a helyszíni vizsgálat és a nagyon precízen végzett fejmozdulatok adnak biztos választ a probléma okára. E szédüléstípusnál magát a terápiát is speciális manőverek jelentik, azok segítenek visszahelyezni a helyükre a szabadon mozgó kristályokat. Ezeket a mozdulatsorokat a panasz teljes megszűnéséig naponta kell végezniük a betegeknek. Mivel a BPPV gyakrabban tér vissza D-vitamin-hiány esetén, a fejgyakorlatok mellett fontos a vitamin pótlása is. A mielőbbi terápia kulcskérdés, mert ugyan ez a szédüléstípus jóindulatú, de az életminőséget rontja, növeli a balesetek rizikóját. Ráadásul társulhat hozzá olyan szorongás is, ami a panasz megszűnte után is sokáig megmaradhat. Emellett az érintettek a szédüléstől tartva mereven tartják a fejüket, és nem szívesen végeznek fejmozdulatokat, ami nyaki problémákhoz vezethet.

Észrevétlen vírusok

Bár a BPPV-nél jóval ritkábban, de szintén gyakran okoz szédülést a neu­ronitis vestibularis nevű betegség. Ez az egyensúlyszerv egyoldali, hirtelen jelentkező funkciózavara, hátterében jellemzően olyan vírusfertőzések állnak, amelyek egyéb tünetet nem feltétlenül okoznak.
– Ugyan megesik, hogy a szédülést felső légúti panasz előzi meg, de ez nem törvényszerű. Ez esetben az egyensúlyszerv hirtelen kiesése pár órán belül okoz olyan forgó jellegű, elhúzódó szédülést, amit intenzív tünetek – hányás és fokozott verejtékezés – kísérnek. A betegek itt sem tolerálják a fejmozgatást, de az nem provokálja, csak fokozza az amúgy folyamatos szédülést. Az érintettek nagyon rossz általános állapotban vannak, jellem­zően csak feküdni tudnak, a hányinger már a legkisebb fejmozgatástól fokozódik náluk. A panaszok pár napon belül maguktól is javulnak, de az egyensúly teljes visszaállásáig hetek vagy akár hónapok is eltelhetnek. Súlyos esetben a betegség kezdetén szteroidinjekció támogathatja az egyensúlyfunkció visszatérését. Emellett fontos, hogy a betegek a teljes gyógyulásig kerüljék a balesetveszélyes helyeket, illetve napi rendszerességgel végezzenek egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat. Ha ezt elmulasztják, az egyensúlyzavar hosszabb távon is megmarad – emeli ki dr. Harmat Kinga.

Több mint feszülés

Vannak egyéb fül-orr-gégészeti kórképek is, amelyek okozhatnak szédülést, de az előbbieknél jóval ritkábbak. Ilyen például a Ménière-betegség, amelynél az egyensúlyszerv folyadékterében jön létre időközönként nyomásfokozódás, a forgó szédüléssel és egyéb tünetekkel járó rohamokat ez váltja ki. Ezek legalább húsz percig, de esetenként fél napig is eltartanak.

– Itt a forgó szédüléshez egyoldali füldugulás, halláscsökkenés, illetve mély hangú fülzúgás társul. Ezek mellett fokozott verejtékezés, hányinger és hányás is jellemző. Nem tudjuk, hogy a háttérben álló folyadékháztartás-zavart mi váltja ki, számos teória létezik. A betegség olyan gyógyszerrel kezelhető, amely kihat a belső fül keringésére, a folyadékháztartásra. Ez önmagában nem mindig elég, megesik, hogy további lépésekre is szükség van. Elsőként életmódbeli tanácsok adhatók – segíthet például a sószegény diéta és a koffeintartalmú italok kerülése –, de szóba kerülhetnek a vízhajtók is – mondja szakértőnk.
Ha ez nem elég, akkor a középfülbe adott injekciók következhetnek, amelyek az egyensúlyszerv működését részlegesen blokkolják, ezáltal szüntetik meg a visszatérő szédüléses rohamokat. Műtétre csak extrém ritkán van szükség, amikor ez a megoldás ismételve sem hoz kellő eredményt.

Komoly nyomozás

Bár a szédülés hátterében gyakran fül-orr-gégészeti okok állnak, kiválthatja más szervrendszer betegsége is. Van például migrénhez társuló, rohamokban jelentkező szédülés (az úgynevezett vesztibuláris migrén), amelynél a szédülés időben nem feltétlenül jár együtt a fejfájással. Emiatt gyakran nem is gondolnak rá, mégis a migrén terápiája szüntetheti meg a szédüléses rohamokat. Kiválthatnak szédülést szemészeti betegségek, látászavarok is. Állhatnak a háttérben belgyógyászati, szív- és érrendszeri betegségek, például magas vérnyomás, de kezdődhet szédüléssel pánikroham és egyéb pszichés zavar is. Ilyenkor szintén az alapbetegség kezelése szüntetheti meg a panaszt. Igaz ez a neurológiai okokra visszavezethető szédülésekre is, amelyeknek hátterében pél­dául szklerózis multiplex vagy stroke állhat. Mivel utóbbi életveszélyes állapot, a sürgősségi ellátásban elsőként ezt kell kizárni a szédüléssel érkező betegeknél.

Kiemelt kép: Getty Images