Eleve érdemes meglátogatni az új múzeumot a Városligetben, mert maga az épület is meghökkentően modern és izgalmas stílusú: hatalmas ívet alkot, amelynek zölddel borított tetején sétálni-pihenni, nézelődni lehet. A belsejében állandó és időszaki kiállítások mellett ideiglenes, kisebb tárlatok, úgynevezett pop-up kiállítások nyílnak. A mostani például nem más, mint egy hatalmas videófal, amelynek egyik felén bekötött fejű nőket látunk a világ minden tájáról, a másik oldalán pedig példákat a muszlim, a zsidó és a magyar paraszti kultúra kendőviselési szokásaiból.
– Valamennyi kép a Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéből származik. Százötven éves az intézmény – azóta érkeznek felvételek különböző expedíciókból, magyarországi fotóműtermekből vagy olyan terepmunkákról, amelyek során a néprajzkutatók fényképeztek – tudjuk meg a kiállítás kurátorától, dr. Szarvas Zsuzsa főmuzeológustól.
„A kendő eltakaró, védelmező funkciója mellett az évszázadok során a nők identitásának, társadalmi helyzetének, jogainak egyfajta szimbólumává vált – írja a kiállítás ismertetője. – Egy ruhadarab, amelynek viselése lehet a közösséghez való tartozás önként vállalt elfogadása vagy hangsúlyozása, de lehet kötelezően előírt szabály is. A zsidó hagyományban a talmudi előírásból az olvasható ki, hogy a szép, hosszú női haj egyfajta meztelenséget jelent, felkeltheti a férfiak érdeklődését, ezért a férjezett nő haját férjén kívül más nem láthatja. A női fejviselet jelző/jelölő funkciója a Kárpát-medencében a paraszti kultúrában is nagyon erős. Mutatja viselője életkorát, társadalmi státuszát, etnikai hovatartozását. A párta, a fejkendő vagy a főkötő mind külön jelrendszert alkot, és fontos információkat közöl viselőjéről. A muszlim vallásúak számára a Korán nem tartalmaz részletes előírásokat a ruházatot illetően, de mindkét nemnél előírja a meztelenség elfedését. A női kendő- vagy fátyolhasználat eredete az iszlám előtti időkre nyúlik vissza, és kulturálisan meghatározott: függ a textil jellegétől, a területenként változó öltözködési stílustól.”
– Egy személyes élmény hozta a felszínre – mondja dr. Szarvas Zsuzsa, amikor a kiállítás ötletéről kérdeztük. – Iránban járva testközelből tapasztaltam meg, milyen az, amikor a nőnek – turistaként is – folyamatosan kendőt kell viselnie a fején. Másrészt pedig akkor történt az a sajnálatos esemény, amikor egy kurd nőt az erkölcsrendészet letartóztatott, és aztán meg is halt azért, mert nem megfelelő módon viselte a kendőt. Utána kezdődött Iránban a tüntetéssorozat és az azt követő letartóztatáshullám, amelyek azóta is tartanak. A személyes élmény összekapcsolódott egy máshonnan közelítő igénnyel: a Néprajzi Múzeumnak társadalmi múzeumként feladata az is, hogy a világban zajló politikai, kulturális, aktuális eseményekre a saját eszközeivel reagáljon.
Közelebb
A Bekötik a fejét az első a pop-up kiállítások sorában. – A hosszabb sorozat neve Blutusz – mondja dr. Berényi Marianna, a múzeum kommunikációs főosztályvezetője. – A „blutusz” a bluetooth fonetikus leirata. A bluetooth technológia pedig a mobiltelefonjainkban található. Ezt használva közelebb kell mennünk ahhoz, akivel-amivel kapcsolódni szeretnénk. Ezeken a kiállításokon ugyanez történik: közelebb megyünk a kortárs világ problémáihoz – és egymáshoz.
A kiállítás alkalmával videók is készülnek – ezeket a nőklapja.hu-n is megnézhetik olvasóink. – Egyikükben egy kemoterápián átesett hölgy mesél arról, hogy amikor kihullott a haja, milyen fejfedőket viselt – tájékoztat Berényi Marianna.
– Illetve egy olyan asszony is nyilatkozott nekünk, aki a cigányság változó szokásairól beszél saját példáján keresztül. Ő ragaszkodik a kendőviseléshez, és megvan a véleménye azokról, akik nem – ezt mondja el nekünk. Készül még egy videó, és ha ezzel is megvagyunk, elindítunk a Facebookon egy közösségi csoportot, megkérjük az embereket, hogy meséljenek a saját kendőviselési szokásaikról, történeteikről.
Foglalkozások a múzeumban
A múzeumban foglalkozásokat is tartanak a kendőviseléssel kapcsolatban. Az eltérő kultúrákban élő nők szokásainak, öltözködésének megismerése során különböző nézőpontokból vizsgálják meg az egyes viselkedési és öltözködési formákat. Alkotás közben (dalszöveg írása, mozgókép szerkesztése, kendő, fejdísz, fejfedő tervezése) lehet kapcsolódni a kiállított anyagokhoz. Az időpontokról a múzeum honlapján lehet tájékozódni.
Nyitókép: Hatvanas éveiben járó asszony hétköznapi ruhában (2001); Inaktelke, Kolozs (Cluj) megye; Románia; Winter Erzsébet felvétele
