Magyar, illetve magyar származású Amerika megannyi hőse, gigásza: a szabadulóművész Houdini, a Drakulát alakító Lugosi Béla, az atomfizika úttörői, Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő, a számítógép alapelveinek lefektetője, Neumann János, a színészóriások, Paul Newman és Tony Curtis, akiket a mai napig tisztelnek, becsülnek, számontartanak. Mégis egyetlen hazánk szülötte volt, akinek a neve a mai napig változatlan ragyogással cseng, aki egy műfaj létrehozója, megteremtője, legfényesebb csillaga. Ő Gábor Sári, azaz Gábor Zsazsa, az első és a zsenialitás szintjén megtestesült „celeb”.
Látszólag végtelenül szimpla dolog ez, a kunszt csupán annyi, hogy mindig a figyelem közepében álljon, hogy híres legyen, hogy mindenki róla beszéljen, hogy a nők irigyeljék, a férfiak pedig mind – legalábbis képzeletben – meg akarják hódítani. A műfaj azóta egyre hígul, bóvlivá válik, gesztusaiban celeb akar lenni
a fodrász, a manöken, a kétmondatos szerepet elhebegő színésznő, de igazi celeb káprázatos szépsége mellett figyelemfelhívásban, ragyogásában, különcségében, viselkedésében, kalapjaiban, nyilatkozataiban, őszinteségében csakis Zsazsa volt és maradt.
1917. február 6-án született Budapesten, egy jómódú belvárosi vallásos zsidó családban. Két nővérével együtt valósággal tejben-vajban fürösztötték őket, iskolaéveik egy részét Svájc legelőkelőbb intézeté-ben végezték. Zsazsa olyan káprázatos szépséggé vált, hogy tizenhat éves korában édesapja benevezte egy Magyarország Szépe versenyre, és ott botrányos körülmények között a második helyen végzett – ám három évvel később már ő viselhette a Miss Hungary címet. Eközben Bécsben felfigyelt rá Richard Tauber, a világhírű tenorista – Lehár Ferenc legjobb barátja –, és rábeszélte, hogy lépjen színi pályára. Megismerkedett a budapesti török nagykövetség sajtóattaséjával, Burhan Belgével, szerelem lobbant, házasság köttetett közöttük, így Zsazsa egy ideig Törökországba költözött, és jól érezte magát a felső körökben forogva. A házasság tönkrement, de egy megváltozott Gábor Zsazsa tért vissza… csupán rövid időre, mert jött a nácizmus, és bár Hitlerre állítólag olyan hatással volt, hogy a Führer különleges elbírálást ígért neki, ő inkább hajóra szállt, és elment Amerikába. Sokat nem kellett meghúzódnia a szürkeségben, extravagáns lényével hamar felhívta magára a sajtó és a közvélemény figyelmét. Ezt növelte, hogy feleségül ment Conrad Hiltonhoz, a szállodalánc dúsgazdag tulajdonosához, ám ez a frigy sem volt hosszú életű.
Az érdeklődés iránta azonban egyre fokozódott, amiről ő busásan gondoskodott is. Több tucat filmben vállalt szerepet – köztük az immár klasszikus Moulin Rouge-ban –, és sosem riadt vissza holmi botránytól, az adócsalástól kezdve egy rendőr felpofozásán át egyre sűrűsödő házasságai és válásai soráig, nem is beszélve aranyköpéseiről, amelyek a mai napig közszájon forognak. A következők mind tőle származnak: „Egy gazdag férfi sosem lehet ronda.” „Elválni valakitől, csak mert nem szereted, legalább olyan butaság, mint megházasodni, csak mert szereted.” „Jó vagyok a háztartásban. Ha elhagyok egy férfit, megtartom a házát.” „Hogy hány férjet fogyasztottam el? Csak a sajátjaimra gondol?” „Mindenkit »kedvesemnek« szólítok, mert nem emlékszem a nevükre.” Volt szeretője Kemal Atatürknek, Richard Nixonnak és Ronald Reagannek. Házasságai és válásai lassan fontosabbak lettek rajongóinak, mint saját magának. Férjei között volt bankár, producer, ügyvéd, olajmágnás, valamint a Barbie baba tervezője, de ritkábban fordult elő vasesztergályos vagy suszter… Kilencszer ment férjhez, és hét ízben vált el. Egy neves pszichológus szerint szerelmi kudarcainak az lehetett az első számú oka, hogy annak idején olyan erős volt a kapocs az édesapja és közte, hogy ezt kereste tudat alatt minden férfiban, ám nyilván senki mástól nem kaphatta meg olyan tökéletes elfogadással.
Hát ez volt Zsazsa, aki ugyanakkor szívesen vett részt minden jótékonysági akcióban, bőkezű volt, de a nevét sokszor elhallgatva adakozott. És közben nyugodni nem tudva folyton ténykedett; revükben, show-műsorokban, vagy épp rangos márkák reklámozójaként. Ha jókedve volt, elbűvölt mindenkit, ha nem, akkor roppant látványosan és frappánsan unatkozott, amit szintén imádott a közönsége.
Egyetlen baj volt csupán, hogy az idő is viharos sebességgel múlott. Alighanem óriási szerencséje, hogy találkozott a nála huszonhat évvel fiatalabb Frédéric von Anhalt herceggel, akivel 1986-ban házasságot kötöttek. Innentől hivatalos megszólítása Anhalt és Szászország hercegnéje lett, még akkor is, ha Frédéric a címet a pletykák szerint jó pénzért vásárolta. De nem is ez a lényeg, hanem hogy volt egy derék úr, aki gondoskodott róla a végkifejletnél. Mert a bajok csőstől jöttek. 2002. november 27-én Los Angelesben elszenvedője volt egy autóbalesetnek, melynek következtében részben lebénult és kerekesszékbe kényszerült. Nem viselte jól kiszolgáltatott helyzetét, 2004-ben öngyilkosságot kísérelt meg, nagy mennyiségű altatót vett be, de férje megmentette. Több agyvérzést túlélt, majd kilencvenhárom évesen Bel Air-i otthonában tévézés közben kiesett az ágyából, csípőprotézist kapott. Egy évvel később egy fertőzés miatt amputálták a jobb lábát, csak így lehetett megmenteni az életét, de újra és újra kritikus állapotba került.
2016-ban arról szóltak a hírek, hogy férje magyarországi utazást szervez Zsazsa századik születésnapjára. December 18-án hunyt el, kilencvenkilenc éves korában, halálát hirtelen szívmegállás okozta. Képzelem, mekkora ribillió lehet azóta a mennyek országában!
(Fotó: Getty Images)
