Hatalmas elhatározásokkal futok neki a márciusnak, rögtön az első héten beleszippantok a levegőbe, kijelentem, hogy én bizony érzem, hogy itt a tavasz (senki ne szóljon, ha jövő héten még hó várható), aztán már listázom is, mit fogok idén megvalósítani.

Kezdjük ott, hogy letakarítom a teraszt, kiteszem az ősszel eltett muskátlikat, meg az egyetlen leandert, ami túlélte a telet (rágalom, hogy abba pusztultak bele, hogy nem locsoltam őket).

Terveim szerint aztán elültetem a rengeteg hagymácskát, amit tavaly, és azelőtt, meg azelőtt nem dugtam a földbe. De majd most! A virághagymák úgy teremnek nálunk, hogy megvesszük a friss tulipánt, nárciszt, aztán amikor elvirágoznak, bedobjuk a hagymákat egy nagy cserépbe azzal a szándékkal, hogy majd jövőre elültetjük. Még nem jött el a „jövőre”, tehát sokszorozódnak, várva arra, hogy egyszer végre földbe kerüljenek. Remélem, elég türelmesek…

Ezután következik a kerti bútorok lemosása, majd amikor minden ragyog, utána a szekrényeket is kitakarítom, szanálok egy nagyot, és egy festés is jól jönne, igen, talán azt is megszervezem.

Amikor a kollégák lelkesen sorolták, milyen tennivalókat fognak teljesíteni a tavaszi bakancslistájukról, mélyen hallgattam. 

Már javában tart a március, és még nem ültettem el semmit, a muskátlik elbújva, a leander is alszik még… Jó, most már tényleg nekiállok. Csak elteszem a karácsonyi díszeket a teraszról.