A  jó alvás hatalmas kincs, segíti az egészség megőrzését fizikai és mentális értelemben egyaránt. 

A túl sok alvás viszont intő jel, normálisnak csak akkor mondható, ha átmeneti, az oka pedig érthető. Ilyen lehet az, ha az adott időszak előtt túl keveset aludtunk, és csak a lemaradást hozzuk be. Betegségből való felépülés esetén szintén normális lehet, hogy a szokásosnál többet alszunk. A folyamatos túlalvás – ez a legtöbb definíció szerint kilenc óránál hosszabb időt jelent – azonban alvászavarra, mentális­ zavarra vagy más egészségügyi problémára utalhat. Külön gond, hogy a túl­alvás önmagában is hordoz rizikót, rontja például a kognitív képességeket és az immunrendszer működését, kedvez a szervezet gyulladásos folyamatai­nak, a szív- és érrendszeri problémáknak, az elhízásnak, a cukorbetegségnek és a mentális zavaroknak, számos krónikus betegségnek. Ezek részben abból is eredhetnek, hogy aki túl sok időt tölt ágyban, az keveset mozog. Egy vizsgálat szerint az este kilenc óra előtti lefekvés és a reggel tíz óra utáni felkelés időseknél összefügg az elbutulás és az Alzheimer-kór fokozott kockázatával, a gyorsabb szellemi hanyatlással. Ugyanezt kimutatták a túl kevés alvásnál és az alvásmegvonásnál is – viszont ez kevésbé meglepő.

– A túlzott mennyiségű alvás hatásait nehéz felmérni, elsősorban azért, mert az ilyen jellegű kutatások jelentős része kérdőíves módszerekkel készül. Mivel ilyenkor nem tudjuk megmondani, hogy az ágyban töltött sok idő valóban alvást jelent-e, vagy csak forgolódást és felszínes pihenést, az ilyen felmérések nem adnak olyan pontos eredményt, mint az alváslaborban végzett vizsgálatok. Utóbbiak megbízhatóbbak, de nem lehet egyszerre sok emberen végezni őket, pláne nem hosszabb távon. Ettől függetlenül tudjuk, hogy az ideális alvási idő nyolc óra körüli, nagy átlagban pedig a hét és kilenc óra közötti időtartam mondható megfelelőnek – mondja dr. Vida Zsuzsanna PhD neurológus, szomnológus főorvos.

Ezt viszont csak statisztikailag szabad értelmezni, mivel az alvásigény egyénenként változik, genetikailag is meghatározott, így kivételek mindig lehetnek. Emiatt intő jelnek azt kell tekinteni, ha valaki saját magához képest kezd el túl sokat aludni. Például aki világéletében beérte hét órával, de később a kilencet is kevésnek érzi, annak el kell gondolkodnia ennek okán. 

Keresni az okokat

A túlzott alvásigény hátterében mindig áll valamilyen ok, amit fontos feltárni, és ha kell, kezelni. Ezek közül az egyik legfontosabb, amikor az alvásminőség rossz, a hosszú alvási idővel pedig a lemaradásokat próbálja behozni a szervezet – jellemzően sikertelenül.

– Ilyen okok lehetnek az alvászavarok, beleértve a légzéskimaradással együtt járó alvási apnoét. Az ilyen jellegű problémákra az alvást monitorozó okosórák is felhívhatják a figyelmet. Állhat az aluszékonyság hátterében nyugtalan láb szindróma is, ennél az érintettek éjszaka akaratlan lábmozgásokat végeznek, ami rontja az alvás minőségét, okozhat észrevétlen mikroébredéseket. Vezethetnek túlzott alvásigényhez pszichiátriai betegségek, például depresszió és szorongás, szív- és érrendszeri betegségek, pajzsmirigy-alulműködés és cukorbetegség is, de negnövelheti az alvásigényt az elhízottság is – mondja szakértőnk.

A helyzetet bonyolítja, hogy a túlzott aluszékonyság és az általa okozott tünetek gyakran összefüggnek, egymást erősítik. Erre az egyik legjobb példa, hogy hormonháztartási zavarok is kihathatnak az alvás minőségére, és így okozhatnak aluszékonyságot. Ehhez jön, hogy sok hormon napszaki ingadozása viszont alvásstádiumokhoz kötött, így ha az alvásszerkezet nem megfelelő, akkor a hormonok napi ritmusa sem lesz az. Emiatt lehet szükség endo-
krinológiai kivizsgálásra is. A lényeg, hogy az alvászavaroknál mindig azt az okot kezeljék, amely a hátterében áll. Ez alól csak az úgynevezett idiopátiás hiperszomnia a kivétel, amiről akkor beszélünk, ha az aluszékonyság fokozott, de nem találnak mögötte semmilyen okot. Ilyenkor az érintettek akár 17-18 órát is alhatnak, ennek ellenére nem ébrednek kipihenten, és állandóan álmosak. Ennek diagnózisa hosszas kivizsgálás után állítható fel, a kezelés pedig gyógyszerrel történhet.

Figyelni a részletekre

Legyen szó akármilyen okból történő túlalvásról, hasznos az általános alváshigiéniás tanácsok betartása is. Például célszerű mindennap ugyanabban az időben lefeküdni és felkelni, így elkerülni az alvási adósságot.

– Napközben fontos a testmozgás és a napfény is, ezek elengedhetetlenek az éber állapot kialakulásához. A délutáni szunyókálás alapvetően nem probléma, de a hosszára figyelni kell. Nem jó húsz percnél több időt szánni rá, mert az alvásnak meghatározott szerkezete van. Az egyes stádiumok sorrendben követik egymást, egy teljes alvásciklus pedig 90–120 perces – emeli ki dr. Vida Zsuzsanna. – Ha ez szabályosan lezajlik, az megzavarhatja az éjszakai alvást és azzal együtt a bioritmust, míg a maximum húszperces nappali szunyókálás nem.

Gondolni mindenre

Az aluszékonyságnak oka lehet a nem megfelelő gyógyszerhasználat és az alkoholfogyasztás is. Az alkohol csökkenti a mély alvás mennyiségét, amikor ugyanis kiürül a szervezetből, az ember felébred. A gyógyszerek közül elsősorban az altatók nem megfelelő használata okozhat aluszékonyságot. Az ilyen készítményeket mindig elővigyázatosan kell alkalmazni, mert túl azon, hogy kábaságot eredményezhetnek, súlyosbíthatják magát az alvászavart is. Szedésük csak szükségmegoldás lehet, rövid távon, a cél mindig az alvásprobléma okának kiderítése és annak kezelése.

(Fotó: Getty Images)