A „gázlángozás” lett a tavalyi év szava az Egyesült Államok legnagyobb – és nem mellesleg legmegbízhatóbbnak ítélt – szótár- és referenciakönyv-kiadójánál, a Merriam-Websternél, természetesen nem magyar, hanem angol nyelven, így: gaslighting. A szó esetében az online kereséseknél a cég 1740 százalékos növekedést tapasztalt az előző évhez képest. Noha a kifejezés már egy ideje használatban van, a tavalyi év hozta el az áttörést, amikor egyszerre nagyon sokan lettek rá kíváncsiak, hogy mit is jelent valójában. Nem véletlenül, mert az utóbbi években az angolszász média egyik kedvenc szavává vált a gázlángozás, amelyet előszeretettel aggattak rá üzletemberekre, politikusokra és válogatott közszereplőkre, akiket azzal vádoltak, hogy be akarják csapni a nagyközönséget. A nagyközönség becsapásának igénye egyáltalán nem új keletű, a gázlángozás kifejezés azonban eredetileg mást jelent.

Az amerikai Psychology Today a következő definíciót adja: „A gázlángozás a manipuláció és a pszichológiai kontroll alattomos formája. A gázlángozás áldozatának szándékosan és szisztematikusan hamis információkat adagolnak, amelyek arra késztetik, hogy megkérdőjelezze, amit addig igaznak gondolt, gyakran saját magával kapcsolatban is. Az áldozat végül kétségbe vonhatja a saját emlékezőképességét, az érzékszervi tapasztalatait,­ sőt a józan eszét is. Idővel a gázlángozó manipulációi összetettebbé és kifinomultabbá válhatnak, így az áldozatnak egyre nehezebbé válik az igazság felismerése.” 

Maga a „gázlángozás” kifejezés egy 1938-as szín­darab címéből ered, amelyből a magyar származású George Cukor forgatott filmet 1944-ben Ingrid Bergman és Charles Boyer főszereplésével. A filmben a férj aljas szándékból el akarja hitetni a feleségével, hogy elment az esze, többek között úgy, hogy manipulálja a gázvilágítás intenzitását – innen a film címe és a jelenség neve. A gázlángozás egyik terepe tehát a párkapcsolat. Biztos sokan ismerik a viccet, amikor hazamegy a férj, és ott találja a feleségét az ágyban egy másik férfival. 

– Drágám, hát megcsaltál? – teszi fel döbbenten a kérdést a férj.

– Nem csaltalak meg, félreérted a helyzetet! – feleli erre a feleség.  

– De hát itt fekszel meztelenül egy másik pasassal! 

– Ugyan, drágám, most nekem hiszel, vagy a szemednek? 

Amennyiben a férj a szeme helyett a feleségének hitt, akkor gázlángozás áldozata lett. 

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy itt egy tudatos technikáról van szó, amit hosszú távon és galád szándékkal alkalmaznak, jóhiszemű gázlángozó nincs. Ez azért lényeges, mert esetleg hajlamosak lehetnénk összekeverni az érzelmi zsarolással, ami szintén a manipuláció egy formája, de olyan értelemben nem rosszhiszemű, hogy a zsaroló nem akarja tudatosan becsapni az áldozatát. A gázlángozó viszont igen, ő tudatosan hoz létre olyan helyzeteket, amelyekben a másik fél elbizonytalanodik önmagában. Mindezzel pedig az a célja, hogy függő helyzetbe hozza áldozatát, akit aztán teljes kontroll alatt tart. A másik, amit ki kell emelni, hogy a gázlángozás egy módszer, ilyen pszichiátriai kórkép nincs. „A gázlángozókat főleg a narcisztikus, egyes szakértők a pszichopátiás személyiségtípusokhoz kötik” – mondja Vizin Gabriella klinikai szakpszichológus és kognitív viselkedésterapeuta, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék egyetemi adjunktusa egy interjúban. A gázlángozás az a módszer, ahogy ezek az emberek a patológiájukat másokon kiélik. 

És hogy milyen eszközök segítségével? Nos, elsősorban és mindenekfelett hazudozással. „A gázlángozók ügyes manipulátorok, akiknek az a célja, hogy az áldozatukat olyan helyzetbe hozzák, hogy az képtelen legyen az igazság megismerésére, és a manipulátor hazugságai hihetővé váljanak” – mondja dr. Suzanne Degges-White, a Northern Illinois Egyetem pszichológiaprofesszora, a téma szakértője. „A gázlángozók arra törekszenek, hogy elszigeteljék az áldozatukat másoktól, ami tovább erősíti a felettük gyakorolt hatalmukat. Ha a másik fél megpróbál érvelni a hazugságokkal szemben, őrültnek nevezik. Megtalálják a módját, hogy az áldozatukat a családja ellen fordítsák azáltal, hogy meggyőzik, a családja van ellene.” A magas intelligenciával rendelkező pszichopaták és narcisztikus személyiségzavarban szenvedők a legveszélyesebbek, mert ők még hatékonyabban tudják manipulálni a másikat. A rutinos gázlángozó így még empatikusnak is mutatkozhat, ami azonban nem valódi együttérzésen alapul. „A gázlángozóknak rendkívül felszínesek az érzelmeik,­ megpróbálhatják eljátszani az együttérzést, de nem élnek meg igazi empátiát – folytatja a pszichológiaprofesszor. – Azt fogják mondani a partnerüknek, hogy tudják, min megy keresztül, de érzelmi sekélyességük nem tesz lehetővé valódi érzelmi empátiát, azonban az úgynevezett kognitív és instrumentális empátiát igen.” 

Bárcsak ne tenné, mondhatnánk erre, hiszen az ilyen típusú empátia nem a szívben, hanem valahol máshol keletkezik, és további manipulációra ad lehetőséget. A gázlángozó látja, mi zajlik az áldozata elméjében, de ahelyett, hogy együttérezne vele, inkább kihasználja a gyengeségét, és tovább fokozza a kiszolgáltatottságát, egészen a beteges szorongásig vagy depresszióig. A szakember szerint a másik ember összezavarására és függésben tartására a gázlángozóknak azért van szükségük, mert ezzel kompenzálják alacsony önértékelésüket, sérülékeny egójukat és saját gyengeségüket. Súlyosan sérült emberekről van tehát szó. 

És hogy miből jöhetünk rá, hogy gázlángozó kapcsolatban vagyunk? Ha a következő kifejezéseket vagy ezek variációit valaki sűrűn hallja, esetleg elkezdhet gyanakodni: „Az nem úgy volt.” „Rosszul emlékszel.” „Sosem mondtam ilyet.” „Félreérted a helyzetet.” „Hát veled már viccelni sem lehet?” „Anyádék úgysem állnának veled szóba.” „Paranoiás vagy.” „Csak képzelődsz.” „Miattad csináltam.” És ha most a kedves olvasónak kicsit összeszorult a gyomra, sietek megnyugtatni, hogy esetenként mindnyájan mondunk ilyen dolgokat, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy gázlángozók lennénk. A hangsúly ugyanis a tudatos elbizonytalanító szándékon van, amit valaki többrendbeli és folytatólagos módon követ el huzamosabb időn keresztül.

Munkahelyi történetek

Gázlángozásra azonban nemcsak párkapcsolatban kerülhet sor, hanem a munkahelyen is. Több szakember, nem csekély eufemizmussal „menedzsmentmódszerként” is hivatkozik a gázlángozásra – természetesen nem pozitív értelemben. Az ilyen főnöknek ugyanúgy az a célja, hogy zavarodott függőségben tartsa a beosztottját, és
az általa alkalmazott eszközök is nagyon hasonlók azokhoz, amiket a párkapcsolatoknál láttunk. Az a munkatárs például, akinek sosincs igaza a főnökével szemben, mert mindig „rosszul emlékszik”, az kezdhet gyanakodni, hogy egy gázlángozóval áll szemben. „Ha valamiről nagyon tiszta emlékünk van – vagy esetleg videó vagy más rögzített bizonyíték is a rendelkezésünkre áll –, és egy másik személy letagadja azt, az valószínűleg gázlángozás” – mondja dr. Constance Scharff pszichológus, addiktológus. Ha egyszer történik ilyen, az még lehet véletlen, de ha rendszeresen, az már nem, főleg, ha a munkahelyi vezető ilyenkor megbízhatatlannak vagy őrültnek nevezi a beosztottját. Ugyancsak gyanúra adhat okot, hogy ha valamilyen munkahelyi visszásságot szóvá teszünk a főnökünknek, ő megfordítja a dolgot, és ugyanazzal vádol meg minket. Például ha felhívjuk a figyelmét a munkahelyi rossz hangulatra, arra az a válasza, hogy a hangulat éppen miattunk rossz. 

Gázlángozás jele lehet az is, hogy bármilyen problémával fordulunk a vezetőnkhöz, ő rendre azzal söpri le azt az asztalról, hogy ne legyünk olyan érzékenyek, vagy nem csak minket érint a dolog, mások mégsem panaszkodnak. 

Az igazán profi gázlángozó főnökök a kifárasztás módszerével törik meg ellenálló beosztottjaikat, amikor is addig és annyit piszkálják őket mindenféle kisebb-nagyobb dologgal, hogy azok egyszer csak feladják a védekezést, elvesztik minden önbizalmukat, és maguk is elhiszik, hogy valamit nagyon rosszul csinálnak. A gázlángozás egyik formája lehet az is, hogy a vezető mást mond és mást cselekszik, például minden fórumon hangzatosan azt ígéri, hogy nem lesznek elbocsátások, miközben a háttérben csendben rúgja ki az embereket. 

Dr. Scharff nem kertel azzal kapcsolatban, hogy nehéz helyzetben van egy ilyen főnökkel megáldott munkavállaló, mert a tapasztalatok szerint nagyon kicsi az esélye, hogy érvényesíteni tudja az igazát. „Ha egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezünk, akkor forduljunk az ügyünkkel az emberierőforrás-osztályhoz – mondja a szakember. – De ne feledjük, hogy ez a részleg a vállalatot védi, nem a munkavállalót. Előfordulhat, hogy az emberierőforrás-osztályon nem érjük el a kívánt eredményt.” És hogy mit lehet ilyenkor tenni? Amennyiben megoldható, minél hamarabb ki kell lépni a munkahelyünkről, tanácsolja dr. Scharff, „mentális egészségünk megőrzése ugyanis rendkívül fontos”. Ezzel nincs mit vitatkozni, tökéletes összefoglalása annak, hogy mi is forog kockán a gázlángozó viszonyokban.

(Fotó: Getty Images)